„Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad.” (Zsolt 8,5-6)

A 8. zsoltár szakasz kijelenti, hogy Isten az embert kicsit kisebbé tette az angyaloknál. Így nekünk is az angyalokhoz hasonlóan kell viselkednünk.

A keresztény civilizációban ez többek között a beszédben nyilvánult meg. Az emberek úgy éltek keresztény tanúságtételüknek megfelelően, hogy átvették az udvarias társaságban használt nyelveket.

A káromkodást, a szitkozódást és a közönségességet mindig is azokkal hozzák összefüggésbe, akik nem keresztény vagy erényes életet élnek. Ez a megbélyegzés még azokat is, akik nem voltak keresztények, arra késztette, hogy ügyeljenek a csúnya beszéd elkerülésére.

A közönségességnek ez a negatív megítélése ma már nem érvényes. A vulgáris nyelv fokozott elfogadása mindenütt tapasztalható. A vulgaritás minden szempontból elárasztotta a társadalmat, akár egy cunami. Ami egykor oly ritka volt, ma már mindennapos. Az emberek nem veszik figyelembe, hogy papok, szerzetesek, nők vagy gyerekek vannak-e jelen. Teljesen hiányzik az önuralom.

A trágár nyelvhasználat ma már minden fajra, nemre, korra és életállapotra kiterjed. Ahelyett, hogy cenzúrázandó dologként elítélnék, az emberek a vulgáris beszédet úgy használják, hogy beilleszkedjenek egy olyan kultúrába, amely ezt a használatot „menőnek” vagy „radikálisnak” bálványozza.

A vulgaritásnak olyan nivelláló hatása van, amely mindent a lehető legalacsonyabb szintre redukál. Így a gazdagok, a magasan képzettek és még a vallásosak is úgy gondolják, hogy az ilyen nyelv használata az egyenlőség jele, nem pedig a romlottságé.

Vannak, akik vallásosnak, konzervatívnak, élet- vagy családpártinak vallják magukat, és úgy tűnik, nem szégyellik magukat emiatt. Istentelen társadalmunk számára a vulgaritás használata valahogy erősebbé teszi a véleményünket.

A baloldal különösen folyamodik érvek helyett a vulgaritáshoz, hogy alátámassza álláspontját. Például azok, akik részt vesznek az America Needs Fatima jóvátételi tüntetéseken a Drag Queen Story Hours [transzvesztita meseórák] ellen, a vulgaritás áradatát fogják tapasztalni az ellenzék részéről. Valóban, a keresztény civilizáció ellenfelei csak közönséges sértegetésekkel rendelkeznek. Nincsenek meggyőző érveik.

A Tradition, Family, Property [TFP, Hagyomány, Család, Tulajdon] diákrendezvények videóin ugyancsak trágár szavak tapasztalhatók, amikor az erkölcshöz és a civilizációhoz való visszatérésre szólítanak fel. A TFP tagjai belső erőt találnak a racionális érveik előadásában. Az ellenfelek erkölcsi gyengeségről, jellemtelenségről és meggyőződéshiányról tesznek tanúbizonyságot.

A közönségesség mindenfajta gonosz dologgal együtt jár. A vulgaritás legintenzívebb példái a megszállottaktól származnak. A sátáni megszállottságról vagy megnyilvánulásokról szóló beszámolókban egy közös nevező van: a vulgaritás szélsőséges használata. A vulgaritást és a káromkodást a démonok nyelvének is nevezhetnénk.

Egyesek azt kérdezhetik, hogy mi a baj a közönségességgel. Először is, ez sértés Isten és a keresztény szeretet ellen. Szent Pál azt parancsolja: „De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.” (Kol 3,8). Másodszor, a csúnya beszéd ellenkezik a beszéd természetével és céljával, amely az igazság, a jó és a szép közlése másokkal. A jó beszédnek tehát fel kell emelnie és nemesítenie kell. A közönséges beszéd barbár és állatias. A sárba rántja az embert.

A közönségesség eme áradatának számos oka van.

Az első a tisztesség falainak lerombolása, amelyek korábban megvédték a társadalmat az ilyen támadásoktól. A múltban a közönségességet nemcsak elnézték, hanem szigorúan elítélték. A vulgaritás nyilvános megnyilvánulását undorral, sőt konfrontációval fogadták.

A gyerekeket arra nevelték, hogy kerüljék a vulgaritás használatát. Régen a jó anyák figyelmeztették a gyerekeket, hogy ha egy vulgáris szót használnak, egy darab szappan vár rájuk [hogy a szájuk tiszta legyen].

A vulgaritás növekedésének egyik oka a ma szörnyű halálkultúrája. Amikor a társadalom elfogadja a meg nem született gyermekek meggyilkolását, a hamis házasságot és a pornográfiát, az minden életet leértékel.

Az emberek már nem az erény gyakorlására, hanem az önző nárcizmusra összpontosítanak. Ha a testet nem lehet irányítani, a nyelv is szenved, hiszen a jó beszédhez erőfeszítésre és erényre van szükség. Azok, akik nem védik az ártatlan emberi életet, a hagyományos házasságot vagy a hagyományos családot, könnyen elkerülik a visszafogottságot az élet minden területén, így a nyelvben is.

A vulgaritás növekedésének másik oka társadalmunk rendkívüli lazasága. Azok, akik nem tesznek erőfeszítést az ápoltságra és a tisztességes öltözködésre, hajlamosak lazán bánni a nyelvvel.

A jó testtartás, az öltöny és nyakkendő, a szép ruha stb. viselése erőfeszítést és önuralmat igényel, ami gyakran (de nem mindig) a nyelvben is tükröződik. Korunk elfogadott egyenruhája a farmer, a póló és a teniszcipő. Ezt az öltözködési mód mindenhol és szinte minden helyzetben látható, így a szentmisén is.

Ha valaki laza és lusta az élet apró dolgaiban, ez az élet fontos dolgaiban is lazasághoz és lustasághoz vezethet, beleértve a nyelvhasználatot is. A közönségesség különösen a szakadt farmerekben, a koszos pólókban és a koszos teniszcipőkben mutatkozik meg. Az ápoltság és a jó öltözködés jó viselkedésre és tisztaságra ösztönöz a modorban és a nyelvezetben. A vulgaritás és a felesleges lazaság a koszosság érzését keltheti, ami a nyelvben is megnyilvánul.

Ha mindenekelőtt Isten iránti szeretetünket akarjuk bizonyítani, akkor mindent meg kell tennünk, hogy imádjuk és kedveskedjünk neki. Úgy kell viselkednünk, mint az angyaloknak.

Utasítsuk el a mai közönséges, kortárs kultúrát, amely el akar minket távolítani Istentől és a Sátán felé terelni.

„A mocskos beszédtől nekünk magunknak teljesen tartózkodnunk kell, és szigorú tekintetekkel, az arc elfordításával és azzal, amit gúnyolódásnak nevezünk, meg kell állítanunk azoknak a száját, akik ezt gyakorolják: gyakran a beszéd durvább módjával is. Mert ami a szájból kijön, arról Ő azt mondja, ’beszennyezi az embert’, – tisztátalannak, pogánynak, képzetlennek, kicsapongónak mutatja, és nem pedig, kiválasztottnak, illendőnek, tisztességesnek és mértékletesnek.” (Alexandriai Szent Kelemen)

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. március 26.