A megbocsátás Isten Országának életmódja itt a földön, hozzá tartozik az Ország életrendjéhez. Ezt az életrendet a legtömörebben a Szent Máté-féle Hegyi beszéd tartalmazza.

A megbocsátás célja, hogy az Isten Országának teljességében minden helyreálljon, amit a teremtés eredeti tervéből (boldogság) lepusztított az ördög. Mi az ördög egyik résztörekvése? Az emberek közötti kapcsolatok szétrombolása, a szeretet általi egység felrobbantása, Miért? Mert az Isten Országának mennyei élete egység, harmónia, békesség, szeretet, ünnepi öröm, stb., amit a sötétség ura nem tud elviselni. És mivel akarja elérni? Sértődés, elvetettség, lelki sebződés, széthúzás, gyűlölet, eltávolodás, bosszú, háborúskodás, megtorlás létrehozásával.

A megbocsátás először is Isten alapvető cselekvésmódja az emberrel kapcsolatban. Miért? A bűn miatt. Mivel reagál Isten az ember bűnére? Nem azzal, hogy kitaszítja őt a paradicsomból; mert ez az eltávolodás a bűn automatikus következménye, s maga bukott ember az, aki nem képes Isten társaságában maradni. Az Isten úgy reagál az emberi sértésre, hogy felkínálja a megbocsátást.

Az isteni megbocsátás Jézus Krisztusban jelenik meg és érkezik el az emberhez. Ő eljött, hogy az embert kiszabadítsa a bűn rabságából. Ennek fontos lépése a bűnök megbocsátása. „Íme, aki elveszi a világ bűneit!” Hogyan? Úgy, hogy Isten elengedi a tartozást, ami a bűn rombolásából fennáll. (A sebző embernek kellene begyógyítania a sebet, amit a másik lelkében okozott, s ez nemigen sikerül.) Mert a megváltó szenvedés az, amely jóvátételt ad minden hiányért, törésért, sebződésért, amelyet az emberi bűnök más embernek és általa az Atyának okoztak. Az ember nem képes a kozmikus méretű és teljes helyreállításra mindabban, amit az összbűn okozott a világban. De Isten igen, mert Ő „nagyobb a mi szívünknél”. Amikor a megváltás beteljesedik, Isten két dolgot cselekszik /többek között/: eltörli a bűn adósságát, elengedve az ember tartozását, majd pedig új teremtésben helyreállítja a bűn miatt káoszba romló világot. Ez a mennyország, amelyben az egyes emberek boldog egysége hajdani bűneik szétdaraboló hatásai ellenére teljes lesz Istenben.

A megbocsátás Isten utánzása. Jézus-követés. Tanítványi cselekmény. Segítség a megváltás művéhez. S ezen belül az emberszeretet követelménye. Csak úgy lehet embert szeretni, ahogy Jézus példát adott. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” E szavakkal Jézus minden embernek megbocsátott a kereszten azon összes bűneikért, amelyekkel Őt a kereszthalálra juttatták.

Ha valakinek adóssága van, nincs szabadsága. Isten bűnbocsánata az emberek adósságának elengedése, vagyis az emberek megszabadítása. A mennybejutás az összes köteléktől való felszabadulás, elsősorban a bűnadósságtól. Ha pedig nincs már bűnadósság, akkor az ördögnek is mennie kell az embertől, mert nincs keresnivalója! Mert az ördög az adósságok fenntartója.

Ezért a megbocsátás a többi ember felé az ő üdvösségükért tett nagy lépés. Vagyis a szeretet nagy lépése. „Könnyű azokat szeretni, akik titeket is szeretnek.”

„Akinek megbocsáttok a földön, azoknak meg lesz bocsátva a mennyben is.”  Ez nem csak a gyónás szentségének alapító igéje! Ez a földi szeretet óriási lehetősége, eszköze!

Tehát a megbocsátás másokat üdvösségre segít! Másodszor a megbocsátás az én üdvözülésem elengedhetetlen eszköze is! „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket… Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének.” (Mt 6,14-15, 18, 35) Tehát a megbocsátás kérdése az üdvösségem kérdése!

„A megbocsátás nem az elszenvedett sérelem elfelejtése, vagy letagadása. Ha letagadjuk a fájdalmunkat, vagy el akarjuk felejteni a sérelmeket, hogyan tudnánk azt megbocsájtani? Épp ellenkezőleg, a megbocsájtás az emlékezetet gyógyítja meg.

A megbocsájtást nem lehet valamilyen feltételhez kötni. Ha nem ingyenes és kényszer nélküli, akkor az nem megbocsátás.

A megbocsátás nem a személyes jogainkról való lemondást jelenti, nem az igazságtalanság elfogadásának egyik formája…

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy Istenre hárítjuk a felelősséget. A megbocsátás ugyanannyira emberi, mint isteni cselekedet.

A megbocsátás saját sebezhetőségünk felismerése.

A megbocsátás az az elhatározás, hogy nem állunk bosszút.

A megbocsátás lehetőség az újrakezdésre, hogy ezentúl másképp viselkedjünk társainkkal.

A megbocsátás azt jelenti, hogy hiszünk annak az emberi értékében, aki megsértett minket. Ugyanolyan gyenge és esendő ember ő is, mint mi, de képes a változásra és fejlődésre.” (Luigi Guglielmoni, Fausto Negri)

Nem kell összetéveszteni a megbocsátást a közvetlen kibéküléssel. Az utóbbi egy olyan plusz, amely sokszor meghaladja az ember lehetőségeit.

Nem kell összetéveszteni a megbocsátást az érzelmi töltésekkel; nem fogunk tudni egyhamar elomló pozitív érzelmeket táplálni valaki felé, ha súlyosan megbántott. Nem fogjuk az ún. szeretetet érzelmileg érezni feléje, s ez természetes. A megbocsátás folyamatában ne az érzelmekkel foglalkozzunk, hanem Jézus-tanítvány akarjunk lenni. Elegendő, hogy majd a megbocsátás után szabadnak és közömbösnek érezzük magunkat a megbántókkal kapcsolatban.

Miben álljon a megbocsáts keresztény gyakorlata?

„Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok…” (Róm 12,14) Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!”

A megbocsátás elsősorban áldásmondás azok felé, akik megbántottak. Tehát elsőként és elsősorban imádság. Egyetlen fohásszal is lehet áldást mondani bárki felé, és lehet bármilyen hosszabb imádságban áldást kérni rá. Ezzel együtt, vagy akár elsőként, át kell adni őt a Mennyei Atyának, vagy a Szentlélek Istennek. Az evilági segítés azt mondja: engedd el! A hívő inkább azt mondja: Istenem, átadom neked ezt az embert, aki ezt és ezt cselekedte velem…

Sértéssel, bántalmazottsággal, elutasítással rossz kapcsolódás, bizonyos fajta függés alakul köztem és a bántalmazóm között. Az Úr Jézus ebben is szabadítóm. A sérelem nyomán tele lehet a gondolatom, a szívem negatívumokkal, haraggal, bosszúval, elvetettségérzettel, megalázottsággal, lemondó meneküléssel is, stb. A megbocsátás gyakorlásával ezeket fokozatosan kihúzhatja belőlem a Szentlélek, és szabaddá tesz tőlük. A megbocsátás, kiterjesztve a múltamra, elhozza az emlékezet gyógyulását.

 A megbocsátás imaszava, amelyet a legjobb templomban, szentáldozás után mondani, de imakamrámban, szálláshelyen is ismételhető, akkor pedig jó ezt hangosan végezni (vázlat):

„Kezedbe helyezem Uram ezt az embert. Irgalmadba ajánlom. Kiteszem a szűrét innen. Legyen a Te gondod ő. Kiteszem a szívemből, a gondolataimból, az életemből, Te cselekedjél vele. Mert igazságos és irgalmas vagy. Meg akarok neki bocsátani, a Te tanításod szerint. Kérlek, segíts ebben nekem. Jézus szent nevében megáldom őt. Kérlek, Te is bocsáss meg neki. Te foglalkozzál vele ezután, ahogyan gondolod. Én rád bízom. Nem akarom, hogy tovább nyomasszon, tovább terheljen ő. Ezért a Szentlélek kardjával elvágom a gonosz szálakat közte és köztem; és Jézus szent Nevében kilépek mindenféle függésből, ami közte és köztem létrejött a sérelem nyomában. Megtagadom ezt az engem ért sérelmet, és ennek minden fájdalmát átadom Neked szerető Istenem. És küldd el Szentlelkedet ebbe a helyzetbe /emlékeimbe; ezzel kapcsolatos érzéseimbe/, hogy kihúzza ezt belőlem, s gyógyítsa be ennek minden sebző hatását. Hálát adok érte, előre is Istenem! Jöjj el Szentlélek Isten!

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség…

Ezt és hasonlóakat többször ismételgetve elindul a belső felszabadulás.

A megbocsátás gyakorlatához tartozik, hogy jó az, ha sikerül el is mondani a megbocsátást a sértő félnek, de ez sokszor nehézségekbe ütközik, illetve néha csak olaj a tűzre. Ha azonban beszédkapcsolat van a sértett és a sértő között (pl. családon belül), akkor gyakori nagy hiba lehet, hogy az, aki meg akar bocsátani, mégis újra felemlegeti a sértő történteket; ez a jólismert „megbocsátok, de nem felejtek” beállítottság, amely tkp. adott esetben törli az egész megbocsátási igyekezet kegyelmi és lélektani sikerét is.

Aki tud bocsánatot kérni, az megbocsátani is tud. Aki tud köszönetet mondani, az tud bocsánatot is kérni. Ez az egész terület az ALÁZAT jézusi erényét kívánja, és azt erősíti minden megbocsátóban.

Létrehozva 2024. január 9.