Hányszor mondtad már el az Üdvözlégy Máriát? Ha nemes szokásod a rózsafüzér imádkozása, akkor már sokszor. Gondoltál már arra a két pillanatra, amikor Mária közbenjárását kérjük ebben az imában?

Most és halálunk óráján.

Miért? Mert csak ez a két pillanat, ami számít.

A jelen pillanat

C. S. Lewis híres művében, a Csűrcsavar leveleiben gyönyörű elmélkedést ír a ’most’-ról – a jelen pillanatról. Rámutat: „a jelen az a pont, ahol az idő érinti az örökkévalóságot.”

Lewis Csűrcsavar által jegyzi a jelen pillanat fontosságát. A démon, Csűrcsavar azt tanácsolja unokaöccsének, hogy terelje el emberi ügyfelének figyelmét a jelen pillanattól azzal, hogy mohóságra, nagyravágyásra vagy a jövőtől való félelemre csábítja. Ha ügyfele a jövővel tud foglalkozni, akkor [ő] nem lesz jelen az örökkévalóság számára.

Isten a jelen pillanatban adja a kegyelmet. Ezért olyan veszélyes akár a múltban, akár a jövőben élni. A kegyelem ott nincs jelen. A múlt bűntudatot okoz? Menj el gyónni, és fogadd el a jelen pillanat kegyelmeit. A múltban élsz, nosztalgikusan vágyakozva más napok után? Viseld a keresztet, melyet Krisztus ma adott neked, vagy kérj nagyobb hálát a jelen ajándékaiért (még a rejtett ajándékokért is).

Félsz vagy aggódsz a jövő miatt? Add át aggodalmaidat az Úrnak. Az Ő kegyelme nem a jövőben van. Amikor a jövőből jelen lesz, az Ő kegyelme jelen lesz.

Isten számára nincs múlt és jövő. Ő örökké jelen van. Ezért mutat rá Csűrcsavar: „A jelen pillanatról, és csakis arról, az embereknek olyan tapasztalata van, amely analóg azzal a tapasztalattal, amilyennel ellenségünk rendelkezik a valóság egészéről; egyedül ebben a pillanatban kínálkozik számukra a szabadság és az aktualitás.” Isten velünk van a jelen pillanatban. Ott van az Ő kegyelme. Ott van a szabadság.

Csak két pillanat számít az életben. A jelen pillanat és halálunk órája.

A halál órája

A halál órája az utolsó pillanat, amikor még élhetünk Érte.

A halál órája az, amikor meg kell hozni a döntést: hogyan töltöttük az életünket? Isten nem fog senkit sem kényszeríteni arra, aki nem akart neki élni a földön, hogy vele éljen a mennyben.

Egy pap egyszer megjegyezte, hogy ha életünk végén megérdemeljük a poklot, az ítéletet a kárhozottak kézírásával jegyzik majd, nem pedig Istenével.  Isten megengedi, hogy válasszunk. Szabadságot adott nekünk. A szeretet egy választás; nem kényszeríthető.

Életünk végén ítélkezni fognak felettünk: Hogyan szerettük Istent? Hogyan szerettük a felebarátunkat? Keresztes Szent János mondta: „Életünk estéjén a szeretetünk alapján fognak megítélni minket.” Nem lehetünk egységben Istennel, ha nem választjuk szabadon a szeretetét. De nem tudjuk szeretni Istent, ha súlyosan vétkezünk ellene, felebarátunk vagy önmagunk ellen: „Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.” (1Jn 3,14-15).

Ezért olyan döntő jelentőségű halálunk pillanata. A Katekizmus emlékeztet bennünket: „A halál véget vet az ember életének, mint olyan időnek, amely lehetőséget adott a Krisztusban megnyilvánult isteni kegyelem elfogadására vagy elutasítására.” (KEK 1021). A halál után már nem érdemelhetjük ki a kegyelmet magunknak. A tisztítótűzben mások imáira leszünk utalva.

Csak két pillanat számít. Most és halálunk órája.

A kegyelem pillanata

A jelen pillanatban a kegyelemnek való megfelelésünk fogja meghatározni, hogy mi történik halálunk óráján. Minden jelen pillanatban benne van a nagyság képessége, mert minden pillanat egy választás. Istennek vagy önmagunknak élünk-e? A jelen pillanat a kegyelem pillanata.

Ezen a héten váratlanul elhunyt az egyik mentorom. Ahogy megdöbbenve ültem a hír hallatán, elkezdtem imádkozni a rózsafüzért a lelkéért. Gondolataim arra a tényre terelődtek, hogy szerette a rózsafüzért – a kutyájával elsétált a Notre Dame-i Egyetem Grottójához, és gyakran ott imádkozta az esti nyilvános rózsafüzért (szoktunk viccelődni, hogy Rowdy, a kutya több rózsafüzért mondott el, mint egy átlagos katolikus). Arra gondolva, hogy halála mennyire váratlanul érte a családját és a barátait, eszembe jutott, hányszor imádkozta ezeket a szavakat: „most és halálunk óráján…”, és hinnem kell, hogy Mária ott volt abban a pillanatban. Az a pillanat nem volt váratlan számára. Ő ott volt. (Kérem, hogy szeretetben imádkozzatok Mike lelkéért és vígaszért családjának.)

Törődjünk az örökkévalósággal és a jelen pillanattal. Ez a két pillanat számít.

„[Isten] tehát azt szeretné, ha folyamatosan vagy az örökkévalósággal foglalkoznánk (ami azt jelenti, hogy Vele foglalkozunk), vagy a jelennel – vagy a Vele való örökkévaló egységről elmélkednénk, vagy a Tőle való elválásról, vagy pedig a lelkiismeret jelenbéli hangjának engedelmeskednénk, a jelenbéli keresztet hordoznánk, a jelenbéli kegyelmet fogadnánk, a jelenbéli örömért hálát adnánk” (C. S. Lewis).

Éljünk a jelenben, éljünk az örökkévalóságnak.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. november 17.