Naponta szembesülhetünk olyannal, hogy eretnek vagy hitevesztett, netán sosem hívő, de bűnben élő emberek értelmetlen dolgokat vallanak, a logika teljes hiányával cselekszenek, és a valóságtól teljesen elrugaszkodott állapot jellemzi őket. Ennek az állapotnak pedig az a sajátossága, hogy nem stagnál, hanem egyre rosszabbá válik, mintha az értelmetlenség spiráljába kerültek volna, amely egyre mélyebbre és távolabbra viszi őket a fénytől. És végül már a legalapvetőbb értelmesség híján élnek, a hétköznapokban is kapkodó, a következmények felmérését nélkülöző indulatos és gyűlölködő sodródás jellemzi őket, míg végül nem marad más számukra, csak a „levegőég összes démona, észvesztés”. Manapság ezt az állapotot szemlélhetjük a világban. Valamilyen bűnnel, bűnökkel tömegesen elszakadtak emberek a valóságtól, így már semmi sem valóságos előttük: sem a tett, sem a cselekvés következménye, sem Isten, sem ember. Nyitott szemmel és tehetetlenül sodródnak a sötétségbe.

De miért okozza az értelem elsötétülését minden bűn, és miért taszítja végső sötétségbe a hit elvesztése az embert?

A bűn választása az irracionalitás melletti döntés. Egy hívő embernél ez talán könnyebben átlátható igazságú állítás, mert Isten megismert akarata ellen választjuk a rosszat, ami az „erőviszonyokat” figyelembe véve semmi jóval nem kecsegtet minket. Tudjuk, hogy mi a bűn következménye, és ha nem ezt a következményt szeretnénk elérni, logikátlan és irracionális a bűnt választani. Ha pedig ezt a véget szánjuk magunknak, már eleve csúszhat a kuplungunk.

De a hitetlen embernek sincs mentsége a bűn választására, mert az emberi természetbe kódolva van a jó és rossz alapszintű ismerete, a lelkiismeret szava működik, egy darabig legalábbis, mert a tízparancsolat a természeti törvény kodifikálása, és az emberi értelem az igazság keresésére és ismeretére van teremtve. A bűn választása tehát a hitetlen embernél is ugyanúgy irracionális, mint a hívőnél.

Az irracionális választásával viszont a valóság ellen döntünk, és ennek nyomán az értelem valósághoz való viszonya sérül, elveszítjük az igazságot, mert az igazság az értelem megfelelése a valóságnak. Ha meglazul vagy megszűnik ez a kapcsolat, erőszakot követünk el az értelmen, amelyet a természete elleni működésre kényszerítünk. Annál is inkább, mert az értelem részesülés az Értelemből. A természettel ellenkező működés viszont maga a betegség, amely súlyos esetben teljesen képtelenné tesz bennünket az igazság ismeretére, véglegesen elszakít a valóságtól. De természetesen a valóság nem szűnik meg emiatt, ahogy a döntésünk következményei sem. A pokol az azt tagadók számára is valóságos lesz.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. július 2.