Marana Tha sorozat 32.

Kiadó:

Az Emmausz Katolikus Karizmatikus Közösség Marana Tha 2000 Alapítványa

Budapest 1994

A mű eredeti címe:

DIE GABEN DES HEILIGEN GEISTES

Veritas Verlag

Linz

Fordította: Winkler Zsuzsa

A Szentlélek adományai eredetileg egy lelkigyakorlat anyaga volt, melyet a szerző 1983 októberében tartott a „Keresztes” nővéreknek.

A megtérés útja 1982-ben hangzott el az osztrák karizmatikus imacsoportok találkozóján. Mindkét anyagot hangszalagról írták le.

ISBN 963 7878 25 4

ISSN 0865-7467

Felelős kiadó: Katona István

Műszaki szerkesztő: Fehérváryné Merényi Ágnes

Készült az AGROPRINT nyomdában

Felelős vezető: Tóth László

A szerző palottinus szerzetespap. Már a hetvenes években bekapcsolódott a katolikus karizmatikus megújulásba. Könyvében nagyszerűen összefonódik a teológiai mélység és a karizmatikus gyakorlat. A Szentlélek-adta karizmák születését és működését megtapasztalta saját életében és a különböző imacsoportoknál, akikkel kapcsolatba lépett. A misztikusok írásaiból is merítve fölismerte, milyen szoros kapcsolat van a Lélek öröme és a kereszt misztériuma között. Csak az a keresztény gyakorolja hitelesen a Lélek adományait, aki vállalja az önátadás keresztjét. Műve iránymutató a katolikus karizmatikus megújulás számára. Katona István rk. lelkész

„A Lélek adományai nem saját megszentelődésünkre, hanem az Egyház felépítésére és szolgálatára adattak. Döntő jelentőségű, hogy készek legyünk másokért elfogadni az adományokat.”

(Buob)

ELŐSZÓ

Az Egyház életében kétféle tapasztalatunk lehet. Egyrészt tanácstalanság, csüggedés és hitetlenség uralkodik egészen az Egyházból való kilépésig, másrészt a hit mélyreható megújulását és növekvő vallási optimizmust élhetünk meg napjainkban

            Az emberek különböző utakon jutnak el a Krisztussal való mély találkozáshoz, ami élő hitre és a hitben való igazi örömre vezeti őket.

           VI. Pál pápa már 1975-ben ,,A világ mai evangelizációja” c. üzenetében hirdeti:

„Napjainkban – úgy mondhatni, újból a Szentlélek kivételes korának társai vagyunk. Újból föl akarják Őt fedezni, úgy, ahogyan a Szentírás elénk tárja. Boldogságot ad, ha valaki az Ő irányításának engedi át magát. Sokan csak Őrá akarnak figyelni, Őtőle akarják magukat vezettetni.” (EN.74)

            A Szentlélek mély megtapasztalása által többek között ajándékait is új módon látjuk és éljük meg. A II. Vatikáni Zsinat atyái ezt az Egyházról szóló konstitúció 12. fejezetében így fogalmazták meg:

            „Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az Egyházban.”

            Sok keresztény ismét tudatában van ezeknek a kegyelmi ajándékoknak. Elfogadják azokat Isten dicsőségére, és – amint a Zsinat mondja – „az Egyház megújítására és teljes felépítésére.”

            Ezeknek az ajándékoknak a használata igazi lelkivezetést kíván. Ebben Hans Boub atya 1983. októberében a linzi egyházmegye több mint száz imacsoport-vezetője előtt a Szentlélek ajándékairól tartott előadásával nagy segítséget nyújtott. Ezt a könyvet olvasva mindjárt érezni fogjuk, hogy a szóbeli előadás hangulata átsüt a leírtakon. Továbbá a különféle megállapítások nem annyira mélyreható teológiai megfogalmazások, mint inkább gyakorlati tapasztalatok kifejezései. A teológiai elmélyítéshez mindenekelőtt Heribert Mühlen professzor könyvei, ehhez a témához különösen a „Lélek adományai ma” c. könyve nyújthat sok segítséget.

            Segítsen ez a könyv ,,A Szentlélek adományai” sok keresztényt, hogy az ajándékok, amelyeket már a keresztségben és a bérmálásban elnyertek, újra tudatossá váljanak bennük. Ösztönözze őket, hogy az új ajándékokat örömmel és hálával fogadják el, és így még erőteljesebben működjenek együtt Isten országának felépítésére az Egyházban.

Linz, 1984. február 11.

„A linzi egyházmegye egyházközségi megújulása” számára

Karl Ecker plébános

Horst Obereder dipl. mérnök

I. A SZENTLÉLEK ADOMÁNYAI

Fontos felismerni, hogy a megújulásban a Lélek gyümölcseinek döntő fontosságuk van. A Lélek gyümölcsei a lelki élet különböző fokozatain érnek be. Ilyenek a béke és az öröm, amelyek mindig erősebbek és szilárdabbak lesznek – ezek maradandó gyümölcsök. A Lélek gyümölcsei az igazi szentség ismertető jelei. Ezzel szemben a Lélek adományai a szentségnek nem ismérvei. Ezt az alapvető megállapítást mindenekelőtt hangsúlyozni kell. Isten a Lélek adományait bűnösöknek is adhatja. Isten egy bűnös ember által is tud nagy jeleket adni.

A Lélek adományai semmi esetre sem fokmérői egy ember szentségének. Éppen abban mutatkozik meg Isten nagysága, hogy a bűnöst is felhasználja, hogy másokat üdvösségre vezessen. Ha valaki bűnössé válik, Isten nem veszi el tőle azonnal a Lélek adományait. Mások miatt, az egyház miatt teszi ezt. Ha valakinek olyan különleges adománya van, amely által Isten valóban cselekszik, akkor sokan ennek az embernek minden szavát szentírásnak veszik, de ez nem helyes.

Nem indulhatunk ki abból, hogy minden, amit ő mond vagy tesz, helyes, ha Isten objektíve üdvös és jó dolgokat visz végbe általa.

Azt is tudjuk – az Evangéliumból és a gyakorlatból –, hogy a sátán is tud csodákat tenni.

A lelkek megítélésének szempontjából tisztában kell lennünk azzal, hogy a sátánnak teljesen mindegy, hogy valaki egészséges-e vagy beteg. Ha a sátán egy látszólagos csoda által hatalmába keríthet valakit, akkor az ő számára ez százszorta értékesebb, mint az illető egészsége. Amint a Szentírásból tudjuk, a gonosz lélek a világosság angyalának öltözve is tehet jeleket. E jelekből tehát még nem ismerjük föl a szent embert vagy olyan valakit, aki abszolút irányadó lehet a számunkra – ennek ellenére Isten az Ő művét ilyen embereken keresztül is folytatni fogja.

A Lélek gyümölcsei az igazi szentség ismertető jelei! A gyümölcsök a leginkább meghatározók az Istenhez vezető utunkon és így a megújulás minden formájában is. Azt hiszem, hogy sokan járnak azon a lelki úton, amely valójában minden lelki megújulás útja. A megújulás egy irányváltás és Istenhez való odafordulás által jön létre, de nem egy egyszeri odafordulással, hanem egy másik irányba haladással. Ez azonban egy olyan folyamat, ami életünk végéig tart. Azt hiszem, hogy néhányan nem járnak igazán ezen az úton, mert alig hogy megtértek és alig látták meg az Urat, máris elkezdenek gyűjtögetni, halmozni. Azért akarják a Lélek adományait elnyerni, hogy feltűnhessenek, kiélhessék magukat…

Ezek a veszélyek bizony fennállnak, ezért itt is komolyan kell vennünk az egyház tapasztalatát, hogy mielőtt valaki ilyen intenzív kapcsolatba lép Krisztussal, előbb újoncidőt, noviciátust kell végeznie.

Fontoljuk meg, vajon van-e imacsoportunkban ilyen noviciátusra igény, vagy pedig bárki ,,bemasírozhat” úgy, ahogy van, bármiféle tudatos lépés, bármiféle előfeltétel nélkül.

Ha mi Krisztus követését a lelki élet fokozatainak megfelelően valóban egymással éljük meg (mindenki a saját hétköznapjaiban, azután pedig közösen az imacsoportban), akkor az emberek nem járkálhatnak úgy ki-be hozzánk, mint egy népünnepélyen. Mert ha betekintenek a kulcslyukon, megrémülhetnek: „Ezek hát a példaképek, hiszen ezek egészen mások, ha az ember így látja őket.”

Először gúnyolódni fognak, pontosan úgy, amint az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk. Idővel azonban kíváncsiak lesznek, mert úgy tűnik nekik, hogy ezek nem is lehetnek olyan rosszak, ha tényleg Krisztust követik. Segítőkészek és még nevetni is tudnak, akkor is, ha orra buknak. Egyszerre csak érdeklődni kezdenek az emberek, és akkor megérintheti őket Isten Igéje, akkor elő lehet őket készíteni a közösségbe vezető lépésekre.

Ebben most már megtaláljuk az okot, hogy miért hullik szét vagy bomlik meg lelkileg, vagy miért oszlik fel közmegegyezéssel számos imacsoport az egyházközségekben vagy szerzetesközösségekben. Azért, mert anélkül jöttek össze, hogy a döntő lépést megtették volna és így Krisztus testét nem építhetik, hanem inkább rombolják.

Most szeretném még megmutatni, milyen fontos az, hogy merjük először a tisztulás és megvilágosodás útját járni.

Az, aki megtalálta Krisztust, ne kövesse el ugyanazt a hibát, amit Pál: leesett a lóról, felállt, megkeresztelkedett és rohant a zsinagógába az összes zsidót megtéríteni. Ezt tette és azután elmenekült. Ő felismerte: „nem így kell ezt, barátom!” Azután kiment a pusztába évekre és ott történt meg a második megtérése. Amikor a sivatagból visszatért (s ezt minden bibliai egyénről elmondhatjuk, akit Isten a pusztába vezetett), tudta, mit kell tennie, akkor oda tudta szánni életét a végsőkig.

Sokan közülünk nem mernek a pusztába, ebbe a noviciátusba menni. Alig érintette meg őket Isten, kihúzzák magukat és meg akarják változtatni a világot. Először azonban magunkat kell megváltoztatnunk. Hiszen a kezdet ez: Isten megragadott, megfordultam és megláttam Őt. Ez nagyszerű és most először Vele megyek, hogy felvegyem azt a sebességet, amellyel Krisztust követhetem. Csak ekkor hívhatok meg és vihetek magammal másokat, de nem előbb!

A Szentlélek adományainak keresése nagy veszélyt rejthet magában. Mégpedig akkor, ha az adományokkal fel akarok tűnni és azt mondom: „Én ezt már tudom, nekem ez már megy.” Itt már nem szentségről van szó, hanem magamutogatásról, felvágásról. Erre gondolok, amikor veszélyről beszélek. A másik szélsőség: sokan még a kezüket sem nyújtják ki, hogy Istentől mások javára valamilyen adományt fogadjanak el, mert az megalázó. Amit most mondtam, azt pozitív értelemben kell venni, hogy szilárd alapunk legyen ahhoz, hogy Isten megajándékozzon bennünket nagy dolgokkal mások javára.

A Lélek adományait Isten nem az én megszentelődésemre, hanem mindenekelőtt az egyházközség felépítésének szolgálatára adja. Ezért fontos, hogy készek legyünk mások érdekében ezeket az adományokat elfogadni.

1. A LÉLEK ADOMÁNYAI AZ IMAKÖZÖSSÉGEKBEN

Most a Lélek adományairól általánosságban szeretnék beszélni (éspedig az imaösszejövetelekkel kapcsolatosan).

Hiányként tapasztaljuk meg, hogy nagyon sok imakörben a Lélek adományait nem veszik komolyan. Vannak imakörök, amelyekben egyáltalán nem is törekednek ezekre az adományokra és nem is bíznak abban, hogy gyakorolhatják azokat. Ez lehet az egyik oka annak, hogy teljesen elfáradnak, mivel Istentől így nem kaphatnak semmi indítást. Mert akkor azt maguk csinálják.

Sok imacsoportnak először odáig kell eljutnia, hogy a Lélek adományait egyáltalán képes legyen megtapasztalni.

Az első lépés az legyen, hogy mi egymással lelkileg legyünk együtt.

Elég nagy számban vannak imacsoportok, amelyek keresik ugyan a Lélek adományait, de azok mégsem jelentkeznek. Sok csoport ezzel szemben a Lélek adományainak területén egy egészen új növekedést tapasztal és él meg, mert egészen egyszerűen fogékonnyá vált az Úr iránt.

Én most az imacsoportok azon előfeltételeiről szeretnék beszélni, amelyeken keresztül Isten ilyen adományokat adhat és amelyek képessé és készségessé tehetnek minket ezek elfogadására. Az első ilyen előfeltételről Pál apostol szól a korintusi levélben.

(folyt.)

Létrehozva 2023. február 12.