Ki látott már boldog milliárdost? Ki látott valaha boldog diktátort? Ki látott boldog médiasztárt? Önteltet persze láthatunk eleget. Nagyképűt, fölényest, gőgöset, beképzeltet bőven termel a történelem. Na de boldogot?

Hol a boldogság mostanában? – kérdezhetnénk a költővel. Jólét tán akad itt-ott. Gazdagság, hatalom, kényelem: csillogó színpadi díszletek. Még a halál is komfortosítható: ha van elég pénzed, első osztályú kabint válthatsz a túlvilágra. Ám a boldogság mégis ritka vendég a felső tízezer köreiben. Hiszen a történet most nem a bizniszről szól, nem a hatalomról, nem a kényelemről. Ha a boldogság foka mérhető lenne, nem az előkelő rezidenciákon, nem a fényes tőzsdepalotákban lendülne nagyot a mutató. Inkább az egyszerű kalyibákban: valahol a brazil őserdők mélyén. Valahol a messzi Óceánia szigetein. Valahol az eszkimók jégkunyhóiban. Valahol a Himalája tövében. De hát akkor mit ér a dicső nyugati civilizáció? Mit ér a kemény valuta? Mit ér a büszke „haladó” világ? Hová halad – és minek?

Pedig úgy tűnik: manapság mindenki a mi boldogságunk körül bábáskodik. Tévécsatornák versengenek a kegyeinkért, számtalan ügyes, praktikus találmány szolgálja a kényelmünket – a tisztítószerektől a luxusautókig. A finom, ízletes ételeket jóformán csak tálalni kell, még a főzőcskézés fáradalmaitól is megkímélnek bennünket. A csetres edényeket mosogatógép veszi kezelésbe. A reklámok világa percenként elénk varázsolja a földi Paradicsomot. – De nem csupán testi kívánságainkra: lelki gondjainkra is akadnak konyhakész receptek. Egészségünk megőrzésére ezerféle gyógyír, csodaszer van forgalomban, okos könyveket írtak tele holtbiztos módszerekkel. A vallási piacon is gazdag a választék, ízlés és kívánság szerint válogathatunk magunknak üdvösséget. Látszólag mindenre akad megoldás. Ám elég kimennünk az utcára, olvasgatni az emberek arcát, és mindjárt rádöbbenünk: bizony, azokra ürességet, fájdalmat, szomorúságot vésett a kor és a kór.

Jézus Krisztus valami egészen más utat kínál, mint a világ, mint a reklámok. Első hallásra meghökkentő dolgokról beszél. Látszólag mindent a feje tetejére állít. Boldogok a lélekben szegények… Boldogok, akik sírnak… Boldogok a szelídek… A nyolc boldogság – tömény evangélium. Jézus egész tanításának párlata, sűrítménye. Néha úgy érezzük: annyira tömény, hogy közvetlen „emberi fogyasztásra” nem is alkalmas. Más szóval: olyan szép, hogy nem lehet igaz. Oly magasröptű, hogy a hétköznapi értelem nem éri föl. – Pedig kár sokat morfondírozni rajta. Kár annyit méricskélni, elemezni, értelmezni. Mint ahogy a szakácsművészetről vagy a borászatról írt esszékötetek forgatása helyett tanácsosabb asztalhoz ülni. Ezeket a boldogságokat is ízlelni kell. S ha valahol, itt végre valóban megtapasztalhatjuk: aki egyszer megkóstolta, nem tud leszokni róla.

Mózes a Sinai-hegyen meghirdette az Ószövetség törvénykönyvét: a Tízparancsolatot. Ne ölj, ne hazudj, ne törj házasságot – csupa tilalom. A pici gyermeknek sem sokat magyarázzuk, miért ne nyúljon a forró kályhához. Elfogadja, hogy a szülő jót akar neki. Időnként azért kételkedik – ilyenkor persze megégeti az ujját. Jézus a Hegyi Beszédben az Újszövetség alapjait rakja le. A kamasznak már nem elég a tiltás. Magyarázatot kér. Célokra, eszményekre van szüksége. Mit miért tegyen. A nyolc boldogság célokat tűz elénk. Jó magasra rakja a lécet. Ez a bizalom jele: képes vagy rá, fuss hát neki!

A mózesi parancsok jelzik az emberi élet zsákutcáit. Ahova kell, kirakják a „Behajtani tilos!” táblát. Jézus viszont új utakat nyit előttünk. Erre gyere – ez vezet célhoz! Olyan magaslatokra hív, ahonnét érdemes széttekinteni. Hol a boldogság mostanában? Ugyanott, ahol kétezer éve. A Hegyen. A Hegyi Beszédben.

Létrehozva 2014. március 27.