Roberto De Mattei, Corrispondenza Romana, 2019. május 29.

A május 26-i választások fontos részét képezték annak a konfliktusnak, mely túlmutat az Európai Parlament vagy bármely nemzeti kormány sorsán. Valójában létezik egy lobbi, amelynek célja a keresztény identitás elpusztítása és kozmopolita szervezetek felépítése, melyek magukra vállalják az élet és halál szuverén hatalmát európai polgárai felett. Egy példa erre a tervre az, ami Franciaországban történt, ahol a párizsi fellebbviteli bíróság átadta az Egyesült Nemzetek Szervezetének a végső döntést Vincent Lambert, egy végtagbénulásos francia beteg fölött, akit felesége és a rheimsi kórház orvosai halálra ítéltek.     

Nyilvánvaló, hogy a Lambert életéről szóló jogszabályi hatáskör nem vonatkozik sem a francia bírákra, sem Európa, sem az Egyesült Nemzetek bíráira. A pozitív törvények, mind a nemzeti, mind a nemzetköziek, nem az ezeket kibocsátó vagy alkalmazó szervezetektől származnak, hanem egy isteni törvényből, ami az emberi törvények előtt létezett, és amit emberek törvények nem változtathatnak meg.

A természeti és az isteni törvény tiltja az ártatlanok megölését, és minden emberi jogot, ami az ellenkezőjét állítja, érvénytelennek és igazságtalannak kell tekinteni.

Továbbá, mivel az isteni és természeti törvény egyetlen őre a Katolikus Egyház, először is az Egyházon múlik, hogy kinyilvánítsa az élethez való elidegeníthetetlen jogot.  De mára az Egyház hangja eltűnt.  Az egyetlen probléma, ami úgy tűnik, hogy érdekli az Egyház vezetőit, a vendégszeretet az Európán kívülről érkező bevándorlók számára. Abszolút, feltétel nélküli, teljes vendégszeretet. Nem a keresztény vagy világi vendégszeretet ősi erényével van dolgunk, hanem egy ideológiai alternativával, melyben a vendégszeretet filozófiáját valójában az európai identitásról való lemondás elméleteként, vagy inkább annak helyettesítéseként mutatják be.

A Renaud Camus (Le Grand Remplacement, David Reinharc, Neuilly-sur-Seine 2011) által bevezetett „nagy csere” koncepciót Renato Cristin professzor fejlesztette  ki I padroni del caos [The Lords of Chaos] (Liberlibri, Macerata 2017) című könyvében.  A trieszti egyetemen filozófiát tanító szerző szigorú elemzéssel kifejti, hogy ennek az elméletnek az a célja, hogy az európai népességet más népességgel (afrikai, arab, ázsiai, főleg muzulmánokkal) helyettesítse, [így] káoszt teremtve, konkrét történelmi kilátásként. Cristin egy 2001-es ENSZ-projekt létezésére utal, melyben az európai demográfiai hanyatlás kezelése érdekében kifejezetten a „helyettesítő migrációt” nevesítik.

A népességmozgás nem csak etnikai transzplantáció, hanem a civilizáció bukása,  „ellen-gyarmatosítás”, melyben a bevándorlókat egy hibrid civilizáció vagy fajkeveredés elhozóinak tekintik, szemben a keresztényekkel, akik Európát felépítették.

A nemzetállamok megsemmisítése ezáltal a helyettesítési politika útján történik, legyen az etnikai vagy kulturális.

A kulturális csere az európai keresztény hagyományokban gyökerező bármilyen identitás tagadásából áll; az etnikai csere a bevándorlók olyan emberi tömegének belépésével történik, mely helyettesíti az európai lakosságot, amit megtizedelt az abortusz és a fogamzásgátlás. A születés-ellenes mentalitás a Nyugat kulturális és erkölcsi öngyilkosságának biológiai kifejeződése.

Az európai választások eredményei jutalmazták azokat a politikai pártokat, melyek a legnyíltabban hivatkoztak a nemzeti identitásra. Különösen fontos Matteo Salvini Legájának elsöprő győzelme, megszerezve  a szavazatok 34,3% – át Olaszországban. Bár Olaszország volt az ország, ahol a bevándorlási nyomás a legerősebb volt, nemcsak a püspöki konferencia, de még Ferenc pápa is belépett erre a területre, aki magát a baloldali politikai spektrum vezetőjének  mutatja. A L’Espresso hetilap május 26-i címoldala Zorro, az igazságosztó maszkjával ábrázolja Ferenc pápát, akit a Salvini elleni „néptiltakozás” hangjaként határoznak meg. Május 27-én, a migránsok és menekültek világnapjára szóló üzenetében Ferenc pápa megerősítette, hogy „az igazi keresztény mottója, hogy  ’az utolsó az első’, hangoztatva, hogy ’ez nem csak a migránsokról szól, hanem arról, hogy az ’utolsót’ tegyük elsőnek”. Aznap reggel a pápa találkozott az amazonasi Kayapo Indios vezetővel, hogy Raoni Metukire újra elindítsa a forradalmi bennszülöttséget, tekintettel az októberi amazóniai szinódusra.

A Bergoglio teológiában az „utolsó” jelenti a nyílt bíztatást a „helyettesítő migráció” stratégiához.  Nem világos, hogy kik az „utolsók”, de egyértelmű, hogy kik azok, akiket le kell cserélni az új „preferált opcióban”. Az Evangélium arra buzdít bennünket, hogy úgy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat: „ezeknél nincs nagyobb parancs” (Mk12 29-31). Aquinói Szent Tamás Summa Teologicájában (26.kérdés, II-II. rész) kifejti azonban, hogy

a szomszédunk iránti szeretet nem általános és válogatás nélküli hangulat, hanem pontos fokozatai vannak, amit ő a ’szeretet rendjének’ hív,

ahol a szeretetnek fokozatosan terjednie kell a legközelebb levőktől azokig, akik a legtávolabb vannak. Istent jobban kell szeretni, mint a szomszédot (a.2) és jobban, mint magunkat (a.3). Az embernek jobban kell szeretnie magát, mint a szomszédját (a.4) és a szomszédaink közül néhányat jobban kell szeretni, mint másokat (a.6). A legközelebb azok állnak hozzánk, akik életet adtak nekünk, és akiknek mi adtunk életet: a szüleink és a gyerekeink. Tőlük kezdődik a szomszédunk iránti szeretet.

Nem lenne értelme például kitenni a szüleinket az utcára, hogy néhány bevándorló az ő szobájukba kerüljön. Továbbá a szeretet, amivel tartozunk szomszédainknak, elsősorban  spirituális természetű. Amire mindennél jobban vágyunk, azoknak az üdvössége, akiket szeretünk. És a szeretet azt jelenti, hogy az üdvözülésükre vágyunk. A bevándorlók esetében ez abból áll, hogy vágyunk az igaz hitre való áttérésükre. 

Ma nincs folyamatban levő pasztorális gondoskodás a bevándorlók evangelizációjához Olaszországban vagy Európában. A multikulturalizmust sokkal értékesebbnek mutatják be, mint a monokulturális keresztény identitást.

A vendégszeretet dogmáját továbbá egy olyan társadalom hirdeti, mely elveszi ártatlan emberek, meg nem született csecsemők és öregek életét; az előbbit abortusz által, az utóbbit eutanázia által ítélik halálra anélkül, hogy az Egyház valóban ellenezné ezeket a bűnöket. Valójában azok, akik megbotránkoznak egy kitett feszületen az iskolákban, vagy ha a rózsafüzért megcsókolja egy politikai vezető, nem csak gyökerestül akarják kiírtani a kereszténység  minden nyilvános kifejezését, de elvárják, hogy a még mindig létező lelkiismeretünkben kioltsuk az isteni és a természeti törvény fényeit, ami kényszerít bennünket, hogy megvédjük az ártatlan emberi életet. És azok, akiknek még mindig van keresztény lelkiismeretük, nem tudnak mást tenni, mint visszaszerezni a kereszt gyönyörű jelenlétét nemcsak a magánéletben, hanem a közéletben, valamint az európai nemzetek kollektív identitásában is.

Ezért felszólítjuk azokat politikai pártokat Olaszországban, Magyarországon, Franciaországban, valamint sok más országban, akik megnyerték a választásokat, legyőzve így az „immigrácionizmust”, hogy ne korlátozzák magukat általános vagy felületes felhívásra a keresztény gyökerek miatt, hanem konkrétan fejezzék ki ezt az identitást az európai intézményekben, törvényekben, kezdve a megalkuvást nem ismerő védelemmel az életért és a családért. A „Lambert-ügy” (Eluana Englaro és Alfie Evans után) a példa a csatára, amit meg kell vívni a következő hónapokban. Ez talán növeli a konfliktus szintjét, de ma civilizációnk életéért vagy haláláért küzdünk. Ezt a csatát a parlamentet megelőzően [a mi] kultúránkban és mentalitásunkban kell megvívni.

A választási eredményeknek azonban az a funkciója, hogy feltárja a közvélemény mély tendenciáit, és május 26-a esetében a választási teszt olyan európai népességet mutat, ami nem úgy néz ki, hogy kapitulálna.

A cikk forrása angolul

Létrehozva 2019. június 5.