Tudtad, hogy amerikai katolikusoknak csak 63% -a hiszi Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában, és ezek 17% -ának fogalma sincs, hogy az egyház valójában ezt tanítja?

A megkérdezett katolikusoknak nagyjából a fele nem ismeri – semmivel sem közelítve a hitelvi bizonyossághoz – ezt az alapvető igazságot hitünkben. Hajlandó lennék fogadni, hogy ha nagyobb lenne a mintavétel, akkor még kevesebb katolikust találnánk, aki valóban hiszi, hogy az Eucharisztia Krisztus teste, vére, lelke és isteni mivolta. Egy 1994-es New York Times / CBS News közvéleménykutatás szerint a 18-44 éves korcsoportban a magát hitvaló katolikusnak tartók 70%-a gondolta úgy, hogy az Eucharisztia „csak egy szimbólum.”

Egy 2014-es megemlékezésen a hírhedt sátánista „misék”-kel (Oklahoma City) kapcsolatban Msgr. Charles Pope egy 15 évvel korábbi élményére emlékezett, amikor a hagyományos latin misét ünnepelték a Szent Mária, Isten Anyja templomban (Washington, DC):

Mint Önök is tudják, a hagyományos latin szentmisét “ad orientem” (a liturgikus Kelet felé fordulva) végzik. A pap és az emberek egy irányba fordulnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az emberek a miséző pap a háta mögött vannak. Amikor eljön a felajánlás ideje, akkor a papnak az utasítás szerint mélyen meg kell hajolnia úgy, hogy alkarja az oltárasztalon, az ostya az ujjai között van.

Rendelkezés szerint az átváltoztatás tiszteletreméltó szavait halkan, de határozott hangon mondják: Hoc est enim Corpus meum (ez az én testem). A harangok zúgtak, ahogy térdet hajtottam.

De mögöttem volt valami zavaró; reszkető vagy susogó hang jött az első padsorokból, mögöttem jobb oldalon. Majd egy nyöszörgő vagy morgó hang. „Mi volt ez?”, kérdeztem magamtól. Nem igazán emberi hang, inkább egy nagy állat morgása, vaddisznó vagy medve, és egy panaszos nyögés, ami szintén nem tűnt emberinek. Felemeltem az ostyát és újra eltűnődtem, „Mi volt ez?” Aztán csend. Mivel papként celebráltam a hagyományos latin misét, nem igazán tudtam hátrafordulni. Még mindig tűnődtem, „Mi volt ez?”

Eljött a kehely felajánlásának ideje. Ismét mélyen meghajoltam, tisztán és világosan, de halkan elmondtam: Hic est enim calix sanguiniselv mei, novi et aeterni testamenti; Mysterium fidei; qui pro vobis et pro multis effundetur a remissionem pecatorum. OAB quotiescumque feceritis a mei memoriam facietis (mert ez az én Vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre).

Aztán hallottam egy másik hangot, ezúttal tagadhatatlanul nyögést, majd egy sikolyt, mintha valaki felkiáltott volna: „Hagyj békén, Jézus! Miért kínozol?” Majd hirtelen dulakodás zaja, valaki kirohant nyöszörgő hangot adva, mintha megsérült volna. A hátsó ajtó kivágódott, majd becsukódott. Aztán csend.

Nem tudtam megfordulni és körülnézni, mert a kelyhet emeltem magasra a fejem fölött. De tudtam abban pillanatban, hogy egy rossz démon által meggyötört lélek találkozott Krisztussal az Eucharisztiában, és nem tudta elviselni az Ő valóságos jelenlétét, amikor mindenki láthatta. A Szentírás szavai jutottak eszembe: „a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek” (Jak 2,19).

Bűnbánat – ahogy Jakab használta ezeket a szavakat szemrehányásként a gyenge hitű nyájra, nekem is bűnbánatot kellett tartanom. Miért volt a démon által megzavart ember jobban tisztában a valódi jelenléttel és miért döbbent meg jobban, mint én? Őt jobban megérintette negatív értelemben, és elfutott. Engem miért nem érintett ez meg jobban pozitív, de hasonló módon? És a többi hívőt a padokban? Nem kétlem, hogy mindannyian hittünk intellektuálisan az igazi jelenlétben. De van valami más és sokkal csodálatosabb, ami megérinti a lelked mélyét! Ilyen egyszerű, hogy álmosak legyünk Isten jelenlétében, hogy feledékenyek legyünk a számunkra elérhető csodás és lenyűgöző jelenléttel kapcsolatban.

Ez megdöbbentő az első pillantásra, de a további visszaemlékezés során teljesen érthetővé válik.

A bukott angyalok tökéletesen ismerik az Eucharisztia valódi természetét. Metafizikai értelmi képességük túlszárnyalja a pusztán emberi tudást.

Annak megfelelően cselekedni, hogy az Eucharisztiáról mit vallunk – a tiszteletteljes liturgia, az Oltáriszentség kitétele és áldása, a szentségimádás, a Corpus Christi körmenetek és hasonlók által – óriási lesz a különbség saját hitünk és ezen szent misztérium megértése között.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2022. január 5.