I

„Nagyon örülök, hogy tanúságot tehetek. Megígértem Jézusnak, hogy ha édesanyám meggyógyul, tanúságot teszek úgy, hogy mindenki el tudja olvasni és látja, hogyan segít Jézus nekünk és kísér bennünket megpróbáltatásainkban.

Minden tíz évvel ezelőtt kezdődött. Édesanyám mellrákos volt, el kellett távolítania a mellét. Kemoterápiát és sugarazást kapott több mint két éven át, sok fájdalommal járt. De Istennek hála, meggyógyult.

Ennek az évnek a kezdetén a másik mellbimbójából sárgás/barnás folyadék kezdett szivárogni. Nagyon reménytelen helyzet volt. Édesanyám nagyon szomorúan mondta: „megint kezdődik minden elölről”. Gyorsan telefonáltam nővéremnek, aki dolgozott és elmondtam neki, mi történt. Másnap édesanyám elment a coimbrai poliklinikára (IPO), hogy beszéljen az orvosával; minden évben elment egy rutinvizsgálatra. Azt mondta neki az orvos, hogy elemezni fogja a folyadékot, ami a bimbóból szivárgott, de ez csak nyolc nap múlva készül el.

A megpróbáltatás nyolc napja volt ez. Mivel már ismertük a szabadulás rózsafüzérét, nővéremmel elkezdtük mondani a kilencedeket. Ebben az időszakban naponta kétszerháromszor imádkoztuk el a szabadulás rózsafüzére imát. Unokahúgaim is velünk imádkoztak, nagy hittel kértük Jézust, hogy könyörüljön édesanyánkon. És Jézus meghallgatott bennünket.

Miután letelt a nyolc nap, meg kellett tudnunk az eredményt. Nagyon idegesek voltunk, én egyáltalán nem éreztem jó magam. Amikor édesanyám telefonált, mindketten elsírtuk magunkat, mert az analízis negatív eredményt mutatott. Nem rák volt, hanem egy egyszerű fertőzés, ma már jobban van.

Ez volt az áldás, amit a legjobban akartam, hogy megkaphassuk. De sokkal többet kapott a család és kaptam a kislányom védelmére és még sok mindenre. Köszönöm Jézus, hogy ilyen jó és igaz barát vagy. Köszönöm Jézus, köszönöm.”
(Helena, Mertola-Portugália)

II

„Kedves tesvérek, szeretném megosztani veletek a kegyelmet, amit Istentől kaptam, mert szeretném, ha mindenki tudná, hogy mennyire hatalmas és könyörületes az én Istenem.

15 évvel ezelőtt tértem meg huszonhárom éves koromban. Nem voltam megkeresztelve, ezért úgy döntöttem, hogy neokatekumenátusba fogok járni, hogy előkészüljek a keresztségre. Attól a pillanattól kezdve, amikor úgy döntöttem, hogy életem teljesen megnyitom Isten előtt, visszatérésem összeomlani kezdett.

A sátán dühös lett döntésemet látván. Abban az évben elvesztettem apámat, a munkámat, a végére tejesen elveszettnek éreztem magam, depresszióssá és közömbössé váltam. Azt gondoltam, az életem tüske nélküli virág lesz Isten közelében. El akartam állni a vallásos élettől és visszatérni korábbi életmódomhoz, de Isten könyörületes volt velem. Nem hagyta, hogy elkülönüljek tőle, megerősítette hitemet és állhatatosságomat.

Akkor kezdték reklámozni pálos rendi nővérek a Raboni Editora könyveit a városunkban, és én különféle könyveket vásároltam össze. Ezek nagyban hozzájárultak lelki megvilágosodásomhoz. A könyvek olvasása sokat erősített engem és a Sátánt még jobban feldühítette. Megpróbálta elvenni tőlem azt, ami a legértékesebb volt, az életemet.

Már csak néhány hónap volt vissza a keresztelésig, amikor legyengültem és megbetegedtem. Az orvosok vizsgálatok egész sorát végezték el rajtam, kiderült hogy HIV pozitív vagyok. Abban a pillanatban minden elveszítette számomra a jelentését. Sok mindent akartam abban a pillanatban, de amit tényleg megtettem, hogy elrohantam a templomba és sírtam. Utána beszélgetni kezdtem a pappal, ő órákig volt velem, arra ösztönzött, nehogy kétségbe essek, nehogy elálljak a keresztelőtől és eltávolodjak Istentől. Mondta, hogy tartsak ki és bízzak az isteni előrelátásban.

Megkeresztelésem után arra gondoltam, meg kellene kezdeni a kezeléseket, mert minden nap egyre vékonyabb és gyengébb lettem, de elálltam az ötlettől. Tudtam, hogy semmilyen kezelés nem tudja ténylegesen megoldani a problémámat. Még ha a tünetek el is múlnának, a gyógyszer ’rabjává’ válnék, hozzáláncolódva egész életemen keresztül. Úgy döntöttem, hogy minden reményemet Jézusba vetem, legyen ő a megmentőm, mert ahol az ember képességei véget érnek, ott kezdődik Isten hatalma. Emlékeztem arra, hogy Isten nem a bűnös halálát akarja, hanem a megtérését.

Amikor bérmálásra készültem, kértem az imacsoport tagjait, hogy imádkozzanak értem, hogy meggyógyuljak. Elkezdtem imádkozni a szabadulás rózsafüzére imát. A könyvet már régen megvettem, ajánlottam is másnak, de nem vágyakoztam arra, hogy elolvassam. Harminc napig mondtam a rózsafüzért, naponta háromszor, kértem a gyógyulást és a szabadulást.

A szabadulás rózsafüzére elimádkozása után úgy döntöttem, elmegyek az orvoshoz, mert nagyon gyengének éreztem magam. Az orvos további vizsgálatokat javasolt, hogy lássa, mennyit fejlődött a betegség az idő múlásával. Nem akartam elhinni, amikor láttam, hogy a HIV vizsgálat negatív lett, mert a betegség tünetei szemlátomást rosszabbodtak. Az orvos azt mondta, hogy a tünetek más betegséget is jelezhetnek. Elküldött egy másik vizsgálatra, hogy pontosan lássa, mi a helyzet. Az összes vizsgálati eredmény negatív volt. Azt mondta, hogy a vizsgálatok alapján én vagyok a legegészségesebb ember, akivel csak találkozott.

Mindezek ellenére egyre rosszabbul éreztem magam, talán azért, mert nem hittem a csodában, amit Jézus tett az életemben. Túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen. Nem érdemeltem meg. Elfelejtettem, hogy a kegyelmeket nem érdemeink alapján kapjuk, hanem Isten irántunk érzett szeretetéből, jóságából és végtelen irgalmából. Amikor ez eszembe jutott, elkezdtem sírni és Istent dicsőíteni ezért a gyógyulásért, a megmentésért és a szabadításért, amit Jézus nevében kaptam.

Testvéreim, a dicsőítés valóban hatékony ima. Napról-napra jobban éreztem magamat. Minél többet imádkoztam, annál erősebbnek éreztem magamat. A tünetek kezdtek eltűnni, és ma ismét egészséges ember vagyok. Visszanyertem régi súlyomat bármilyen kezelés nélkül. Most volt egy második vizsgálatom, az eredmények továbbra is negatívok. Ma úgy tudok beszélni, mint a zsoltáros: „Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból.” (Zsolt 34,5) Legyen minden dicsőség és magasztalás örökké az én Uramé, Jézus Krisztusban, Szabadítómban.”
(A. L. Luanda/Angola)
Fontos megállapítás: Miután elolvastuk ezt a tanúságtételt, mi is elkezdtünk imádkozni a szabadulás rózsafüzére imáját a családunkért, minden nap. És ti? Nem gondoljátok, hogy nektek is kellene imádkoznotok a szabadulás rózsafüzére imáját a ti családotokért?!

III

„Szia, 28 éves nő vagyok, Johannesburgban élek, Dél-Afrikában. Keresztény családban nőttem fel és régóta erősen hittem Istenben, amikor csak bajba kerültem. Amikor jó idők jártak, nemigen jutott eszembe.

Nem kell mondanom, akkor kerültem áldott állapotba, amikor még egyedül éltem. Anyósom igen vallásos asszony. Minden alkalommal, amikor telefonon beszéltünk, kérdezte, hogy imádkozok-e. Dicsőség az Úrnak, a legcsodálatosabb hétvégét az ő családjával töltöttem. Ő adta nekem a szabadulás rózsafüzére könyvet és hozzá egy rózsafüzér olvasót.

Azt is megtanította, hogyan kell használni. Nem vagyok katolikus és mindig fenntartásaim voltak a katolikus vallással szemben. Már akkor éreztem az áldást, amikor egyszerűen csak elolvastam a tanúságtételeket a könyvben. Észrevettem, hogy sok ember, aki tanúságot tett, nagy hittel, reménnyel és meggyőződéssel imádkozott.

Ezután igen jó munkahelyre vettek fel egy céghez, ahol a fizetés jóval nagyobb volt, mint a jelenlegi bérem. Ez igen megfelelő lett volna a babával járó költségek és minden más fedezésére. Tegnap reggel kaptam egy e-mailt a toborzó cégtől, hogy a szerződést mégsem kötik meg velem. Egy világ omlott össze bennem, reménytelennek és elveszettnek éreztem magam. A fürdőszobába rohantam, sokat bőgtem, kérve Istent, hogy segítsen. Elmondtam neki a helyzetemet, és hogy mennyire reménytelennek és elhagyottnak érzem magam.

Miután visszamentem az asztalomhoz, kaptam még egy e-mailt a toborzó ügynökségtől, melyben elnézést kértek a tévesen kiküldött korábbi levélért és hogy tekintsem tárgytalannak azt. Abban a pillanatban éreztem, hogy az összes terhet levették a vállamról. Arcom ragyogott, könnyűnek éreztem magamat. Egy teljesen új személy lettem. Ha ezt nem hívod csodának, akkor nem tudom, hogy mi a csoda. Még nem tudom, hogy a toborzó cég mit fog mondani nekem, de tudom, hogy nagyon boldog vagyok, már csak azért is a pillanatért, amikor elveszettnek éreztem magamat, de Isten kinyilatkoztatta magát nekem.

A összes bűnöm ellenére hozzá kiáltottam és ő válaszolt. Visszatekintve az életemre, kezdem látni az összes csodát, amit Isten tett velem. Nagyon világos dolgokat engedett meg nekem. Múlt éjjel kötöttem Vele egy megállapodást. Életem minden napján fogok ezentúl időt szakítani az imára és hálát adni hittel, meggyőződéssel és reménnyel.

Köszönöm az Önök csodálatos munkáját, amit csinálnak. Isten áldja meg Önöket és munkájukon keresztül tudja kinyilvánítani önmagát a világon az összes embernek. Dicsőség mindörökké a leghatalmasabb és szerető Istennek. Alleluja.”
(Tshilidzi Silinda/Johannesburg/Dél Afrika)

Magyar tanúságtételek itt olvashatók.

További ismertető a szabadulás rózsafüzére imáról itt.

Létrehozva 2015. február 5.