Az agykontroll mögött megbúvó szellemiségre, és néhány New Age áramlatába tartozó módszer démoni rokonságára leleplezően mutat rá a debreceni M. Zoltánné igaz története.

,,A miómámat természetgyógyászat útján akartam gyógyíttatni. A szomszédasszonyom tanácsára agykontrollal próbálkoztam, amit könyvekből (Silva, Domján L.) sajátítottam el. Nagyon akartam a gyógyulást. Szívvel-lélekkel végeztem hát a különböző gyakorlatokat. A laboratóriumi gyakorlatnál Jézust hívtam segítőmnek. Néhány nap után már éreztem a külső vezérlő erőt, ami irányított. Irányította a kezemet, a mozdulataimat, a gondolataimat. Azt éreztem, hogy jól csinálom, és ez örömmel töltött el. Majd kitűztem egy határidőt, amikor újra orvoshoz megyek és ekkor meg kell gyógyulnom.

— Az orvos konstatálta a vizsgálat eredményét: eltűnt a mióma.

Határtalanul örültem. Sikereimen felbuzdulva elhatároztam; a többi betegségemet is meggyógyítom. Például az egyik fülemre nem hallok, a nyaki erek meszesek, van aranyerem stb.

Így esténként bevonultam a szobámba, lefeküdtem és vártam a ,,gyógyító erőt”. Ami hamarosan jelentkezett: patt-patt, kopogtató jelzéssel figyelmeztetett, hogy itt van. Majd közeledett a fejemhez egy simogató sugár, és csakhamar körbevette az egész testemet. Én illendően köszöntöttem és hálálkodtam a ,,szeretetéért”. Megkezdődtek a gyógyítások. Például különbözô testhelyzeteket kellett felvennem. A kezemet különbözőképpen helyezni az egyes testrészeimre. Éreztem a szellemet körülöttem, és hogy én is sugárzom. Másnapra tű, kisebb fémtárgyak tapadtak a kezemhez. Ha megfájdult a torkom és szóvá tettem ezt a ,,gyógyítómnak”, így neveztem: ,,kedves Pattikám!” Különös dolgokat éltem át. Egyszer a szobámban hegyvidéki tisztaságú levegőt éreztem, és tanította a jógázást. Majd azt vettem észre, hogy a rossz fülemmel hallom a csörgőóra ketyegését.

Ahogy teltek-múltak a gyógyító éjszakák egyre többet és többet szorongtam, sôt féltem! Sokat sírtam, és sírva szólongattam az Atyát, Jézust és a Szűzanyát. Rendre csak hajnalok hajnalán aludhattam el. Ekkor már éjjel-nappal a történtek foglalkoztattak. Eljutottam egy olyan pontra, amikor azt mondtam, nem akarom ezt csinálni tovább. Húztam, halasztottam a lefekvést, bármilyen késôi időpont ébren talált. Átmentem a másik szobába aludni. Utánam jött. Szépen kértem, hagyjon el, mert nagyon félek, és nincs se éjjelem, se nappalom. Ekkor — másképp nem tudom megfogalmazni, úgy éreztem — kis híján kihúzta belôlem a lelket. Szörnyű volt. Megéreztem, nagy bajban vagyok. Szívemből kértem az én mennyei Atyámat: segítsen rajtam! Adja tudtomra, mi történik velem?

Templomba mentem. Megpillantottam a könyvtár feliratot. (Évek óta járok ebbe a templomba, és még soha nem vettem észre.) Bementem. Az első, amiért nyúltam, Gál Péter: A New Age — keresztény szemmel c. könyve volt. Kikölcsönöztem. Pár nappal késôbb megálltam egy könyvsátor előtt, belelapoztam egy könyvbe, címe: Reiki. A benne lévő fotók azokat a gyakorlatokat ábrázolták, amit én végeztem éjszakánként. Megvettem a könyvet. (Addig nem is tudtam, mi a reiki.) A két könyv elolvasása után forgott velem a világ. Azt hittem, meghalok a félelemtől, a szégyentől és a bánattól. Napokig csak sírtam, imádkoztam, de a gonosz nem tágított. Éreztem, muszáj beszélnem róla. Elmondtam a szomszédasszonyomnak, a családomnak, majd egy barát házaspárnak. Azt tanácsolták: beszéljek pappal ezekrôl a szörnyűségekről. El is mentem a Szent László templomba. A plébános atya a hallottak után azonnal kocsiba ült velem, s elvitt a Szent István templom plébánosához. Ott együtt imádkoztak a szabadulásomért. Majd életgyónást végeztem, megáldoztam. Sokat imádkoztam az én jó Istenemhez a kegyelemért, hogy ne kerüljek a gonosz karmai közé. Az én Istenem meghallgatta könyörgésemet.

Bátrabb, bizakodóbb lettem. Ritkultak a zaklatások, sôt, el is maradtak. Csak a patt-patt jelzések maradtak — még egy ideig. Szívemből kértem Istent, szabadítson meg ettől is. Megtörtént. Sírva borultam térdre és köszöntem meg a kegyelmet a mennyei Atyámnak. Azokból a rémségekbôl, amiket átéltem, csak néhányat tudtam leírni.

Mások okulására szeretném elmondani, mennyire megtévesztő a gonosz: képes Jézus képét elém vetíteni. Engedi, hogy sírva imádkozzak. Megejtően kedves, simogató gondolatolvasó. Ugyanakkor erőszakos, durva, követelőző, ha ellenállást tanúsítunk. Szeretném nyíltan megvallani a kegyelmeket is.

A Szentlélek sugallatát érzem abban: ahogyan elmondatta velem ismerőseimnek; ahogyan irányított a megfelelő könyvek felé; ahogyan paphoz vezérelt; ahogyan segített imádkozni, vezekelni.

Köszönöm Szerető Szívű Jézusomnak, hogy nem hagyott el, hogy szerethetem. Kérem, bocsássa meg eltévelyedésemet, s vezéreljen az Ő Útján, az Ő Igazságában és az Ő Életében. Ámen”.

(forrás: forum.index.hu)

Létrehozva 2013. február 17.