Eljött pünkösd előestéje, és én a tampai zárdánkban a kápolnába mentem, hogy pünkösdi szentségimádást tartsak. Ott voltam a kis oratóriumban, és azt mondtam: “Jézusom, itt vagyok!”

Öt percig lehettem ott, amikor hirtelen rendkívüli nyugalom sz állt a kápo lnára – ol yan vol t, mint valami felhő vagy köd. Egy hang nevemen szólított: “Briege.” Hátrafordultam az ajtó felé, mert a hang olyan tiszta volt, hogy úgy hallatszott, mintha valaki belépett volna a kápolnába. Nem volt azonban senki sem ott, én mégis világosan éreztem, hogy valaki jelen van. Ahogy visszafordultam a tabernákulum felé, a hang újra megszálalt: “Megkaptad tőlem a gyógyítás ajándékát. Menj és használd!”

Amint ezt meghallottam, egész testemen valami égő érzés futott végig. Emlékszem, hogy kezemre pillantottam. Úgy éreztem, mintha egy elektromos vezetéket érintettem volna. Ez az égető értés átment a két kezemen, aztán eltávozott. A csend is megszűnt.

Ott térdeltem a tabernákulumra nézve és azt mondtam: “Jézusom, én nem kérek semmiféle gyógyító ajándékot. Tartsd meg Magadnak!” Aztán bűnbánatot tartottam, nem mintha azt bántam volna, amit Jézusnak mondtam, hanem azért, mert azt feltételeztem, hogy Jézus szólt hozzám. Én pedig ezt mondtam: “Jézusom, megígérem Neked, senkinek sem szólok erről soha semmit.”

A karizmatikus megújulás által megtapasztaltam a Szentlélek kiáradását. Új képet kaptam az Egyházról, mintha az Eucharisztiát és a bűnbánat szentségét is új szemüvegen keresztül néztem volna. Tisztábban láttam Isten nagy szeretetét irántunk, és azt, hogy mit adott nekünk. Mégis volt bennem valamiféle félelem a gyógyítással kapcsolatban. Féltem a szenzációs dolgoktól. Amikor meggyógyultam, azt gondoltam magamban: “Nem mondom el senkinek, hogy meggyógyultam, mert azt hiszik majd, hogy gyógyító erőt kaptam. Ez különben sem tartozik senkire. Miért mondanám el bárkinek is?”

Ez a pünkösd nagyon emlékezetes volt számomra, mert megtapasztaltam a Szentlelket, és megtanultam, hogy hálát adjak Neki mindazokért az adományokért, amelyekre a Szentírásban ígéretet kaptunk, és amelyeket a bérmálásban elnyertünk. Ez most fontosabb volt számomra mindennél.

Ahogy felébredtem pünkösd reggelén, a hang ott csengett a fülemben: “Megkaptad tőlem a gyógyítás ajándékát. Menj és használd!”

Ezen a napon imaösszejövetelen vettem részt a tampai Szent József Kórházban. Kísértést éreztem arra, hogy elmondjam egy nővérnek, mi történt előző este. Ahogy azonban beszélni kezdtem hozzá, teljesen kiesett minden a fejemből.Bár erről senki sem tudott, felkértek arra, hogy imádkozzam egy gyermek fölött. Évekkel ezután derült ki, hogy a gyermek ennek az imának a hatására meggyógyult.

197 1 júliusában és augusztusában egyetemi tanulmányokat kezdtem Kaliforniában, Los Angelesben. Elmentem imaösszejövetelekre, de senkinek sem szóltam soha a gyógyítás adományáról. Maga az Úr erősítette meg gyógyító adományomat két prófétai élmény által.

Létrehozva 2011. május 18.