Hogy határoznád meg a nagyságot? Vagy másként kérdezve, mennyit ér neked, hogy elérd az igazi nagyságot a vállalkozásodban vagy a szakmai életedben?

Vannak, akik a nagyságot temérdek mennyiségű anyagi javak elérésével hozzák kapcsolatba. Mások választott területükön elért pozíciójukkal vagy befolyásukkal azonosítják azt. De akadnak olyanok is, akik számára a nagyság nem más, mint sztárként interjút adni, cikkek tárgyává lenni, TV műsorokban vagy a cég termékét reklámozó kampányokban szerepelni.

Ezek mindegyike jelentős és különböző mércéi az eredményességeknek. De vajon igazán kapcsolatba hozhatók a nagysággal? Azok az emberek, akik igazán magas pozícióba jutottak el karrierjük során, gyakran kérdezték meg maguktól: csak ennyi lenne az egész?

Hadd mutassak be nektek valakit, aki teljesen másként közelítette meg a nagyságot. Doug, a nyugdíjas vállalattulajdonos, egyszer elmesélte nekem azt, amikor egy nála 10 évvel fiatalabb férfival épp Montanaból tértek vissza egy egyhetes horgász túrából. Doug úgy a 70-es éveiben járhatott, míg a férfiak, akikkel túrázni volt, a 40-es éveikben lehettek. Gondolhatnánk, mi dolga van egy 70 évesnek ezekkel a suhancokkal? Doug így magyarázta: „Nem szeretek horgászni. Összesen 5 halat fogtam az egy hét alatt, de éveken át mentoráltam ezeket a férfiakat. Számomra rendkívüli dolog látni őket egymás társaságában, ahogy a természetet felfedezik, és mindeközben közösen tanulmányozhatjuk a Bibliát.”

Mint mentor, Doug, megosztotta személyes tapasztalatait és gondolatait ezekkel a férfiakkal. Rámutatott az egyetlen, a változhatatlan, az igazság és bölcsesség időtlen forrására: az Isten Igéjére. Ugyanakkor megmutatta nekik azt is, hogy az Ige hogyan kapcsolódik az életük minden egyes területéhez.

 Igaz, Dougnak semmi szüksége nem volt erre, hogy ezt megtegye. Mint nyugdíjas vállalattulajdonos ülhetett volna a „babérjain”, vagy tölthette volna az idejét a hobbijainak és más érdeklődésének szentelve (hiszen, amíg dolgozott, ezekre nem jutott ideje.) A valóságban azonban egy sokkal különlegesebb tevékenységet űzött: segíteni akarta ezeknek a férfiaknak a hitbeli növekedését, tanítani akarta őket arra, hogy hogyan válhatnak hatékonyabbá, hogyan lehet gyümölcsöző szolgálatuk az Úrnak, ott ahol élnek és dolgoznak. Ahogyan Pál írja: “Krisztusért járva követségben.” (Pál második levele a korinthusiakhoz 5, 20)

Úgy tűnhet, hogy Doug feláldozta az idejét. De ő ezt nem így látta. Kiváltáságnak tekintette, hogy másokat arra taníthat, hogy hány féle képen lehet Istent szolgálni. Mindezt nem a maga törekvéseként értelmezte, ugyanis tudta azt, amit az ige mond: „ha pedig ezeket valaki megtartja és tanítja nagy lesz az a mennyek országában.” (Máté evangéliuma 5, 19)

Egy másik alapelvet is alkalmazott, amit Jézus tanított a Hegyi beszédben: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”(Máté evangéliuma 6,19-21)

Doug önfeláldozása elvezette őt az egyetlen királyságban megtalálható nagyságig, és ami még jobb, hogy még pár fiatalembert is magával vihetett. A földi javak hajszolása helyett arra tekintett, amit Jézus mondott: „gyümölcsötök megmaradjon” (János evangéliuma 15,16)

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2021. március 3.