„Értem én, de attól még, hogy kitartóan szidjuk a sötétséget, még nem lesz világosabb!” – mondta egy számomra kedves ember, amikor egy asztaltársaságban néhányan éppen kipanaszkodtuk magunkat. Több dolog előkerült: a keresztény elkötelezettség hiánya, az általános tájékozatlanság hitünkkel, a kereszténység tanításával kapcsolatban, a progresszív politikai követelések begyűrűzése egyházi közösségeinkbe (és azok, akik abból élnek, hogy ezeket a követeléseket szajkózzák, mit sem törődve azzal, amit az egyház tanít, sőt, éppen azt próbálva lebontani).

Bölcs ismerősöm figyelmeztetése sokat jelentett számomra. Az én személyes (szakmai) utam során is voltak olyan időszakok, amikor túlságosan nagy figyelmet fordítottam arra, hogy a veszélyekre figyelmeztessek, hogy a végvári harcokat vívjam. A fent idézett intés épp azért fogott meg, mert paradigmaváltó erővel bír: noha defenzívában vagyunk, nem szabad engednünk annak a kísértésnek, hogy a kereszténységet mennyiségi kérdéssé silányítsuk (éppen ezért egyrészről tökéletesen mindegy, milyen számokat olvashatunk a népszámlálási adatsorok között – akik kárörvendően a csökkenő számokra mutogatnak, semmit sem értettek meg az Apostolok Cselekedeteiből), ahogy annak sem, hogy minduntalan csak a válságjelekre figyeljünk és figyelmeztessünk. Egyik sem lenne helyes hozzáállás. Ha csak védekező hadműveleteket folytatunk, sosem teszünk majd eleget az evangéliumi parancsnak, hogy menjünk és hirdessük Krisztus örömhírét és világosságát minden nemzetnek. Akkor beszűkülünk, egy idő után pedig már nem is Jézus Krisztusra figyelünk, hanem csak saját magunkra.

Az egocentrikus keresztény azonban per definitio nem keresztény, mivel már nem Mesterét követi, hanem saját magát. A beszűkült keresztény nem a Szentlélekben él, ezért nem is tudja már úgy hirdetni az evangéliumot,

ahogyan elhívása szerint kellene, sőt, hajlamos megfeledkezni arról az igazságról is, hogy nem valamiféle dualista világban élünk; Krisztus legyőzte a halált, a legnagyobb kérdések már eldőltek.

A teljes cikk elolvasható itt.