Vajon miért harcolnak sokan a különös jogért, hogy az anyaméhben meg lehessen ölni az ott fejlődő emberi lényeket? Mert hogy emberi lényekről van szó, ahhoz ma már nem fér kétség, látjuk a képeket, halljuk a szívhangot, pontosan tudjuk, hogy mi az igazság. Akkor mi motiválja a halálnak ezt a döbbenetes kultuszát, amely mögött a teljes progresszív elit (Hollywoodtól az amerikai demokratákon át egészen a számomra csalódást jelentő Bonóig) felsorakozik? Mi ez a groteszk küzdelem? Mi történik a Krisztus utáni huszonegyedik században a világ nyugati tájain? Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság friss döntése és az arra adott elkeseredett reakciók kapcsán újra fel kell tennünk ezt a kérdést. Én pedig most meg is válaszolom, mert a válasz nem bonyolult.

A jelenség okát a feminizmusban találjuk. Nem a nőkben, akik jelentős része minden bizonnyal ma is ellenzi az abortuszt, hanem magában a feminizmusban, amit a nők jelentős része ugyanúgy ellenez, mint az abortuszt. Feministák központi célja régóta az, hogy megszüntessék a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket. Néhány kérdésben a feministák törekvése persze helyes, és ezt férfiak is könnyen belátják.

Az egyik legősibb egyenlőtlenség férfiak és nők között azonban az, hogy a szex teljesen más következményekkel jár a nemek számára.

A férfiaknak sokkal kisebb kockázatot jelent az együttlét, mint a nőknek, hiszen a nő testében foganhat meg az élet, a nő testét változtatja meg az, ami benne történik, az ő testét veszi igénybe a folyamat, és ha a párkapcsolat szétmegy, a nő sokkal több esetben marad egyedül a gyermekkel, mint a férfi. Ráadásul a kapcsolat gyakran épp azért ér véget, mert becsúszott a gyermek. Vagyis a gyermek egyenlőtlen terhet jelent a férfi és a nő számára.

Sokan tehát úgy gondolják, hogy a nő csak akkor lehet egyenlő a szexben a férfival, ha joga van az abortuszhoz.

Ehhez azonban azt a nyakatekert és teljesen tudománytalan – és valójában embertelen – álláspontot kell elfoglalni, hogy az anyaméhben megfogant ember az anya testének a része, nem több egy kellemetlen és rá nézve veszélyes daganatnál, amit bármikor el lehet távolítani. Az egyenlőség ára egy másik ember létének a tagadása, az elpusztításához való jog.

Ilyen jog azonban nincsen, ahogy sok tekintetben a nő és a férfi sem egyenlőek, és soha nem is lesznek azok, mert az egyenlőtlenségnek többek között biológiai okai vannak. (Figyelem, nem értékről vagy méltóságról beszélek. Csupán olyan nyilvánvaló dolgokról, hogy a kakast is meg tudjuk különböztetni a tyúktól, meg a bikát is a tehéntől.) Egy nő teste ezer és ezer tekintetben más, mint a férfié, és a különbségek között kiugró, talán azt is mondhatnánk, hogy esszenciális az a tény, hogy egy nőnek olyan reproduktív szervei vannak, amelyek lehetővé teszik egy új ember megfoganását. Aki onnantól, hogy megfogant, már nem az anya teste, hanem egy új test, egy új élet, egy új szív, egy új vércsoporthoz tartozó véráram, új agy, új kezek és lábak, tüdők és vesék, új száj és új gége. Egy új lélek. És mindez az anyaméhben, amely az emberi életnek ebben a szakaszában védelemül adatott.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. június 29.