Kimberly akkor kezdte a szemináriumot, amikor én már a második évet végeztem. Fölvett egy keresztény etikai kurzust, s ekkor valami nagyon különös dolog történt. Én már elvégeztem ezt a kurzust, s tudtam, hogy az osztályt kis csoportokra osztják, amelyek egy-egy erkölcsi kérdéssel foglalkoznak. Megkérdeztem Kimberlyt, melyik témát választotta.

 

 

– A fogamzásgátlást?! Azt tavaly is lehetett választani, de senki sem élt vele. Tulajdonképpen katolikus probléma. Miért akarsz a fogamzásgátlással foglalkozni?

 

– Rendszeresen kapok a születésszabályozással kapcsolatos kérdéseket, amikor az abortuszról tartok előadást. Nem tudom, miért, de így van. Ezért arra gondoltam, ez most jó alkalom lenne, hogy utánanézzek, mond-e erről valamit a Biblia, vagy sem.

 

– Hát, ha olyasmivel akarsz vesződni, ami nem is kérdés, a te dolgod.

 

Meglepett a dolog, de nem nagyon törődtem vele. Végső soron tényleg se nem árt, se nem használ, ha az ember foglalkozik egy kicsit a fogamzásgátlással. Sejtelmem sem volt arról, mekkora hatással lesz mindez az életünkre.

 

Pár héttel később az egyik barátom megállított az előcsarnokban:

 

– Beszéltél a feleségeddel arról, hogy mit talált a fogamzásgátlással kapcsolatban?

 

– Igazából nem.

 

– Akkor beszélj. Néhány igen érdekes gondolattal jött elő.

 

Tekintettel a témára, gondoltam, jobb ha beszélek vele. Megkérdeztem Kimberlyt, mi érdekesre bukkant a fogamzásgátlással kapcsolatban. Elmondta, hogy 1930 előtt valamennyi keresztény egyház egységes álláspontot képviselt: a fogamzásgátlás minden körülmények között rossz.

 

– Lehet, hogy ilyen sokáig tartott a katolicizmus utolsó csökevényeinek az eltüntetése.

 

– De tudod, milyen érvek alapján ellenezték a fogamzásgátlást? – folytatta Kimberly. – Komolyabb okuk volt rá, mint gondolnád.

 

Be kellett vallanom, hogy nem ismerem az érveiket. Kimberly megkérdezte, volna-e kedvem elolvasni egy könyvet a tárgyban – s átnyújtotta John Kippley Születésszabályozás és a házassági szövetség című könyvét (mely azóta átdolgozva Nemiség és a házassági szövetség címen jelent meg). Én szövetségi teológiára szakosodtam. Azt hittem, rendelkezem minden könyvvel, amelynek címében ott van a „szövetség” szó, így ez hiúságomban sértett.

 

Láttam, hogy a Liturgical Press adta ki. Na, gondoltam, ez a fickó katolikus! Pápista! Mit lopott el vajon a szövetség protestáns fogalmából? Kíváncsi lettem, mit mond. Leültem, és hozzáfogtam a könyvhöz.

 

„Nem, ez nem lehet igaz! – gondoltam olvasás közben. – Ez az ember nagyon értelmeseket mond.”

 

Kippley megmutatta, hogy a házasság nem szerződés, mely csupán javak és szolgáltatások cseréjét jelentené; hanem szövetség, melyben személyek cseréje zajlik.

 

Kippley azzal érvelt, hogy minden szövetségnek van egy olyan aktusa, mely megpecsételi és megújítja azt; és hogy a házassági aktus szövetségi aktus. Amikor a házassági szövetség megújul, Isten arra használja, hogy új életet adjon általa. Aki a házassági szövetség megújításakor akadályozza az új élet megfoganásának lehetőségét, ugyanazt teszi, mintha a földre köpné a magához vett Eucharisztát.

 

Kippley megmutatta, hogy a házassági aktus egyedülálló módon szemlélteti a szövetség hatalmas életadó szeretetét. Az összes többi szövetség is jelzi és közli Isten szeretetét, de csak a házassági szövetségnek sajátja, hogy a Szeretet annyira valóságos és hatalmas, hogy életet közöl.

 

Amikor Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, először is azt parancsolta nekik, hogy legyenek termékenyek és sokasodjanak. Azért, hogy Istent – az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, az Isteni Család hármas egységét – tükrözzék vissza. Így amikor ketten eggyé lesznek a házasság szövetségében, annyira valóságosan lesznek „eggyé”, hogy kilenc hónappal később nevet adhatnak neki! A gyermek szövetségük egyesítő erejét testesíti meg.

 

Kezdtem érteni, hogy minden alkalommal, amikor Kimberlyvel házassági aktust végzünk, valami szent dolgot művelünk. És minden alkalommal, amikor fogamzásgátlással akadályozzuk a szeretet életadó erejét, valami profán dolgot művelünk. (A definíció szerint ha valamely szent dologgal közönségesen bánunk, profanizáljuk.)

 

A könyv nagy hatást tett rám, de mélyen hallgattam róla. Kimberly megkérdezett, milyennek tartom; azt mondtam, érdekes. Aztán láttam, hogy szép sorjában előszedegeti a kedvenceimet – a legjobbak és legokosabbak közül néhányan megváltoztatták a véleményüket!

 

Aztán fölfedeztem, hogy a reformátorok – Luther; Kálvin, Zwingli, Knox és a többiek is – mind ugyanarra az álláspontra helyezkedtek ebben a kérdésben, mint a Katolikus Egyház.

 

Egyre jobban összezavarodtam. A Római Katolikus Egyház egyetlen „felekezetként” az egész világon egyedül állt ennek a rendkívül népszerűtlen igazságnak a bátor és egységes tanításával. Nem tudtam, mit kezdjek a ténnyel. Vak tyúk is talál szemet – folyamodtam hát családunk régi mondásához; vagyis kétezer év után a Katolikus Egyháztól elvárható, hogy valamiben igaza legyen.

 

Katolikus igazság vagy sem, de igazság volt. Kiszórtuk hát a fogamzásgátlókat, amiket használtunk, és új módon kezdtük az Úrra bízni családi terveinket. Először pár hónapig a természetes családtervezést alkalmaztuk. Azután úgy döntöttünk, ha Isten jónak látja, hogy megáldjon minket, nyitottak vagyunk az új életre.

 

A teljes cikk elolvasható itt.