… amikor a társadalom lealacsonyítja az igazi nőiességet

 (LifeSiteNews) – Úgy tűnik, minden napra jut egy újabb tragikus történet egy fiatal nőről vagy lányról, aki bedől annak a hazugságnak, hogy az úgynevezett „transznemű” életmód megoldja bármilyen problémáját.

Az évek során különböző tanulmányok kimutatták, hogy a „nemek közötti átmenet” [nemváltás] közvetlenül depresszióhoz és más mentális egészségügyi problémákhoz vezet. A National Library of Medicine 2022 áprilisában arról számolt be, hogy „a transzneműek 82%-a gondolt már arra, hogy megöli magát, és 40%-uk tett már öngyilkossági kísérletet, az öngyilkossági hajlam a transznemű fiatalok körében a legmagasabb.” 

Nemrég olvastam egy középiskolás lány szívszorító történetét, aki öngyilkos lett, miután úgynevezett „nemváltást” végzett. A lány azért választotta a „transznemű” utat, mert azt mondták neki, hogy ez megoldja a depresszióval és a zaklatással kapcsolatos problémáit. Az édesanyját figyelmeztették, hogy ne próbálja megváltoztatni a lánya véleményét, különben a lány öngyilkos lesz. De éppen ez az eredmény, amit az LMBT támogatói állítólag el akarnak kerülni, pontosan az, ahogyan sok ilyen „nemváltási” történet végződik.

Nem értem ezt. Megvannak az adatok. Megvannak a tanúvallomások. Miért esik mégis olyan sok fiatal nő és lány ebbe a csapdába?

Az „nemváltásra” vágyó lányok nem egyszerűen fiúvá akarnak válni – megpróbálnak nem lány lenni. A mai társadalom folyamatosan összehasonlítja a férfiakat és a nőket, és azt a narratívát erőlteti, hogy a nők a férfiak áldozatai. Az „nemváltás” vágya akkor kezdődik, amikor a lányoknak azt mondják, hogy női méltóságukat az határozza meg, hogy mennyire hasonlítanak a férfiakra. Az összehasonlítás az első módja annak, hogy az ördög elfordítja a lányokat a női hivatásuktól.

A transzneműek elleni harcban a sátán legnagyobb fegyverei a szavak. A társadalom széles rétegei alkalmazkodtak ahhoz a gyakorlathoz, hogy mindenkitől megkérdezik, milyen [személyes] névmást használ, mintha ez egy megalapozott tudomány lenne, hogy a gender és a nemiség eltér egymástól. Az én egyetememen lehetetlen volt kitérni előle. A legtöbb diák és professzor az e-mailek végén szerepeltette a [saját személyes] névmását. Az egyetemen fiatalok százai adták meg önként ezt az információt anélkül, hogy erre kérték volna őket. 

Egyik nap az órán mi, diákok bemutatkoztunk egymásnak és a professzornak. Bár szinte mindenki más megadta a „preferált névmását”, én egyszerűen csak a nevemet és a szakomat mondtam, nem láttam szükségét, hogy kimondjam a nyilvánvalót. Az egyik osztálytársam küldött nekem egy üzenetet, miután megkérdezte, hogy milyen névmást használok. Ezt még soha nem kérdezték tőlem közvetlenül, és hihetetlenül zavarba hozott. Nem állt fenn annak a veszélye, hogy mást mondok, mint az igazat, de ha valaki felteszi ezt a kérdést, az elég ahhoz, hogy az ördög lecsapjon és munkához lásson, hogy meggyőzzön arról, hogy megkérdőjelezd, ki vagy. A lányoktól a névmásukat kérdezni egy álcázott módja annak, hogy azt mondják: „Biztos, hogy nő akarsz lenni?” Esetleg ezek a szavak úgy hangzanak el, hogy „Nem vagy elég úgy, ahogy vagy.”  

A lányokra általában nagy hatással van az, amit a társaik gondolnak, mondanak és tesznek. Nem sok lányt lelkesít a kitaszítottság lehetősége (és valószínűsége). De ha egy lány nem alkalmazkodik a transznemű ideológiához, akkor egészen biztos, hogy megbélyegzik.

Aztán ott van az anyaság megvetése. A nőiséget tovább degradálják, ha az anyaságot kiveszik a képből. A szekuláris világban alig esik szó a spirituális anyaságról. Csak akkor vagy anya, ha fizikailag gyereked van. És sajnos a biológiai anyákat egyre inkább lekicsinylik, amiért „megfelelnek a hagyományos nemi szerepeknek”. Hiányzik a megértés az anyaság egyedülálló szépségéről, a spirituális és a biológiai anyaságról, amely minden nőnek megadatott. Amikor egy nő olyan kapcsolatban él, amely kívül esik Isten tervén, az anyaságot kellemetlenségnek tekintik.

Főiskolás koromban írtam az egyetemi újságba. Egy nap megláttam egy új szolgáltatást, amit „szex rovatnak” hívtak. Az olvasók „szexkérdéseket” küldhettek be a rovat diákírójának, és minden héten egy új cikkben válaszoltak a kérdések egyikére. A cikkek a helyzetek szűk körét „taglalták”, beleértve a „biztonságos leszbikus szexet”, és tippeket arra vonatkozóan, hogyan lehet biszexuálisként szexelni. 

Mindkét példa az anyaság ajándékát becsmérli, és az igazi nőiesség elárulását ünnepli. Ha a társadalom nem hajlandó elismerni, hogy a nőknek egyedülálló és értékes ajándékuk az anyaság, akkor érthető, hogy a lányok nem látják, miért kellene nőnek „maradniuk”. 

Az „nemváltásra” törekvő lányok problémájának megoldásának kulcsa az igazi nőiesség ajándékának ünneplésében rejlik. Egy lány nőiességének megkérdőjelezését Isten lányaként való őszinte megerősítéssel kell ellensúlyozni. Amikor egy lányt arra bátorítanak, hogy életadó természetével ellentétesen cselekedjen, lehetőségünk és kötelességünk megmutatni neki, hogy milyen szép dolog úgy szeretni másokat, ahogyan csak egy nő képes. 

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. október 29.