Dr. Michelle Cretella a transzneműségről

John Ritchie (TFP): Tudna adni nekünk egy kis hátteret szakmai képzettségéről és az Amerikai Gyermekorvosok Kollégiumában betöltött pozíciójáról?

Dr. Michelle Cretella, MD: Igen, természetesen.  A Connecticuti Egyetemen szereztem orvosi diplomát, és a Connecticuti Gyermekgyógyászati Központban végeztem a gyermekgyógyászati gyakorlatot és rezidensképzést.  A virginiai Charlottesville-ben, a Virginia állambeli Virginia Egyetemen elvégeztem egy serdülőkori kiegészítő képzést, és tizenöt évig az általános gyermekgyógyászatot gyakoroltam, mielőtt teljes munkaidőben az Amerikai Gyermekgyógyászok Kollégiumában a gyermekek érdekvédelmével kezdtem foglalkozni. Második elnöki ciklusomat kezdtem meg ebben a szervezetben (2017, a szerk.).

John Ritchie: Azt állítja, hogy a transznemű ideológia felelős a nagymértékű gyermekbántalmazásért. Elmagyarázná, hogy miért nevezi ezt gyermekbántalmazásnak?

Dr. Cretella: Lényegében a transznemű ideológia azt vallja, hogy az emberek rossz testbe születhetnek: ez egyszerűen nem igaz.  Ezt az ikervizsgálatokkal tudjuk bizonyítani. Senki sem születik rossz testbe. Ha tehát ezt a hazugságot vesszük, és lényegében minden gyermekünket ezzel a hazugsággal indoktrináljuk az óvodától kezdve, azzal tönkretesszük a valóságvizsgálati képességüket.

Ez kognitív [könnyen érthető] és pszichológiai visszaélés.  Erről szeretnék egy kicsivel többet mondani.  Azért rombolja a valóságtesztelést, mert a legtöbb gyermek hároméves korában (óvodáskorban) helyesen tudja azonosítani magát azzal, hogy azt mondja: „fiú vagyok” vagy „lány vagyok”, és a legtöbb gyermek nem fogja megérteni, hogy a fiúból férfi lesz és férfi is marad, a lányból pedig nő lesz és nő is marad. Így amikor sok hétéves gyerek lát egy férfit női ruhába bújni és kisminkelve, azt hiheti, hogy épp most lett belőle nő. A másik oldal nem őszinte, és nem ismeri el ezt.

Ez történt legutóbb a kaliforniai Rocklinban.  Az óvodai év vége volt, és a tanárnő a fiú szüleinek kérésére összehívta az egész osztályt, és leültette a gyerekeket, majd két történetet olvasott fel nekik. Én ezeket „gender érzékenyítő történeteknek” fogom nevezni. Az egyik A piros zsírkréta volt, amelyben van egy zsírkréta, ami valójában kék, de piros papírba volt csomagolva. Ez arra készteti a gyerekeket, hogy azt gondolják: „Ó, ami kívül van, annak nem kell, hogy megfeleljen a belsőnek”.

A következő történet, amit a tanárnő felolvasott, az I Am Jazz [Jazz vagyok] volt, ami egy fiúról szól, akinek a szülei segítettek neki hároméves korától kezdve, hogy lánynak adja ki magát.  Most 17 éves, saját tévéműsora van, és deréktól felfelé úgy néz ki, mint egy lány.  Miután ez a két történet befejeződött, egy fiú (Joey-nak fogom hívni) elhagyta az osztálytermet, feltehetően a mosdóba ment, és egy női ruhában jött vissza. A tanár azt mondta: „Fiúk és lányok, Joey valójában egy lány, akárcsak Jazz.  Mostantól Josephine-nek kell hívnunk őt” (megint én találtam ki a neveket). Ez nagyon megzavarta a többi gyereket az óvodában, és különösen egy kislányt rémített meg, ami abból derült ki, hogy történt valami, amikor otthon volt az édesanyjával. Az anyukája betakargatta, miután kilépett a kádból és a tükörhöz ment, amikor meglátta a hátracsapott haját. Sírva fakadt, és azt mondta: „Anyu, fiúvá változom? Nem akarok fiúvá válni! Joey-ból lány lett, belőlem is fiú lesz?”

Ezt onnan tudom, hogy az anyja felhívott. A Gyermekgyógyászok Kollégiumának elnökeként nyíltan beszéltem, és a szülők felkeresnek. Ennek az anyának azt mondták, hogy ő az, aki megőrült, és hogy a lánya az, akinek problémás reakciói vannak.

Tehát a transznemű ideológia – igen, ez gyermekbántalmazás, mert a gyermekeinket gaslighting alá taszítjuk [megkérdőjelezzük saját valóságát]. És ha alaposan összezavarodtak, azt fogják hinni, hogy ők tényleg ellenkező neműek, és orvosi kezelésre fogják küldeni őket.  Ahogy közelednek a pubertás korhoz, pubertásblokkolókat fognak kapni, majd pedig nemével ellenkező hormonokat.  Ez a kombináció tartósan sterilizálja a legtöbb, ha nem az összes ilyen gyermeket, és kiteszi őket szívbetegségek, cukorbetegség és különböző rákos megbetegedések kockázatának is. Ha a lányok egy teljes éven át kapnak tesztoszteront, ez a nemváltoztató hormonjuk, akkor 16 éves korukra dupla masztektómiát [mell eltávolítás] végezhetnek rajtuk. Tehát gaslighting, pubertáskori kasztráció és sebészi csonkítás: ez intézményesített gyermekbántalmazás.

Ráadásul azt is látni kell, hogy a transzgender ideológiát megelőzően ezeket a gyerekeket figyelmes kivárással kezelték, mert sok gyereknél ez csak egy múló fázis lehet. Néha a lányok talán csak olyanok, mintha féktelen fiúk lennénk.  Figyelmes várakozással vagy családi és egyéni terápiával a gyerekek túlnyomó többsége, azaz 75-95%-a fiatal felnőttkorára elfogadja a saját biológiai nemét. Tehát igen, ez gyermekbántalmazás!

Ha a szülők úgy találják, hogy gyermekük megkérdőjelezi saját nemét, ha a dolgok otthon nem mennek jól, minden szülőt arra biztatok, hogy keressen fel egy helyi terapeutát, aki vele együtt dolgozik a háttérben levő családi dinamika vagy konfliktusok felkutatásán. Ha az egyetlen terapeuta, akit helyben találnak, azt mondja: „El kell fogadni őket transzneműként”, akkor a bestforchildren.org címen fordulhatnak hozzánk, ez a honlapunk. Tudunk ajánlani néhány terapeutát, akik családokkal dolgoznak. Ha nincs ilyen a közelben, akár Skype-on keresztül is megtehetik.

John Ritchie: Az egyetemi hallgatókra egyre nagyobb nyomást gyakorolnak, hogy engedjék el a valóságot, fogadják el a transzgender narratívát, és hogy transzgender névmásokat használjanak. Ha ma orvosi egyetemre járna, hogyan reagálna erre a nyomásra?

Dr. Cretella: Ez egy jó kérdés. Remélem, hogy ragaszkodnék a valósághoz és a józan észhez. A szavak számítanak… a biológia valóság, nem bigottság.

Most ott tartunk, hogy legalább 6500 genetikai különbséget dokumentáltunk a férfiak és nők között. A férfiakat és a nőket nem lehet egyformán kezelni az orvostudományban. Ezen genetikai különbségek miatt a nők hajlamosabbak az autoimmun betegségekre, mint a férfiak. Pácienseinket a biológiájuknak megfelelően kell megközelítenünk, nem pedig a téveszmés elképzeléseiknek megfelelően.

Remélem, hogy képes lennék ilyen módon válaszolni, de ez nagyon nehéz lenne, mert ahogyan az egyetemi kampuszokon látjuk az újbeszéd zsarnoki érvényesítését, ugyanez a helyzet az orvostudomány legmagasabb szintjein is. A mi irodánkban, az Amerikai Gyermekgyógyászok Kollégiumában még olyan baloldali orvosoktól és terapeutáktól, pszichológusoktól is kapok e-maileket és telefonhívásokat, akik egyértelműen ellenünk vannak, mert életpártiak vagyunk, sőt, még az LMB[T]-t is erősítik, de megköszönik nekem, hogy felszólalok, mert azt mondják: “Bárcsak megtehetnénk, de nem tehetjük, mert elveszítjük az állásunkat. Halálos fenyegetéseket kapunk.”

Szerte az országból kapok e-maileket aggódó szülőktől, akik arra kérnek, hogy vizsgáljam felül az egészségügyi tanterveket, mert az mára „transzfób” lett, és a középiskolás diákoknak azt tanítják, hogy a nőknek petefészkei, a férfiaknak pedig heréi vannak. Ez transzfóbia!

Nem kaptam még halálos fenyegetést.  Azzal vádolnak, hogy én vagyok a „skinhead gyermekorvosok vezetője”, és még egy csomó más dologgal, ami udvarias társaságban el sem hangzana. Az egyik legnagyobb rajongóm, aki a „Lassan főzött béka” névre hallgat, úgy döntött, hogy nekem még orvosi engedélyem sincs. Azt írja, hogy valamiféle sarlatán vagyok, vagy talán valami illegális dolgot csináltam. Szóval a rend kedvéért: igen, még mindig van engedélyem.  Azért döntöttem úgy, hogy nem klinikai praxist folytatok, mert úgy gondolom, hogy az érdekérvényesítés főállású elkötelezettséget igényel.

John Ritchie: Lehet-e valaki valaha is „rossz testbe szorulva”?  Mit mond erről a tudomány?

Dr. Cretella: A másik oldali aktivista orvosok azt állítják, hogy amikor egy fiú kitartóan és következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy ő valójában lány, nos, akkor ez az – így diagnosztizáljuk a transzneműséget.  Ez a bizonyíték arra, hogy az ellenkező nem agya van a testükben. Azt mondják: „Van bizonyítékunk, vannak tanulmányaink, melyek bizonyítják a felnőtt transzneműek agya és a nem transznemű biológiai társaik agya közötti változásokat vagy különbségeket.”

Rendben, akkor bontsuk ki ezt:

#1. A téveszme definíciója szerint a tévhit egy rögzült téves meggyőződés. Tehát ha kitartóan és következetesen ragaszkodom ahhoz, hogy Margaret Thatcher vagyok, vagy kitartóan és következetesen ragaszkodom ahhoz, hogy macska vagyok, vagy hogy egy amputált lábú ember vagyok, aki normális testbe van zárva – akkor tévhitben élek.  Valójában vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy ők olyan amputáltak, akik normális testbe ragadva élnek, és helyesen diagnosztizálják őket testidentitás integritás zavarral, ami elég szájbarágós, de érti, mire gondolok. Tehát ha le akarsz vágni egy ép kart vagy egy lábat, akkor mentálisan beteg vagy, de ha egészséges melleket és nemi szerveket akarsz levágni, akkor transzgender vagy, és nincs mentális betegséged. Ez teljesen tudománytalan. Ez nem diagnózis.

#2.  Beszéljünk az agykutatásról.  Számos ilyen is volt.  Sokan nem találtak agybeli különbségeket, de „azokról nem beszélünk.” Van néhány, aki talált némi különbséget az úgynevezett funkcionális MRI-n, de ezek semmit sem bizonyítanak. Azért nem bizonyítanak semmit, mert az agy a viselkedés hatására megváltozik. Számos tanulmányban dokumentáltuk, hogy a viselkedés megváltoztatja az agy megjelenését, fiziológiáját és működését.  Tehát az, hogy van néhány nagyon kis vizsgálat, és amit soha nem ismételtek meg, ahol azt mondják: „Hé, vannak agyi különbségek.”  Több mint valószínű, hogy az a tény okozta ezeket a különbségeket, ha egyáltalán vannak ilyenek, hogy az illető transzneműként él egy ideje.

Megkérdezheti: „Akkor honnan tudjuk, Dr. Cretella, hogy igaz, amit mondott, hogy senki sem születik ilyennek, igaz?  Honnan tudjuk ezt?” Ha egy agy valahogyan rossz nemű lenne a születés előtti tényezők miatt, akkor minden egyes egypetéjű iker mindig ugyanolyan nemi identitással rendelkezne, de ez nem így van.

De miért nem így van? Az egypetéjű ikreknek azonos a DNS-ük.  Ha tehát a génekben és kizárólag a genetikai DNS-ben lenne a dolog, akkor 100%-ban mindketten transzneműek, vagy mindketten nem transzneműek lennének. A legjobb ikervizsgálat, amivel rendelkezünk, azt mutatja, hogy a túlnyomó többség nem egyezik. Ha van egy egypetéjű ikertestvér, aki [tekinthető] transzneműnek, akkor az esetek 72%-ában a másik ikertestvér normális. Ez azt mutatja, hogy elsősorban a születés utáni hatások befolyásolják az identitást – a születés utáni hatások, nem a születés előtti hatások.

John Ritchie: Ha azt mondanám, hogy a Fordom valójában egy Ferrari, megkérdőjelezné a mentális épelméjűségemet. Szóval miért validálják egyes orvosok azt az elképzelést, hogy egy férfi nővé válhat?

Dr. Cretella: Valójában ideológiáról és világnézetről van szó. Úgy értem, ez már a kezdetek óta így van.

A gender mint kifejezés az 1950-es évek előtt:

#1. Nem emberre vonatkozott;

#2. Nem szerepelt az orvosi szakirodalomban.

A szexológusok az 50-es években PhD fokozattal rendelkező orvosok voltak, akik olyan embereket vettek fel, akik azt hitték, hogy transzszexuálisok (a szakkifejezés akkoriban a transzszexuális volt), többnyire férfiakat, akik nők akartak lenni, és alapvetően feltalálták az úgynevezett „nemváltó műtétet.” Egymás között az 50-es években azt mondták: „Mit kezelünk? Hogyan fogjuk ezt igazolni?”, mert már akkor is nagyon jól tudták, hogy a nem a DNS-ben van, és hogy a test megcsonkítása nem változtatja meg az ember nemét. Alapvetően a gender szót nézték, ami a nyelvtan szerint férfit és nőt jelentett.

Az 1950-es években az egyik szexológus akkoriban Dr. John Money volt. Azt mondták: vegyük a gendert, és mondjuk azt, hogy az emberek számára ez “a belső szexuális identitás társadalmi kifejeződését” jelenti. Ez az, amit kezelünk. Ezt a levegőből húzták elő, hogy igazolják, amikor a zsebüket tömik a csonkító műtétek elvégzésével. És ez ugyanaz a definíció, amit az aktivisták használnak.  Ennek nincs valóságalapja.

John Ritchie: Tehát azt akarja mondani, hogy még a radikális műtétek sem képesek egy férfit nővé változtatni?

Dr. Cretella: Igen, a radikális műtét… nem. SEMMILYEN műtét nem változtatja meg a DNS-t, amelynek lenyomata a test minden egyes sejtjében megtalálható. Ismétlem, ez az értelem és a tudomány kombinációja.  Összeolvadnak.  Összeillenek.

 Az emberi szexualitás bináris [kétfajta].  Ezt azért tudjuk, mert a természetben a szaporodás a szabály, és az emberi lények szexuális reprodukcióban vesznek részt. Ehhez egy férfi és egy nő kell.

Kromoszómák: a női XX, ezek a nemi kromoszómák.  A nőknek két X-ük van, a férfiaknak pedig egy X és egy Y. Ezek genetikai markerek, a nők és a férfiak genetikai markerei – binárisak.  Ez a szabály, és ez magától értetődő.  A szabály alóli biológiai kivételek nem érvénytelenítik a szabályt, és ez alatt az interszexuális állapotokat értem. Egy tökéletlen világban élünk.  Betegségekkel és rendellenességekkel teli világban élünk.

Számos nagyon ritka biológiai genetikai rendellenesség létezik, amelyek a nemi fejlődés rendellenességeit eredményezik.  Ezeknek az egyéneknek valódi fiziológiai, genetikai, biológiai problémájuk van, ezért ezekben az esetekben helyénvaló lehet a műtét, vagy hormonokra lehet szükségük.  De ez eseti alapon történik, és ők a kivételek, nem a szabály. Miért nevezzük őket a köznyelvben interszexuálisnak? Mert ők a normák közöttiek.

Sok interszexuális állapotú ember nagyon boldog és egészséges életet élhet, de a kezelésük nagyon személyre szabott. Aki viszont transzneműként azonosítja magát — annak nem a testével van probléma. A gender identitás… minden identitás a gondolatainkban és érzéseinkben van. Ez nem egy fix állapot, hanem kialakul és lehet tényszerűen téves vagy tényszerűen helyes.  A nemi fejlődési zavarokkal küzdő egyéneket bábuként használják fel a harcban, ami lényegében egy mentális betegséghez való polgári jogért folyik.  Nincs olyan dolog, hogy polgári jog egy mentális betegséghez, de valójában ezzel van dolgunk a transzgender jogok mozgalomban.

John Ritchie: Sok liberális professzor azt állítja, hogy a férfi-nő kettősség csak egy társadalmi konstrukció, hogy az ember úgy nő fel, hogy azt tanulja, hogy a férfiak és a nők különbözőek, de ez valójában teljesen képlékeny dolog.  Hogyan cáfolná ezt?

Dr. Cretella: A utolsó kérdést már elkezdtük. Ismétlem, ahhoz, hogy ezt elhiggyük, teljesen tudatlannak kell lennünk a genetikában.  A férfiak és nők között 6500 genetikai különbség van.  Az a tény, hogy ez egy bináris rendszer, ahogy mondtam, azon a tényen alapul, hogy a valóság az, hogy az emberi fajban szexuális reprodukció van, és a szaporodás a biológia szabályai szerinti. Szóval először: van egy bináris rendszer. Ha ezen kívül racionalizálunk, akkor az egész orvostudományt racionalizálnunk kell, mert a kettő közötti 6500 genetikai különbség hatással van arra, hogy hogyan kezeljük a betegségeket.

A nők nem kis férfiak! Régebben így kezelték a nőket. A tudomány régebben elsősorban a férfiakon végzett kutatásokat, majd a nőkre tekintve azt mondták: „Ó, neked csak kisebb a testtömeged, ezért ugyanúgy fogjuk kezelni a szívrohamodat és a magas vérnyomásodat.”  Most pedig rájöttünk: „Hűha! Nem csoda, hogy a nőknél más eredményeket kaptunk, nézd meg ezt. Most már be tudjuk bizonyítani és értjük, hogy miért!” És nagy a nyomás, hogy minden eddiginél több nőt vonjunk be a gyógyszerészeti tanulmányokba, mert mi mások vagyunk.

A transzneműség egy társadalmi konstrukció.  A szexualitás „fluiditása”: ez egy társadalmi konstrukció.  Pontosan fordítva van. A gender szó pedig, ahogy korábban már mondtam, nem több, mint egy nyelvmérnöki kifejezés, és nem kellene, hogy helye legyen az orvostudományban.

Van biológiai nemünk, vannak nemi különbségek, amelyek egy része tisztán biológiai, másik része pedig a természet és a nevelés eredményeként alakul ki. A nőknek sokkal több oxitocinja és oxitocinreceptora van, mint a férfiaknak. Ez a hormon a gondoskodáshoz kapcsolódik. Ez szabadul fel a vajúdás, a szoptatás során, és annyira kulcsfontosságú és fontos az anya és a csecsemő közötti kötődés első három évében.  Ez a kötődési hormon.  Bár a férfiaknak is van oxitocinjuk, de sokkal kevesebb receptorral rendelkeznek az agyukban. Ha úgy tetszik, genetikai értelemben a test minden szerve „szexualizált”, és teljesen nevetséges ezzel vitába szállni.

John Ritchie: Úgy tűnik, hogy azt mondja, hogy a transznemű mozgalom nagyon mély szinten az emberi természetben meglévő rendet támadja. Elmenne ilyen messzire és mondaná azt, hogy az emberi természetet támadják?

Dr. Cretella: Ó, természetesen!  Ha csak az érzéseim határozzák meg, hogy ki vagyok, akkor valóban nem létezik olyan, hogy férfi vagy nő.

Lényegében a doppingolást támogatjuk. A férfiak ösztrogénnel doppingolnak, hogy fogyatékos férfiakká váljanak.  A nők tesztoszteronnal doppingolnak, hogy bizonyos értelemben fogyatékos férfiakká váljanak.

Ez az egész „ó, mit csinálunk a sportban?” Úgy értem, tényleg… a dopping illegális, pont. Ennyi!  Ha egy nőnek tesztoszteront adunk, attól még nem lesz férfi, ha egy férfinak ösztrogént adunk, attól még nem lesz nő, az ösztrogén a férfit fogyatékos férfivá teszi. A tesztoszteron pedig a nőt a fogyatékos férfi megfelelőjévé teszi. Nos, nem is kellene fogyatékos embert mondanom, mert nemet nem lehet változtatni.

És valójában az olimpián, ha egy nő rendkívül jól teljesítene, akkor [a tisztviselők] aggódnának a dopping miatt, és a szervezetében magas tesztoszteronszintet keresnének. Tehát ez teljesen nevetséges.

A múltban, ha egy férfi felvett egy női ruhát, akkor ennek megtévesztő jelentése volt. Nos, ma már a megtévesztés nem pamutból és selyemből készül. Most ez a hormon és a műtét: Ez még mindig megtévesztő!

John Ritchie: Nekem úgy tűnik, hogy ez a teljes egyenlőség radikális eszméjének finomítása.

Dr. Cretella: Hiba az egyenlőséget az egyformasággal egyenlővé tenni… nem így van. Az egyforma nem jelent egyenlőséget.  Mert emberi méltóságban egyenlőek vagyunk, de az, hogy férfi vagy nő vagyunk, ez a végső sokféleség, amit ünnepelnünk kellene. Nincs nagyobb sokféleség, mint a nő és a férfi. Ez a mi veleszületett identitásunk, és ez testünk minden sejtjébe bele van írva a DNS-ünk szintjén.

Egyetértek, elkövetjük a hibát, hogy az egyenlőség egyformaságot jelent. Ha ezt elhiszed, akkor végső soron kiiktatjuk: nincs olyan, hogy nő, és nincs olyan, hogy férfi.

John Ritchie: Végezetül, mondana valamit, amivel még több amerikait bátorítana arra, hogy kiálljon a család szent intézménye mellett?

Dr. Cretella: Természetesen.  Azt mondanám, hogy a természetes család, vagyis egy férfi és egy nő közötti szeretetteljes házasság az, ami a leginkább gyermekbarát intézményünk. Tehát ha szeretik a gyerekeket, akkor mindenekelőtt ápolják a házasságukat.  Ez a legnagyobb ajándék, amit egy gyermeknek adhat. Ki kell állnunk ezért, mert a gyermekeink sérülnek. A társadalomtudomány évtizedes eredményei azt bizonyítják, hogy ez a legfontosabb dolog, amit tehetünk a gyermekek fizikai, mentális, érzelmi és lelki egészsége érdekében. Ez a család… a család.

A cikk forrása angol nyelven

Egy video interjú dr. Cretellával itt találsz honlapunkon.

Létrehozva 2022. január 26.