2021. május 4.(LifeSiteNews) – Egyszer volt, hol nem volt, nagyon régen a házasságot egy férfi és egy nő szent szövetségének tekintették. Isten előtt megpecsételt kapcsolat volt, amíg a halál különválást nem hozott. Ez volt az a kontextus, melyben a szex jogszerűen élvezhető egyesülési és nemzési célokra. Ebből következett a család, amely minden sikeres és virágzó társadalom alapjául szolgált.

Most a házasság már ki van belezve és redukálva egy lovas-ló szintű szerződésre, ami ritkán tart egy életen át, és nem mutat szinte semmi hasonlóságot azzal a szent intézménnyel, ami korábban volt. Először jött a hibamentes válás. A minden intézményben előforduló visszaéléseket használták a kizsigereléshez ebben a bukott világban, és több millió háztartás omlott össze, amikor anya vagy apa elment, csalódott gyermekeket hagyva nyomukban.

A modern kor egyik legnagyobb hazugsága az, ahogy a szülők válás után mondogatják maguknak a kisgyerekeikről: „A gyerekeim azt akarják, hogy boldog legyek.” Nem, ők azt akarják, hogy szeressétek egymást, éljetek együtt, és legyetek egy család – de ezt a tényt most hevesen tagadják.

Aztán a házasságot teljesen újra definiálták. Mire az LMBT mozgalom ideért, a házasság már nem egy életre szólt; gyakran szándékosan gyermektelen volt; ezt gyakran valami kizárólag önző okokból folytatták és eldobták, amikor jött valami jobb. Még nem volt nagy ugrás újra definiálni azt, hogy mely romantikus kapcsolatok kvalifikálták magukat. Végtére is a házasság meghatározó jellemzőinek nagy része már veszélybe került. Miért ne legyen kiegészítő és heteroszexuális jellege a párnak?

Most a New York Times beszámolója alapján látjuk az utolsó lépést, ami a házasságot egy hidegvérű szerződésre redukálja: „plátói házasságok”, ahol a legjobb barátok – a nemük nem számít – „összeházasodnak”, és természetesen nem  koronázzák meg a kapcsolatot. A házassági kötelék beteljesedését – a férj és a feleség egy testté válik – mindig is alapvető fontosságúnak tartották a házasság teljes mértékben történő megvalósulásához (történelmileg volt mindenféle bizarr hagyomány annak megerősítésére, hogy ez valóban megtörtént).

A Times több példát ad legjobb barátokra, akik összeházasodnak, együtt élnek, és lényegében egy réteg papírmunkát adnak a szobatársi állapothoz. Egyesek úgy hivatkoznak egymásra, mint „élettársra”, és azt mondják, hogy készen állnak a házasságra, mert „azt akarják, hogy jogilag és társadalmilag is családként ismerjék el őket”. Mostanában úgy tűnik, hogy az emberek azt akarják, ha bármilyen kapcsolatot is folytatnak, azt hivatalosan ismerje el az állam, amely felváltotta az egyházat, 

A Times természetesen elmagyarázta ezt az új tendenciát, mint egy korábban ismeretlen igazságtalanság kijavítását. „El kell ismerni, hogy valóban normalizáltuk a heteroszexuális monogám romantikus kapcsolatokat úgy, hogy gyakorlatilag a más típusú kapcsolatokat megbélyegezzük” – mondta a Timesnak egy kaliforniai családterapeuta. „Ezt el kellett mondanom, valószínűleg sokszor megtörténik ez, de az emberek nem beszélnek sokat erről, mert a kapcsolataikat mások érvénytelenítik, amikor őket nem egy norma részeként látják.”

Valójában a barátságok mindig is a norma részét képezik. Csak egy másfajta kapcsolatot jelentenek, mint a házasság. Ez azt jelzi, hogy az emberek még mindig elismerik a házasság alapvető fontosságát, de alkalmazni kívánják ezt a címkét minden olyan kapcsolatra, amit jelentősnek találnak, és nem ismerik fel, hogy a „házasság” kifejezés alkalmazása ezekre a párokra vagy szerződéses megállapodásokra valójában nem ad számukra nagyobb ünnepélyességet – egyszerűen kibelezik a házasságból az összes ünnepélyességet, ami volt benne.

Poliamória, poligámia, plátói kapcsolatok, azonos nemű párok – a házasság most az, amiről az emberek eldöntik, hogy mi az. Ironikusan szólva ez egy szomorú bizonyíték arra, hogy kultúránk kétségbeesetten próbál kapaszkodni a szentség csillogásához egy olyan intézményben, amit már régen tönkretett.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. május 6.