14. fejezet: Amitől még jobban óvakodjál

1. Ne engedd, hogy harag, neheztelés, bosszú gyökeret verhessen szívedben. Haragban se ne feküdj le, se otthonodból ne távozzál!

Az első összeszólalkozás vagy összeveszés haragjában, indulatában, mérgében, dühében ne rontsd el a dolgot, ne csinálj valami bolondot. Ne akarj férjeden mindenáron kifogni, rajta bosszút állani!

Aludj rá egyet vagy kettőt és egészen más szemmel fogod látni és más lélekkel ítélni a történteket, mint az első felindulásban.

A harag és a szenvedély a legrosszabb tanácsadó!

Pedig csak kis legyőzés, gyenge nekilendülés, apró áldozatocska, cseppnyi jóakarat és egy csekély okosság kell a vihar lecsendesítéséhez, a félreértés kiküszöböléséhez, a boldogító béke helyreállításához. Egy csókkal vagy meleg öleléssel kísért néhány szó, pl. „Ugye már nem haragszunk egymásra?”

Rossz, szívtelen, kegyetlen érzésű és durva lelkű nő az, aki otthon, fontos ok nélkül is, folyton zsörtölődik, kifogásol, morog, elégedetlenkedik, de soha sincs egy kedves, megértő, szerető, elismerő, dicsérő szava férjéhez.

Milyen csúnya, undorító látvány, amikor a férj és feleség kiabálva és rikácsolva veszekszenek és marakodnak egymással, a férj mint vadul őrjöngő, a feleség pedig mint megveszekedett fúria.

Oly házasságban, ahol ketten meg nem férnek, rendesen jut hely – egy harmadiknak.

2. Óvakodjál a féltékenység ördögétől, a szerelemnek e kormától és salakjától. Sajnos, ez a hiba meglehet az asszonyban és férjben egyaránt, mégpedig gyakran minden alapos ok nélkül.

Néha egy mosolygás, kézszorítás vagy szóváltás elég arra, hogy a házastárs szívében gyanút ébresszen, máskor névtelen levél robbantja ki a féltékenységet.

Milyen csúnya és hozzá oktalan, viselkedés az, amikor a feleség erős gyanúval kíséri férjének minden pillantását, szavát, kérdőre vonja, hogy mit suttogott a szolgálóval, miért tekintett a szomszéd nőre, miért késett oly soká! Mérgelődik azon és duzzog, mert a bálon mással táncolt, a moziban vagy színházban dicsérően nyilatkozott egyik női szereplőről, titkon felbontja leveleit, leskelődik, kémkedik utána, nem mer fiatalabb szolgálót tartani s í. t.

Még szörnyűbb, ha a nő féltékenységi jeleneteket rögtönöz vagy sértegeti a meggyanúsított vetélytársnőt.

A féltékenység oktalan érzés, mert a jó férjet nem kell féltened, a rosszat pedig hiába őrződ. Ha akarja, keres és talál alkalmat, hogy szívének bűnös kívánságát kielégítse.

De ostobaság a féltékenység azért is, mert ezzel a feleség éppen az ellenkező célt éri el és csak elvadítja férjét, okot és alkalmat ad először szemrehányásra, majd perlekedésre, veszekedésre, nyílt harcra, elannyira, hogy a házasfelek nem is nézhetnek egymásra vagy ott is hagyják egymást. És hányszor olvassuk az újságban borzadva, hogy egy-egy féltékenységi dráma lúgkővel, konyhakéssel vagy vitriollal végződött.

Szalézi Szent Ferenc megjegyzi: „Míg buzdítlak titeket az egymás iránti szeretet fokozására, vigyázzatok, nehogy a szeretet átváltozzék a féltékenység valamely fajtájára. Mert amint a féreg befészkeli magát a legfinomabb és legérettebb almába, úgy a féltékenység is kifejlődhetik a legforróbb hitvesi szeretetben, amelynek azután a lényegét is elemészti és megrontja, mert apránkint növeli a viszálykodást, nézeteltérést és egyenetlenséget.”

3. De te is kerülj mindent, ami a férjedben kelthetné fel a féltékenységet. Ez annyival is fontosabb, mert a tapasztalat szerint könnyen akadhatnak „barátnők”, akik a legkisebb támpontot is felnagyítva vagy kiszínezve névtelen levél vagy telefon útján a férj tudomására hozzák. A féltékeny férj azután néha könnyen hitelt adva vagy gyanút fogva pokollá változtathatja az otthont.

4. Óvakodjál elhanyagolni az otthonodat, tűzhelyedet, családi életedet. Megvetni való asszony az, aki mindennap és egész nap a házon kívül kószál és szinte csak vendégként tér haza, vagy aki nap-nap után zsúrozik, kártyaösszejövetelekre jár vagy kávéházban tölti idejét.

5. Ne engedd át magadat a teljes kényelemnek, élvezetnek és elpuhultságnak. A régi rómaiak fegyverrel győzték le az idegen népeket, de hogy új erőre ne ébredjenek, őket az élvezetek, kényelem és elpuhultság békóiba verték.

6. Ne vedd körül magad állandóan házi barátokkal és barátnőkkel. Még ha anyagilag módodban volna is, ne hívjatok asztalotokhoz gyakran vendégeket. A jóbarátok és ismerősök mint vendégek e pontban többnyire rendkívül hálátlanok. Mi több, maguk között gyakran kinevetik (bocsánat a szóért), kiröhögik a vendégadót fényűző pazarlásáért. Hány esetet ismerek, amikor az ilyen bőkezű vendéglátó bajba került. Az elsők, akik hátat fordítottak neki, leggyakoribb vendégei voltak. Igen, legyünk vendégszeretők, ez keresztény erény, de csak olyanok iránt, akik rászorulnak, akikkel meghívásunkkal valóban felebaráti szeretetet gyakorolunk vagy akikkel szemben illik a viszonzás.

A Szent Pál apostol adta jellemzés némely mai asszonyra is pontosan ráillik: „Kerülik a munkát, megtanulnak házról-házra járogatni, éspedig nemcsak munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene.” (1Tim 5,13)

7. Anyagi tekintetben kerüld a két végletet. Az egyik: Ne légy zsugori, fösvény, ok nélkül garasoskodó.

A másik; nőknél gyakoribb és veszedelmesebb véglet: Ne akarj a takarón túl nyújtózkodni, jövedelmeteken túl költekezni, nagyzolni. Éljetek egyszerűen, természetesen, szerényen, józanul, takarékosan, előre mérlegelve és számolgatva a lehetőségeket.

Súlyos jellemhiba a nőnek hiúságával kapcsolatos könnyelműsége, amely a pazarlásban nem ismer határt.

Ne akarj férjedtől a magad számára minél több pénzt, ruhát, kalapot, ékszert stb. kihízelegni vagy kifondorkodni.

Sajnos, néha éppen a szegény leányok mint asszonyok hirtelen nagy lábon kezdenek élni és folyton csak követelődznek. Ők azok, akik megerőltetések árán is nagy lakást akarnak tartani, tavalyi ruhájukat már vonakodnak viselni, mindenkinek tetszeni, barátnők között feltűnni és rajtuk a divat hóbortos alkotásaival túltenni iparkodnak. Nekik csak a rókaprém és briliánsgyűrű vagy fülbevaló imponál és magukra akasztanak mindenféle drága kacatot. Mindezzel boldogtalanná teszik férjüket is, önmagukat is.

Egy ügyvéd jóhírű, de szerény anyagi viszonyok között élő családból vett feleséget. Az asszonynak a számára adott havi ezer forint is kevés volt. Csak ruhára is elköltött annyit, holott az ügyvéd keresete nem fedezte a kiadást. A férj először apósának panaszkodott. Ez azt tanácsolta vejének, hogy verje meg feleségét. Ennek – mondotta – csak ez fog használni. Az ügyvéd ízlésével ellenkezett a tanács követése. Majd anyósával közölte felesége könnyelmű pazarlásának szomorú tényét, amire az így válaszolt: „Ja, én előkelőnek neveltem leányomat.” Erre döntött az ügyvéd: „Drága” feleségét visszaküldte anyósához, további sikeres nevelésre.

Az asszonyban a könnyelmű pazarlási vágy mindig lelki és szellemi alacsonyabb rendűségnek biztos jele.

8. Hiba a házasságban, ha akaratlan magtalanság esetén a házastársak szemrehányást tesznek egymásnak vagy egymást hibáztatják.

9. Ne akard a világ előtt fitogtatni azt, ha a kormánypálca netalán a te kezedben van. Ne intsd le, ne szégyenítsd meg férjedet mások előtt. Még jó ismerősök és rokonok előtt se! Még kevésbé illik férjednek való vagy vélt gyengéit és hibáit mások előtt kiteregetni. Sohase nyilatkozzál férjedről lekicsinylően. Ha ezt férjed előtt tennéd, ez az ő önérzetét sértené. Ha pedig háta mögött nyilatkoznál, úgy ezt egyes férfiak a közeledésre való felhívásnak minősíthetnék.

10. Óvakodjál attól, hogy férjednek szülei vagy nagyszülei származását, foglalkozását, szegénységét stb. szemére hányd. Az ilyesmi nagyon közönséges lelkületre mutatna.

11. Ne kívánd, hogy férjed azonnal megkedvelje rokonaidat, barátnőidet és jó ismerőseidet. Ez időre szorul és idővel magától megjön. Rajtad függ, hogy férjed is megkedvelje őket. Viszont te meg soha ne nyilatkozzál kedvezőtlenül férjed rokonságáról vagy jóbarátairól.

12. Ha férjed kiemelt a szegénységből vagy alsóbb társadalmi osztályból, ne felejtsd el a mély hálát iránta! Ne szédülj el a nagyobb élettől! És ne kívánd, hogy férjed mindenért kárpótoljon, amit a szülői házban nélkülöztél.

15. fejezet: A férj hibái

Nincs boroshordó seprű nélkül és nincs házasélet iszap nélkül.

A férj nem angyal, hanem hozzád hasonló gyarló ember! Hibáit, gyarlóságait, tévedéseit, botlásait, feledékenységeit éppolyan szent és áldozatos türelemmel vagy köteles elviselni, mint ahogyan te kívánod, hogy ő a tieidet elviselje és elszenvedje.

Légy nagyon feledékeny férjed hibáival, botlásaival és furcsaságaival szemben. Ellenben vésd jól emlékezetedbe a részéről nyert jókat, szép napokat, ünnepies és boldog órákat!

Néha elkerülhetetlenek a nézetkülönbségek. Ezeket törekedjél teljes jóindulattal áthidalni és kiegyenlíteni.

Mielőtt férjed valamely hibája felett pálcát törnél, kérdezd magadtól, vajon rossz akaratból követte-e el a hibát vagy emberi gyarlóságból, tévedésből, elnézésből, ügyetlenségből, feledékenységből.

Légy megértéssel férjed apróbb gyengéi iránt.

Természetes, hogy megkísérelheted, bizonyos mértékig kötelességed is, hogy férjedet hibáiról leszoktasd, mondhatnám megneveld, irányítsd, de ezt soha ne tedd kellemetlenkedő, hivalkodó, fölényeskedő, szekáló, gyámkodó, lekicsinylő modorban, hanem a kellő időben, a kedvező alkalommal és mindenkor inkább kedvesen, alázatosan, szerényen, szeretetreméltóan, kérőén és Istenhez intézett, imával kapcsolatban.

Ha férjed nem vallásos, nem akar templomba járni, gyónni, ne akard őt erőszakkal, kemény feddéssel megtéríteni, hanem szintén szeretettel, jósággal, türelemmel és nemes példával. Az oktatást, figyelmeztetést, is inkább másra bízhatod, pl. férjed lelkipásztorára, vallásos jóbarátaira, rokonára vagy valamely más világi, apostoli lélekre.

Te magad inkább imádkozzál férjed megtéréséért és e szándékra tégy jót másokkal, többször gyónjál és áldozzál, böjtöljél s í. t.

És mi legyen a teendőd, ha férjed esetleg valamely káros szenvedélynek rabja, pl. kártyás, részegeskedő? Vagy ha kimaradó, durva, goromba, nyers, rosszindulatú, szívtelen, családját folyton bosszantja, ingerli, keseríti, nyugtalanítja vagy veszélyezteti?

Először is mondj le róla, hogy te magad leszoktathatod hibájáról. Csak a jó Isten kegyelme, a lelkipásztora, főnöke, parancsnoka, jóbarátja lehet rá döntő hatással e téren.

Másodszor: Ne szidd, fedd, korhold őt, ne tombolj, dühöngj és fenyegesd őt, még a szemrehányásban is! légy nagyon mértéktartó és tapintatos. Ne akard neki megtiltani az italt, kártyát vagy éjjelezést. Ne siránkozzál előtte, ne duzzogj, ne vitatkozzál vele, még tanácsaidat se pazarold rá.

Miért ne?

Először azért, mert az általános tapasztalat szerint mindezzel nemcsak nem javítod meg uradat, hanem ellenkezően, még jobban eltávolítod magadtól és otthonodtól, felébreszted benne a minden férfiban szunnyadó dacot, makacsságot és ellenkezést.

Másodszor minden férfi úgyis érzi a maga gyengeségét, bűnét és szenvedélyének rút s káros voltát. Nagyon jól tudja, mikor vétkezett. Restelli is azt, csak gyenge, pipogya, erőtlen az akarata, terhelt a szervezete, fertőzött a lelke, megromlott az idegzete, úgyhogy minden magában felindított javulási szándéka rendesen már az első kísértésnél csődöt mond.

Mi hát a szerencsétlen feleségnek a teendője?

Mindenekelőtt sajnáld őt, őszintén szánakozzál rajta, mert hidd el, ő maga szenved bűnétől vagy szenvedélyétől legtöbbet, csak büszke, hogy ezt bárkinek is megvallja.

Légy iránta elnéző! A keresztény erény magaslatáról tekintsd gyarlóságát és vergődését. Nyújtsd feléje segítő kezedet. Kellő időben, okosan, nyugodtan, szelíden szó tárgyává teheted bűneit, de úgy, hogy kiérezze a jóságodat, szeretetedet, elnézésedet és megértésedet.

A legnagyobb kegyelem és művészet, ha a feleség kitapogathatja férjének hozzáférhető oldalait és ezt fel tudja használni a javára. Mégis az egyedül célravezető eszközök: a kitartó ima, a türelem, a szelídség, a részvevő, néma, de meleg szeretet. Csak ezek tudnak néha csodát művelve győzni, amint a Szentírás mondja:

„Nem viszonozván rosszat rosszal, sem szidalmat szidalommal, hanem inkább áldást mondván; mert aki az életet akarja szeretni és jó napokat látni, fékezze nyelvét a rossztól és ajkai ne szóljanak álnokságot. Forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót; keresse a békét és kövesse azt.” (1Pét 3,9–11)

16. fejezet: Az elhagyott asszony

Az asszonynak egyik legkínosabb fájdalma, ha rádöbben, hogy férje egy más nő hatása alá és bűvkörébe került, idegen érzések ejtették őt rabul, megismerkedett egy más nővel, beleszeretett, saját feleségétől pedig el-hidegült.

Néha, sőt legtöbbször borzalmas az ilyen férfi feleségének a sorsa.

A férjnek felesége iránti szeretete, figyelmessége, udvariassága hirtelen megkopik, megszakad. Lélekben és testben elfordul nejétől. Elkezd mindent kifogásolni, száraz, haragos, udvariatlan, goromba, durva lesz. Alig jár haza. Az asszonyt nyűgnek érzi a nyakán. Mindenáron szabadulni kíván tőle. Szeretné magától eltaszítani. Ki akarná utálni a saját otthonából. Talán keresetében sem részesíti. Hitványul, komiszul bánik vele, kínozza, kellemetlenkedik vele, ahol csak tud. Gyermekeit az anyjuk ellen izgatja és lazítja.

Az asszonyt pedig tőr gyanánt éri ez a súlyos csalódás és mély megaláztatás, mely mindig egy másik, rendesen könnyebb fajsúlyú, legtöbbször kimondottan jellemtelen és rossz nő miatt történik, aki elcsábította.

És legjobban fáj a csalódott asszonynak, ha férje tudomást sem vesz felesége gyötrelméről, szégyenéről, fájdalmáról és tovább éli világát. Férjének szíve jégdarabbá változott irányában.

A szegény, tanácstalan, megsebzett, megkínzott nő elkeseredik, a férje és közte támadt űrt mérhetetlenül nagynak látja, szívét keserű fájdalom tépi, belőle ömlik a könny, elhagyottnak, elárvultnak, kifosztottalak, sorsvertnek, kitaszítottnak, csalódottnak, hajótöröttnek érzi magát.

A férfira a szóbanlevő veszély két korban szokott nagy lenni. Az egyik a házasság elsőmásodik éve, ha a feleségben úgyszólván már kezdetben csalódik. Ilyenkor rendesen a feleségben van a hiba.

A másik, sokkal veszélyesebb kor a férfinak 45–50. éve, vagy a házasságnak 15–20. éve. Ilyenkor, ha a férfi nem vallásos, jellemes és erős akaratú, könnyen belehullhat más nő hálójába. Ti. a felesége már nincs rá hatással. Ő maga már érzi érzelmeinek alkonyát, őszét, fonnyadását. Jaj, ha ilyenkor a jellemtelén férj nőre akad, aki egyrészt ingert jelent számára, másrészt azt a hiedelmet ébreszti benne, hogy az őszt tavaszra képes átvarázsolni.

A férfit ebben a korban éppen a legderekabb, legértékesebb, a leghűségesebb feleség mellett szokta érni a szerelmi tragédia.

Mi az ilyen szerencsétlen, sajnálatraméltó asszonynak a teendője? Milyen legyen a viselkedése?

Mindenekelőtt legyen meggyőződve arról, hogy szemrehányással, állandó panaszkodással, gorombasággal, sértésekkel, jelenetek rendezésével nemcsak soha semmi célt nem ér, hanem ellenkezőleg, még jobban elmérgesíti a dolgát, még inkább felszítja férjében a szenvedély lángját.

Még jobban óvakodjék a feleség attól, hogy női vetélytársát szidja vagy gyalázza, vele veszekedést kezdjen vagy bosszújával fenyegesse. Mert ezzel csak olajat öntene a tűzre és feltámasztja urában a lovagias érzést „egy védtelen nő” iránt. Ne hallgasson barátnőinek heccelésére, izgatására, „tanácsaira” és fellovalására se!

Szóval a feleség soha ne legyen közönséges! Ezzel csak önmagát is, férjét is minden eredmény nélkül kínozná.

Mindjárt vigasztalásul megjegyzem, hogy néha a férfi szerelmi vagy érzéki megbolondulása csak epizódszerű, nem állandó. Megesik, hogy a pillanat hatása alatt cselekszik és a hűséget inkább gyenge akaratával sérti meg, mint a feleségétől való szakítás vágyával. Sőt néha csupán érzékiségből vétkezve, ez nem is érinti felesége iránt érzett tiszteletét és szerelmét. A férfit könnyen megszédíti, megrészegíti, megbűvöli egy látvány, egy találkozás, egy inger, megkápráztatja az illúzió és megfertőzi képzeletét a nélkül, hogy lelke mélyéig hatolna a kísértés. Ilyen esetben nem szabad hinni, hogy a férfi nem szereti többé feleségét, szereti lelke jobbik, nemesebb felével, csak rövidebb-hosszabb szünet áll be a régi házasviszonyban. És ilyenkor az okos feleség azt gondolhatja magában: Csak hadd fusson. Ez lesz a büntetése és kijózanodása.

Persze az okos és bölcs asszony minden erejével azon lesz, hogy a bajt megelőzze. Aki férjét meg akarja tartani, elsősorban önmagára ügyeljen, önmagát kell szeretnie, javítania, tökéletesítenie. Éppen a házaséletük derekán törekedjék urára hatni, tegye magát nélkülözhetetlenné minden tekintetben és pontosan, lelkiismeretesen kövesse könyvünknek fentebb adott minden tanácsát. Mert sok férfi hűtlenségének a feleség az oka!

De ha mégis beáll a férj részéről a komolyabbik, a komiszabb, a jellemtelenebb és sokkal vétkesebb eset, az asszony akkor is higgadt elmével tűrje a rajta ejtett szégyent, uralkodjék önmagán és tartson mérsékletet.

Legyen irgalmas férjével szemben és árassza el továbbra is szeretettel, figyelemmel. Az irgalom többet segít és hamarabb gyógyít, mint a bosszú és éretlen lobbanékonyság.

Néha a feleség nagyobb kényelem nyújtásával, máskor állandó dicséretével s magasztalásával, ismét máskor férjének esete felett nyilvánított sajnálkozásával és részvétével veszi le őt a lábáról.

„Ha jó, szeresd, ha nem jó, szeresd, hogy jó legyen!”

Az elhanyagolt feleség törekedjék felvenni a versenyt a másik nővel a hódításban. Amaz kedves, törekedjék ő még kedvesebb lenni. Amaz jó, legyen ő még jobb. Amaz megértő, mutasson ő még őszintébb megértést.

Szedje össze minden erejét, hogy a férje észrevegye, megtapasztalja a nagy különbséget felesége és ama nő között.

A „Manréza” 1942. márciusi számában írja egy tévútra került férj: Legyőzött. Kicsoda? A feleségem. Hogyan? Türelmével, szelídségével, jóságával, lelki erejével. Hiába gorombáskodtam, szidtam, hibáztattam őt igazságtalanul, így akartam őt válásra kényszeríteni. Hogy megunjon, meggyűlöljön. Minél rosszabb voltam hozzá, ő annál jobb volt irántam. Ha elhagysz, továbbra is hű maradok. Ha szerencsétlenül jársz és teljesen tönkremenve visszajössz: szobám, szívem ajtaja akkor is tárva, nyitva lesz előtted. A gonoszságba belefáradtam. Ő meg annál kitartóbb lett a jóságban. Beláttam esztelenségemet. A másik meg sem közelíti őt erkölcsi értékben. Szakítottam is vele; hitvesemtől pedig bocsánatot kértem. Meg is kaptam.”

Igen, a diadalért áldozni kell, időt, türelmet, fájdalmat, önmegtagadást! Esetleg megkísérelheti, hogy panaszát közölje buzgó, befolyásos, okos, ügyes lelkipásztorukkal vagy férjének bizalmas, jó, okos, ügyes barátjával.

Egy példa: Az itt említett házastársak teste már a sírban porlad. Egy napon hozzám jön egy asszony és panaszolja, hogy az ura el akarja őt hagyni. Ismertem a férjet. Már nyugdíjba helyezték, de kapott más állást. Itt megismerkedett egy 30 év körüli nővel, akinek a kedvéért el akarta hagyni feleségét, akitől három szép, jó, derék fia is volt. Felkerestem a férjet. A többi között ezt mondtam neki: Ha az ön fiai megtudják az esetet, amennyire szeretik édesanyjukat, felpofozzák önt.” Ez hatott, talán csak ez. A férfi nem, de az apa észbekapott!

És ha semmi sem használ?

Tegyük le ügyünket, esetünket, fájdalmunkat a Megfeszített elé! Ne essünk soha kétségbe. Életünk legsötétebb felhőin át is az örök élet sugarai ragyogjanak lelkünkbe!

Teljesítsük hősiesen kötelességünket mint feleség és anya továbbra is! Csendes, vértelen vértanúivá válunk az Úrnak! Élő kisugárzásai leszünk az Ő evangéliumának!

Mennyit tanulhatunk az Úr Jézus szent példájából. Mikor Péter megtagadta, Júdás csókkal elárulta, nem mutatott haragot, nem vetett rájuk még visszautasító tekintetet sem. Ellenkezőleg, atyai tekintete Péter szeméből a bánat könnyeit sajtolta ki, Júdás lelkéből pedig a szégyenkezés és lelkiismeretfurdalás önvádját váltotta ki.

És mintha a megcsalt, az üldözött, a megalázott, a kiutált, elhagyott asszonyhoz intézte volna az Úr Jézus e szavakat: „Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást találnak. Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak fognak hivatni. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5) Ezt számotokra mondta az Úr!

Igen, boldog az a megcsalt, üldözött asszony, aki nem törődik az emberi ítélet és értékelés cserépdarabjaival, hanem minden bizalmát mennyei Atyjába veti!

Alig tudok személyt, akire jobban ráillenék a hegyibeszédnek nem is egy, hanem valamennyi vigasztalása, reménynyújtása, boldogság-ígérete, jutalma és diadala, mint a saját hibáján kívül férjétől, talán még apósától, anyósától, sőt gyermekeitől és persze vetélytársnőjétől igazságtalanul és jogtalanul megbántott, megsebzett, üldözött, szenvedő, de Krisztusért mindezt békével, szelíd megadással tűrő feleségre: „Boldogok vagytok, ha rosszat mondanak rátok énérettem. örüljetek és vigadjátok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.” (Mt 5,11–12)

(folyt.)

Létrehozva 2021. február 5.