Okostelefon-függés, a tömegek drogja
Az okostelefon-függés egészen meghatározó napjainkban. Elég felszállni egy metróra vagy átsétálni egy téren, hogy lássuk, mennyien vannak belemélyedve a telefonjukba – már ha épp nem mi is leszegett fejjel, chatelve vagy emailekre válaszolva utazunk. Megkértünk egy papot, egy pszichológust és egy vloggert, hogy segítsenek megérteni a jelenséget, illetve adjanak tippeket azoknak, akik szeretnék ettől a függéstől megszabadulva élni az életüket.
A probléma az, hogy a virtuális világban való lét az életünk egyre több területét behálózza. Kapcsolatok mennek tönkre, legalábbis hidegülnek el, folyamatosan zaklatottak és ingerültek vagyunk, számolgatjuk a like-okat és az Instagramot görgetve nem értjük, miért is csúszunk letargiába. Folyamatos az összehasonlítgatás, a „de jó neki, bezzeg az én életem romokban” típusú gondolatok. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ez valódi függés, míg mások tudják, de nem tesznek azért, hogy ez változzon. Ha mégis szeretnénk szabadabbak lenni, talán a legjobb kicsiben kezdeni, ahogy én is tettem ebben a cikkben. A digitális detoxnak számos jó hatása van, érdemes kipróbálni!
Ezúttal megkérdeztünk egy papot (Huszti Zoltán atyát), egy pszichológust (Kovács Jankát) és egy vloggert/coachot (Hamar Donátot), hogy segítsenek megérteni a jelenséget, illetve adjanak tippeket azoknak, akik szeretnék ettől a függéstől megszabadulva élni az életüket.
Hamar Donát, vlogger, coach:
Milyen tippeket adnál azoknak, akik telefonfüggéssel küzdenek, de szeretnének leszokni róla?
Nekem az segített, hogy először is tisztába kerültem azzal, milyen alkalmazással mennyi időt töltök, és, hogy összességében mennyit nézem a telefonomat. Vannak kimondottan erre való alkalmazások, például a Moment. Elég megdöbbentő adatokkal szembesültem, napi 3 órát néztem a telefonomat.
Borzasztó ezt felismerni, aztán rájöttem, hogy ez így nem maradhat tovább.
Alkalmazásokat kezdtem letörölni: olyanokat, amelyeket valóban használok, de semmit nem adnak az életemhez hozzá, például az Instagram és a Youtube. Az emberek agya nem kontent alapján emlékszik dolgokra, hanem kapcsolódások alapján. Szóval tényleg semmit nem ad egy Insta az élethez. Be is bizonyítom neked. Sorold fel az utolsó 10 képet, amit az Instán láttál – mi volt a képen és mi volt a poszt leírásában? Eszedbe sem jut. De ha azt kérdezném, ki volt az az 5 ember, akivel egy jót beszélgettél, azt fel tudnád idézni.
Bátran dobjátok a kukába az Instát, mert 5 év múlva hova vezet az, hogy napi 20 percet nézegetted? Az accountot ne töröld, az még jól jöhet, de az alkalmazást töröld le. És néha, ha fontos, mert felteszel valamit rá, akkor telepítsd, aztán töröld újra. Én is ezt teszem.
Milyen veszélyei lehetnek az egyén személyes életére, kapcsolataira nézve ennek a fajta függésnek? Mik a saját tapasztalataid/ tapasztalataitok erről?
Azon kívül, hogy mérhetetlen időmet veszi el, nálam még az irigység merült fel elég erőteljesen. „Neki mért van ennyi követője? Ő miért nyaral ott, én miért nem? Neki de jó autója van…” Teljesen hamis képet mutat az életről, hiszen a többség a legszebb és leggizdább pillanatait rakja fel agyonszerkesztve.
Tehát az ő legjobb napjait hasonlítod a te legrosszabb napjaidhoz.
És meg vagyunk lepődve, hogy rosszul érezzük magunkat?
Miért lehet ennyi telefonfüggő a mai társadalomban?
Szerintem nagyon attraktívak a mai telefonok és az alkalmazások. Egyszerűen leköt, végtelen mennyiségű tartalmat tudsz fogyasztani, a régi Nokiákat azért meguntuk elég gyorsan.
Ezt az egész jelenséget egy nassoláshoz hasonlítanám. Mint egy csipsz. Valamilyen szinten jóllaksz tőle, elveszi az éhségérzetedet, és instant a tiéd, nem kell főzni. Ezzel szemben a valódi kapcsolódások, másokkal vagy önmagunkkal, időigényesek, mint a rendes főzés. Elmész, megveszed az alapanyagokat és elkészíted az ételt.
Idő és energia kell hozzá, de a végén laktat és táplál.
Könnyebb kinyitni egy csipszet? Igen! Táplál? Nem.
Baromi lusták az emberek ma ahhoz, hogy észrevegyék, mit is csinálnak. A kedvencem, hogy a randikon az étteremben telefonoznak a párok. A lustaság és a szándékos vakság az, ami miatt sok élet fog tönkremenni, mert a telefon fontosabb volt, mint az, hogy valóban szembenézzek magammal, a kapcsolataimmal és az életemmel. Nehéz reggel lesz az, ezt lefogadom.
A teljes cikk elolvasható itt.
Létrehozva 2020. augusztus 4.