Sokan megrökönyödnek és nem értik. Néhányan gratulálnak és elismerik. A legtöbben pedig lenézőek, mert úgy vélik a sok gyerek elfogadása együtt jár egyfajta önuralom hiánnyal. 

Bejött a fogamzásgátlós mentalitás. Bejött, hogy a legtöbben annyi gyereket vállalnak, amennyi tetszik, amennyi kényelmes és nem megterhelő. Sem anyagilag, sem fizikailag, sem lelkileg.

Ma a házasok (ha egyáltalán házasok és nem ágyasok) szexualitás élettől elválasztják a gyermeknemzést és a gyermeknemzéstől elválasztják a szexualitást (lásd: lombikbébi). Bolond világot élünk.

Isten terve az volt, hogy egy gyermek egy szeretet közösségben foganjon. A gyermek ajándék, nem jog.

„Mindenekelőtt a »fejlett« világ kultúrájában szétszakadt a szexualitás és az anyaság közti feloldhatatlan kötelék. Az anyaságtól elválasztva, a nemiséget megfosztották vonatkozási pontjaitól. Olyan lett, mint egy úszó akna: egyszerre és mindenütt jelenlevően probléma is, hatalom is.”

S az első szakadás után a bíboros megkülönböztet még egy másikat is: „És ha már egyszer teljessé vált a szakadás a szexualitás és az anyaság közt, a szexualitás a nemzéstől is elvált. Sőt az eltolódás végül ellenkező irányba váltott át: nemzés szexualitás nélkül. Ebből aztán egyre szélsőségesebb kísérletek következnek, amikkel tele is vannak mindennapjaink: az orvosi technológia segítségével a nemzés függetlenné válik a szexualitástól.

Folytatólagosan ezek a biológiai manipulációk megfosztják az embert természetes gyökereitől, sőt vitatják – mint még látni fogjuk – magát a természet fogalmát is. Megpróbálják átalakítani az embert, manipulálni – ahogy teszik ezt bármi más »dologgal« is –, hogy az ember se legyen több, mint gyönyörre tervezett termék.

”Ha nem csalódom – vetem közbe –, a mi kultúránk az első az egész történelemben, ahol ilyen szakadások történtek, nemde?
Valóban. És egy ilyen támadásnak a végén, amelyik alapvető természeti kötelékeket szándékozik megsemmisíteni (és nemcsak kulturálisokat, mint hangoztatják), elképzelhetetlen következmények várhatók; ezek azonban abból a logikából erednek, amely erre az útra vezet.”

A bíboros szerint már ma is afelé tartunk, hogy „fizessünk annak a szexualitásnak a következményeiért, amelyiknek nincs már kapcsolata sem az anyasággal, sem a nemzessel. Ebből logikusan következik, hogy a szexualitásnak minden formája egyenlő értékű, tehát egyformán tiszteletre méltó.” Pontosítja: „Minden bizonnyal nem valami ósdi moralizálásról van itt szó, hanem hogy világosan levonjuk a következtetéseket, melyek az adatokból folynak.

Ezekéből pedig az következik, hogy a libidó, a gyönyör legyen a nemiség egyetlen lehetséges kiindulópontja. Ez aztán – minden további objektív igazoló ok nélkül – megkeresi a vágy kielégítésének szubjektív alapját, abban a leginkább »kielégítő« válaszban, amit az egyén képes adni ösztöneinek. Ez utóbbiakkal már nem képes ésszerű fékezés révén szembeszállni.”

 A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. október 15.