Ön hallott róla, hogy most van a házasság hete? Nem? Én is csak azért, mert rákerestem az interneten, és kidobta a https://www.hazassaghete.hu/ oldalt, ahol a nyitókép stockfotó alapján megtudjuk, hogy a keresztény házasság az egy jólfésült, festett hajú, műszempillás nő, valamint egy kockás inget viselő (tehát vélhetően mérnök) férfi közötti életre szóló – de legalábbis tartós – kötelék. Valamint azt is megtudjuk, hogy a rendezvény fővédnöke – stílszerűen – Novák Katalin köztársasági elnök. Lesznek különféle programok, még Pál Feri atya is tart előadást. Kérdés, hogy ez vajon elég lesz-e a népességfogyás megállítására?

Természetesen a fenti, iróniába csomagolt kritika nem a házasság intézményének, vagy akár a házasság hetének szól, mivel ez egy nagyszerű kezdeményezés. Hanem pont hogy annak az igen erőtlen hozzáállásnak, ahogyan ezt az Egyház és egyéb illetékes szervezetek, intézmények és sajtó megéli, pontosabban, ahogy elsiklik felette.

Mert a házasság valóban az egyetlen megoldás a normálishoz úgy-ahogy még hasonlító emberi életre, így talán nagyobb figyelmet érdemelne az életpárti erők részéről. Ne aggódjunk, az ellenség oldaláról megkapja a szükséges figyelmet!

Hiszen a társadalomellenes NGO-k, a liberális sajtó, illetve a liberalizmussal megmérgezett oktatás mást sem csinál, mint reggeltől estig a házasság ellen kampányol, hogy azt minden oldalról megkérdőjelezze, nevetségessé tegye, és meghaladottnak, elnyomónak, valamint fenntarthatatlannak nyilvánítsa. Ez nem valamiféle véletlen, hanem tudatos stratégia, hiszen ők nagyon jól tudják, hogy a család nélkül, bizonytalanságban felnövekvő gyerekekből sokkal könnyebb lesz kinevelni az új világrend engedelmes rabszolgáit, akik semmit sem tudnak a múltról, akiknek nincsenek nagyszüleik, nincs nemzetük, nincs semmijük. Akiknek a közösségi média a családjuk és az istenük is egyben.

Először is, tisztázni kell, hogy Európa nagy részén, illetve általában az úgymond fejlett világban demográfiai összeomlás van. Ha a bevándorlást nem vesszük figyelembe, akkor az összes nyugati országban, valamint pl. Japánban, Dél-Koreában csökken a népesség. Még Kínában is, ahol pár évtizede még a hírhedt drasztikus egykepolitika volt, a Párt most már amellett kampányol, hogy vállaljanak a családok nemhogy kettő, de még harmadik gyereket is. Rájöttek ugyanis, hogy ha fogy a népesség, az nem jó. (Ezt persze Európa vezetői is tudják, csak az ő esetükben a cél pontosan ez, a népesség átalakítása, a keresztény gyökerű őslakosság lecserélése minél vegyesebb hátterű bevándorlókkal.)

Magyarországon is egyébként, jelen pillanatban is, a CSOK-kal együtt, a betelepülő filippínó vendégmunkásokkal és az ide menekült kárpátaljai romákkal és mindennel együtt is még mindig csökken a lakosság száma. Ha a magyar gyökerű lakosságot külön vizsgálnánk, az nyilván még súlyosabb csökkenést mutatna, de ilyen statisztikák értelemszerűen nincsenek.

De miért is baj az, ha fogy a népesség?

Hiszen a médiában, sőt az iskolában is azt halljuk, még a csapból is az folyik, hogy túl van népesedve a bolygó, hogy túl sokan vagyunk, nincs elég oxigén, satöbbi. Ez az agymosás olyan szintet ért el, hogy értelmiségi körökben a fiatalok több mint fele azt gondolja, hogy családot alapítani bűn, és a lányok nem értik, miért kéne nekik gyereket vállalni, amikor Zambiában úgyis túl sok gyerek születik. Ez most nem vicc volt, az én ismeretségi körömben három lányból kettő ilyeneket mond. Valószínűleg Bódvalenkén más a helyzet, de azokban a körökben nem mozgok, így arról csak közvetett tapasztalataim vannak.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a csökkenő népesség társadalmi szinten elöregedéshez (a lakosság átlagos pillanatnyi életkorának az emelkedéséhez) vezet, ami komoly gazdasági probléma, magyarul a végén nem lesz, aki dolgozzon. Képzeljük el, hogy mennyibe fog kerülni egy kiló kenyér, ha száz éves nénik dolgoznak majd a pékségekben. Egyéni szinten pedig a csökkenő népesség azt jelenti, hogy az emberek egyedül, magányosan, a tacskójukkal beszélgetve fognak elpusztulni az öregek otthonában.

Nem kell kereszténynek, de még csak fideszesnek sem lenni ahhoz, hogy megértsük, hogy mind társadalmi, mint egyéni szinten tragikus következményei vannak a népességfogyásnak.

Bár tény, hogy a népesség fenntartása biológiailag nem csak monogám házassággal lehetséges, de ha nem csupán az utódok számát, hanem a minőségét is vizsgáljuk, például a további utódok vállalásának a mércéjével – akkor a tapasztalat mégiscsak azt mutatja, hogy a gyereknevelés leghatékonyabb módja a család, méghozzá a hagyományos család, ahol az apa férfi, az anya nő, és a gyerekek pedig az ő gyerekeik.

Az ember erre lett teremtve (vagy ha úgy tetszik, az évmilliók során ehhez alkalmazkodott), és ennek megfelelő, genetikailag kódolt ösztöneink vannak.

Erre a liberálisok (sőt sokszor az „igazikonzervatívok” is) azt szokták mondani, hogy igen, de hát a világ megváltozott. Ez sajnos tény. A világ nagyon durván megváltozott, de valami nem változott: Az ember lelke.

A genetikailag kódolt ösztönök alig, vagy talán még semmit se változtak, tehát pontosan ugyanazok a vágyaink, mint sok száz vagy ezer éve az őseinknek. És az Isten törvényei szintén nem változtak, azokat ugyanis nem lehet szavazással megváltoztatni. Az utolsó ítéletnél Jézus nem nagyon fog amiatt aggódni, hogy vajon az Európai Bíróság ratifikálta-e az ő szavait, miszerint „aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja, az már házasságtörést követ el”, vagy akár a Mózes törvényét, miszerint „férfi ne öltsön asszonyi ruhát, mert utálatos az Isten előtt, aki ilyesmit tesz”.

A mi küldetésünk keresztényként tehát az, hogy megpróbáljuk a lehetetlent, azaz normálisan élni egy olyan világban, ahol az abnormalitás lett a norma.

És most tegyük a szívünkre a kezünket, és gondoljuk végig, hogy mi, akik kereszténynek és konzervatívnak mondjuk magunkat, vajon kiállunk-e a házasság (a férfi és nő közötti, kizárólagos és termékeny házasság) eszménye mellett? Szóval és tettel. Amikor a baráti társaságban elsütnek egy rosszízű viccet, akkor nem szoktunk mi is nevetni? Amikor a rokonaink, barátaink és ismerőseink teljesen természetes dologként beszélnek a törvénytelen és istentelen kapcsolataikról, akkor vajon figyelmeztetjük-e őket, hogy rossz úton járnak?

Én azt figyeltem meg, hogy keresztény körökben is az alapvető erkölcsi szabály, egyfajta nulladik parancsolat, hogy ne szülessen gyerek. Akkor nincs baj. Lilike összejött a Janikával, semmi gond, hát fiatalok, élniük kell, csak nehogy gyerekük legyen. Mert ami nem látszik, az nincs.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2025. április 30.