Még néhány nap, és nálunk is látható lesz a nagysikerű bestseller moziváltozata. Romantika vagy erőszak? Szerelem vagy aberráció? Debra Fileta nagyon pontosan rátapint a lényegre, amikor arra keresi a választ, mit is gondoljon egy keresztény az egész jelenségről.

Meg kell mondjam, fel vagyok háborodva a szürke 50 árnyalatára született pozitív reakciókon, amelyek elbagatelizállják a mű igazi jelentését.

Ami pedig a vészcsengőt méginkább bekapcsolja nálam, az az elképesztő mennyiségű figyelem és dicséret, mellyel a keresztény nők a könyvsorozatot és a hamarosan ezek alapján megjelenő filmet illetik.

Annak ellenére, hogy a könyv és a film cselekménye tele van diszfunkcióval, fájdalommal és szexuális perverzióval, amely egy 22 éves szűz lány és egy komoly zavarokkal küzdő 27 éves férfi között bontakozik ki. Bevezetésképpen el kell mondanom, hogy nem olvastam a könyvet és nem is tervezem, hogy valaha elolvassam. Nem indokolhatom az elmém szeméttel való megtöltését még ennek a cikknek a megírásáért sem (a kritikusoknak üzenem, elolvastam a témában számtalan kritikát és összefoglalót, beszéltem emberekkel akik elolvasták a sorozatot és saját kutatást is végeztem). De amiben biztos vagyok, hogy nem kell ahhoz pornót nézned, hogy ellenezd, vagy nem kell nemi erőszak részesének lenned, hogy képes legyél kiállni amellett, ami helyes. Ugyanígy, nem nem kell elolvasnod semmilyen szennyet ahhoz, hogy képes legyél kinyilvánítani arról, hogy mennyire az.

(…)

Ezért én, a saját véleményem alapján, kinyilvánítom, hogy az egész szürke 50 árnyalata mozgalom a kukába való!

Mert destruktívan hat a kapcsolatokra, mérgező a gondolatokra, káros a szexualitásnak és gyilkos a lélek számára. Mint hivatásos lelkigondozó és keresztény nő, felsorolom azt az 5 okot, amiért ezt így gondolom:

1. Azt mutatja be, hogy a kapcsolatot a szex sokkal inkább meghatározza, mint a szerelem.

Ha túl is lépünk azon a tényen, hogy az 50 árnyalat cselekménye magasztalja a házasságon kívüli szexet, sokkal inkább destruktív amikor azt állítja, hogy a kapcsolatot magát a szex határozza meg. Ez a kép egy olyan lencsén keresztül mutatja be egy fiatal férfi és nő kapcsolatát, hogy annak a dinamikáját a szexuális kapcsolatukon kívül semmi más nem határozza meg. Beszéljünk komolyan egy hiányos kapcsolatról! Fel vagyok háborodva, hogy ez a történet hogy teheti egy férfi és egy nő között a kapcsolatot ennyire olcsóvá, leredukálva csupán egy dologra, figyelmen kívűl hagyva annak komplexitását és szentségét. Az a pillanat, amikor a kapcsolatainkat a szexuális életünkkel definiáljuk, ugyanakkor jön el, amikor a kapcsolatainknak a maguk teljességében való megtapasztalását megtagadjuk. A nagyszerű kapcsolatok sohasem csak a szexről szólnak (bár a jó szex a jó házasság gyümölcse!) hanem a szerelemről, az intimitásról, a bölcsességről, a hűségről és végül az elkötelezettségről.

2. A szerelmet inkább önzőnek állítja be, mint adakozónak.

Még akkor is, ha az egész történet csak a szexről szól, a szeretet mint szó és a „szerelmesnek lenni” a könyvben meglehetősen gyakran fordul elő, már amit az összefoglalókban láttam. De a probléma ott van, hogy a „szerelem” mindig úgy van definálva, hogy mit kaphatok, sokkal inkább ahelyett, hogy mit adhatnék. A történet elejétől mindkét fél azon igyekszik, hogy kapjon valamit. Kapjon szexet, biztonságot, gyógyulást, kielégülést. De az igaz szerelem sohasem csak arról szól, hogy mit kaphatunk, sokkal inkább arról, hogy felszabadultunk az adásra. Időről-időre az egész történetben a harag, az őrjítő düh, az erőszak, a visszaélés, a perverzió kerül felszínre. Milyen szegényes kép ez a szerelemről, ahhoz képest, amilyen az valójában! Az igaz szerelem sohasem bántó, sokkal inkább a kedvesség, a megértés és az odaadás jellemzi. A szerelem önuralom és nem önzés. Megbocsátás és nem  megkínzás. Az igaz szerelem az önzetlenség cselekedete, amely a legkevésbé kerül említésre a szürke 50 árnyalatában.

3. A könyv a kielégülést a diszfunkciókban véli felfedezni és nem az intimitásban

Nagyon elszomorít amikor hallom, hogy annyira sok nő van lenyűgözve, felizgatva és rákattanva erre a történetre, amiben a gyönyört a diszfunkció, az aberráltság okozza. A kielégülést vajon a kikötözés, a megalázás és a kínzás jelenti? Vagy a fájdalmas megkorbácsolás, erőszak, fájdalom, sérülés és bántalmazás? A cselekménynek ez a legbetegebb része világít rá a főhős néhány nagyon beteg szexuális szokására, amely a múltjában való bántalmazásban gyökerezik. Mégis, milyen gyakran hozzuk a sérüléseinket egy kapcsolatba, gyógyulást remélve? Egy kapcsolat, ami diszfunkcionalitásra épül, sohasem fog megmaradni, mivel a kapcsolatok nem tudják meggyógyítani a sebesüléseket, elfeledtetni a bizonytalanságokat, vagy befedezni a múltat. A kapcsolatok sohasem voltak erre képesek, mert egyedül Isten tudja ezt megtenni.

Ahelyett, hogy a gyönyört a fájdalomban keresnénk, miért nem az intimitásban, szerelemben és bizalomban kutatjuk? Hálás vagyok Istennek, hogy megteremtette a szexualitást ideérteve a biztonságot, egy szerető házasság falain belül mértéktelen kielégülést nyújtva a közelségben, elkötelezettségben, hűségben és tiszteletben. Kérlek ne értelmezd félre azt a hatalmas szabadságot, amit a házasságban a szexuális örömök kiélése céljából kaptál, mivel végsősoron, ez az öröm a szerelem lenyűgöző meghittségében gyökerezik, nem pedig a gyötrésben.

Az írás elolvasható itt.

Ajánljuk még a témában:

A szürke ötven árnyalata-nagyon nem ajánljuk | KHM

Létrehozva 2025. január 21.