14. fejezet: Vallásos-e?

Ha elvben szükségesnek tartom, hogy menyasszonyjelöltem vallásos legyen, hogyan győződjem meg róla, hogy valóban az‑e?

Aki maga is vallásos, jól ismeri, gyakorolja is a vallását, az másban és főképpen abban, akivel többször érintkezik, könnyen felismerheti, hogy az illető szintén vallásos‑e vagy nem.

Ez általános megismerhetési lehetőségen kívül különösen a következőkből következtethetünk a jelölt vallásosságára:

1. A jelölt vasár- és kötelező ünnepeken pontosan eljár a szentmisére. Még akkor is, ha ez nehézséggel, némi áldozattal járna, pl. rossz időjárás esetén, a templom elég messze van, mások éppen a szentmise idejére kirándulásra, világi ünnepélyre stb. csábítják.
2. A jelölt évenkint legalább egyszer meggyónik és megáldozik.
3. Súlyt helyez arra, hogy pénteken és a szigorú böjti napokon a húseledelektől tartózkodjék.
4. Van imakönyve, a kimondottan katolikus jellegű és irányú lapokat, folyóiratokat szereti, járatja és olvassa. Könyvei között kimondottan katolikus, vallásos tárgyúakat is találunk.
5. Ért a vallási dolgokhoz.

Jó megfigyelni, hogy a templomban előírásosan viselkedik‑e, pl. tisztességesen hajt‑e térdet a legfelségesebb Oltáriszentség előtt. Meglátszik‑e rajta, hogy Isten házában meg tudja különböztetni a lényeget a lényegtelentől. Például nagyon téves vallási ismeretre, sőt helytelen vallásosságra mutatna, ha a jelölt térdet hajtana Szent Antal vagy Szent Terézia szobra előtt, de eszébe se jutna ugyanezt tenni a szentségi oltár előtt vagy Úrfelmutatáskor. S í. t.

15. fejezet: Csak szentségi házasságkötést!

Kedves vőlegény-jelölt! Ha adsz valamit Isten szent szavára és legfelségesebb akaratára; ha adsz valamit lelked üdvösségére és örök sorsodra; ha adsz valamit az égi áldásra, családod érdekére és boldogságára, olyan nőt válasszál jegyesül, akivel katolikus templomban, szentségi házasságot köthetsz.

Ezért óva intlek, ne is ismerkedjél meg közelebbről, ne szórakozzál, ne kacérkodjál olyan nőknél, akiknél veled szemben házassági akadályt látsz fennforogni.

Egy meggondolatlan farsangnak egész életre szóló nagyböjt, sőt örök kárhozat lehet a vége.

Kerüld az ilyen nővel való szorosabb ismeretséget. Másként szórakozás közben könnyen megszeretheted őt, a szeretetből szenvedély lesz, ez pedig meggondolatlanná és a ballépés minden veszedelmével szemben vakká és vakmerőén elszánttá tehet.

Halljad XI. Pius pápának idevonatkozó apostoli szavát, amelyet „Casti connubii” kezdetű, a keresztény házasságról szóló, 1930. december 31-én kiadott apostoli körleveléből veszünk:

„A tiszta házasságnak nagy méltósága leginkább abból ismerhető fel, hogy az Úr Jézus a házasságot valódi és nagy (Ef 5,32) szentség rangjára emelte és éppen ezért annak szabályozását és gondozását teljesen az ő jegyesére, az Egyházára bízta.”

„Hogy a házasságnak üdvös gyümölcsei valóban jelentkezzenek, az embereknek minden gondolatukat és cselekvésüket Krisztusnak hamisítatlan törvényéhez kell alkalmazniuk, amelyből önmaguknak és családjuknak boldogságát és békéjét meríthetik.”

„A házasság alapítása és megújítása nem emberi mű, hanem isteni. Ezért az idevágó törvények semmiféle emberi önkénynek, még a házasfelek ellenkező megegyezésének sem rendelhetők alá. Ez a Szentírás tanítása (Ter 1,27.28; 2,22–23; Mt 19,3. stb.; Ef 5,23. stb.); ez az Egyház állandó és általános hagyománya, ez a trienti szent zsinatnak ünnepies végzése.”

„A házasságban a lelkek kapcsolódnak és egybefonódnak, mégpedig előbb és szorosabban, mint a testek, nem az érzékek és érzelmek múló hajlandósága, hanem az akaratok megfontolt és erős eltökélése alapján.”

„A házassági szerződésnek ez az egészen sajátos és egyedülálló természete élesen megkülönbözteti azt az állatoknak a vak ösztönök vonzása folytán történő egyesülésétől, amelyben értelem és akarat nem játszik szerepet, valamint az emberek kóbor egybekelésétől, amelyeknél hiányzik az akaratok igaz és becsületes kapcsolódása és a családi együttélésnek minden joga.”

„A házasságnak szentségi jellege magasztosabb előnyöket is tartalmaz, amelyeket már maga a szentség neve eléggé jelez.”

„Krisztus Urunk azáltal, hogy híveinek házasságát az újszövetség igaz és valódi szentségének rangjára emelte, azt igazán annak a különös lelki kegyelemnek a jelévé és forrásává tette, amellyel a természetes szeretetet nagyobb tökéletességre emeli, az elválaszthatatlan egységet megerősíti és a házastársakat megszenteli.”

„Ez a szentség mindazokban, akik működése ellen akadályokat nem gördítenek, megnöveli a természetfeletti életnek állandó forrását, a megszentelő kegyelmet s azonfelül még különleges ajándékokat, lelki készséget, kegyelmi csírákat ad, felfokozza és tökéletesíti a természetes erőket, hogy a hitvesek nem csupán értelemmel felértsék, hanem átérezzék, szilárd elhatározással és megfontolt akarattal megbecsüljék és betöltsék mindazt, ami a házas állapothoz, ennek céljához és kötelességeihez hozzátartozik. Végül jogot biztosít nekik, hogy a segítő kegyelmet mindannyiszor elnyerjék, valahányszor állapotbeli kötelességeik betöltéséhez arra szükségük van.”

A pápa őszentsége, Krisztus földi helytartója, itt említette égi áldásoktól és kegyelmektől megfosztják magukat, állandó bűnös és súlyosan vétkes állapotba döntik magukat azok a katolikus hívek, akik Isten szemében és az Egyház törvényei értelmében érvénytelen házasságot kötnek egymással, vagyis nem katolikus módon, nem szentségi jelleggel kötnek házasságot.

Még földi, ideiglenes szempontból is minő óriási különbség van egyrészt az Egyház elítélte törvénytelen szeretkezés, összeállás, érvénytelen egybekelés, másrészt az Isten s Egyház áldásával gazdagított szentségi házasságkötés között!

Az emberi szeretet és szerelem, ha mégoly nagy és heves is, magában véve mégis ingatag, a hangulatok és érzéki vonzalmak változásaival csökkenhet, megfogyatkozhatik, elhamvadhat, sőt undorrá és gyűlöletté is fajulhat. Főképp ott mond gyakran és könnyen csődöt, ahol az együttlét áldozattal és önmegtagadással jár.

Ez a magában véve gyarló, ingatag, természetes szeretet a házasság szentségében láthatatlanul és titokzatos módon megnemesül, átalakul és állandó jellegűvé lesz, mintegy átivódik kegyelmekkel. Ezért nevezte Szent Pál apostol a keresztény szentségi házasságot „nagy titok”-nak. (Ef 5,32)

Miként a szentmisében a földi kenyér az angyalok kenyerévé változik, a keresztségben az ember fia egyúttal Isten fiává magasztosul, úgy a házasság szentségében a jegyesek szeretete krisztusivá nemesül, azaz a házastársak megnyerik a kegyelmet és képességet, hogy egymást halálig, áldozatosan és a testi vágyakon felül lelki tulajdonságaikért is szeressék.

Ezért Isten ellen, önmaga, házastársa, házaséletük boldogsága és leendő gyermekei ellen vétkezik súlyosan és jóvátehetetlenül, aki nem szentségi módon, nem a katolikus Egyház színe előtt, tehát Isten és az Egyház szemében érvénytelenül köt frigyet jegyesével.

16. fejezet: A vegyesházasság

Vegyesházasságnak nevezzük azt a házasságot, amelyet katolikus egyén nemkatolikus kereszténnyel köt.

Nemkatolikus keresztény az olyan másvallású, akit ugyan érvényesen megkereszteltek, de nem a katolikus Egyháznak tagja. Ilyen pl. az ágost. evangélikus (lutheránus), a református (kálvinista), a görögkeleti vallású[1] stb.

Az Egyház nem szereti a vegyesházasságot, mert

• a vallás különfélesége akadályozza a szükséges lelki egységet, hiszen a házastársak a legszentebb dologban nem értik meg egymást.
• Mind a szülők, mind a gyermekek között vallási súrlódásokra ad alkalmat. Pl. vasárnap az egyik fél ebbe, a másik abba a templomba megy, pénteken az egyik húst eszik, a másiknak ez tilos, az egyik Mária-tisztelő, a másik ezt babonának tartja stb.
• A nemkatolikus fél saját lelkiismerete szerint a maga részéről felbonthatja a házasságot, míg a katolikus felet köti a lelki kötelék.

XI. Píus pápa a „Casti connubii” kezdetű, a keresztény házasságról szóló híres apostoli körlevelében így óv a vegyesházasságtól:

„Nagyot vétenek, akik vakmerőén vegyesházasságot kötnek, amitől az Egyház anyai szeretete és féltő gondja súlyos okból óvja övéit, amire számtalan a bizonyíték, de valamennyit összefoglalja az egyházi törvénykönyvnek következő szakasza: „Az Egyház mindenütt teljes szigorúsággal tiltja a házasságkötést két olyan megkeresztelt személy között, akiknek egyike katolikus, másika eretnek vagy szakadár. Ha fennforog a katolikus házastárs és a gyermek lelki romlásának veszélye, akkor a házasságot maga az isteni törvény is tiltja.” (1060. kánon.)

„Hogyha az Egyház néha – a korviszonyok, tárgyi és személyi okok miatt – a szigorú tilalom alól a felmentést nem tagadja meg (mindig az isteni jog sérelme nélkül és a gyermekek lelki romlása ellen kellő biztosítékok kikötésével) , mégis igen nehezen sikerülhet, hogy a katolikus házasfél az ilyen házasságból lelki kárt ne szenvedjen.”

„Belőle származik gyakran az utódoknak a vallástól való gyászos elpártolása vagy legalábbis a meredek lecsúszás a vallás elhanyagolásába vagy az ún. vallási közönyösségbe, amely a hitetlenséghez és vallástalansághoz nagyon közel áll. Azután a vegyesházasságokban sokkal nehezebben létesül a lelkek élő közössége.”

„Igenis, könnyen hiányzik majd a lelkek szorosabb összhangja, amely a keresztény házasság anyajegye, dísze és ékessége. Mert elszakadni vagy gyengülni szokott a lelkek köteléke ott, ahol a végső és legmagasabb dolgokban, amelyek szentek az ember szemében, a vallásos igazságokban és érzésekben különböző a felfogás.

Félő tehát, hogy a házastársak közt ellankad a szeretet, meginog a családi béke és boldogság, amely leginkább a lelki egységnek a gyümölcse.”

A számadatok (statisztika) bizonyítják, hogy a vegyesházasságok révén több hívőt veszít az Egyház napjainkban, mint veszített a 16. században Luther fellépésekor.

Ugyancsak a számadatok mutatják, hogy a vegyesházasságoknál a válások száma hatszor nagyobb, mint a tiszta katolikus házasságoknál, ami eléggé mutatja a vegyesházasságok gyakori boldogtalanságát.

17. fejezet: Ha mégis

Ha mégis annyira erőt venne rajtunk a földi érdek és mulandó vágy, hogy az Egyház óhaja, a saját és családunk érdeke ellen vegyesházasságra szánnánk el magunkat, legalább mentsük meg a menthetőt és kövessünk el mindent, hogy mégis csak szentségi, vagyis Isten, Egyház és lelkiismeretünk előtt érvényes házasságot köthessünk a nemkatolikus nővel.

Ennek feltételei a következők:

1. Ígéret és biztosíték, hogy a katolikus fél szabadon gyakorolhassa vallását.
2. Államilag is érvényes, írásos kötelezettség és biztosíték (ún. reverzális) arra vonatkozóan, hogy a házasságból származó mindkét nembeli gyermekeket a katolikus vallásban fogják nevelni!
   Mert aki gyermekét hamis hitben engedi nevelni, szörnyű bűnt követ el annak lelke s örök üdvössége ellen, amelyet később következményeiben alig tehet jóvá.
   Azt a nyilatkozatot (reverzális), hogy a jegyesek valamennyi születendő gyermeküket a katolikus vallásban akarják nevelni, a szentségi házasságot megelőző polgári kötés előtt közokiratba kell foglalni, mégpedig a következő hatosági személyek egyikénél: polgármester, főszolgabíró, járásbíró vagy kir. közjegyző. A polgári kötés után a születendő gyermekek vallására vonatkozó megegyezés érvénytelen.
3. A házasságot a katolikus Egyház színe előtt kössék meg, előtte és utána mellőzzék a nemkatolikus esketési szertartást.
4. Fenti feltételek és megfelelő fontos, nyomós ok mellett az Egyház felmentést ad a vegyes vallás házassági akadálya alól.[2]

Ezektől a feltételektől még halálos veszedelem esetén sem lehet felmentést kapni, amint ezt az Egyházi Törvénykönyv 1043. kánonja mondja. És nem lehet olyankor sem, amikor egészen bizonyos (pl, a házasulok kora miatt), hogy a házasságból nem fog gyermek származni.

Aki az említett feltételek nélkül köt vegyesházasságot, súlyos bűnt követ el és a kiközösítés büntetését vonja maga után. Az így kiközösített ki van zárva a szentségek vételétől, tehát nem gyónhat, nem áldozhat, kereszt- s bérmaszülő nem lehet s. í. t.

Az ilyen felek egybekelése Isten előtt nem házasság, tehát az illetők Isten előtt bűnös viszonyban és állandó súlyos bűnben élnek.

(folyt.

——-

[1] Nem tévesztendő össze a görög szertartású római kat. vallásúakkal, röviden görög katolikusokkal, akiknek hite, vallása teljesen azonos a római katolikusokéval, csak a külső szertartásokban és ezek nyelvében különböznek tőlük.

[2] Azok a katolikusok, akik az a)–c) alatt jelzett feltételek mellett és a katolikus Egyház színe előtt, de felmentés nélkül merészelnek vegyesházasságot kötni, érvényes házasságra lépnek, de tiltott és büntetendő cselekményt követnek el.

Létrehozva 2024. február 2.