Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.
„De Jézus hallgatott”(Mt 26,63)
A csönd szelídség
Amikor nem válaszolsz a sértésekre,
amikor nem reklamálsz a jogaid miatt,
amikor Istenre hagyod becsületed védelmét,
akkor a csönd szelídség.
Az élet értelmetlenségéről szólva azt mondtuk, ki kell nyitnunk szívünket, elménket a felemelő élmények felé, amelyek kívülről érkeznek és formálnak minket. Az isteni közeledés témáját egy idevágó történettel kezdem.
Levelet kaptam egy asszonytól. Azt írta, hogy a bátyja a halálán van, kórházban fekszik, és harminc éve nem járult szentségekhez. Hozzátette, hogy nemcsak rossz életű, hanem gonosz ember volt.
Facebook video, helyszín és időpont megadása nélkül. Az oltár előtti tánc nem a liturgia része.
Egy kivizsgálás során fedezték fel, hogy van a hipofízisemben egy daganat. Az orvosok szerint az agyalapi mirigy ilyen jellegű zavara megszakította volna minden várandósságomat, és ezért nem szülhettem soha saját gyermeket. A férjemnek már volt két felnőtt gyermeke, és őt nem is igazán rázta meg ez a hír. Nekem volt kicsit nehezebb ezt elfogadnom. Teltek az évek együtt boldogságban, de egy idő után éreztük mindketten, hogy valami hiányzik.
A múlt héten Stuttgartban egy lelakott, omladozófélben lévő ház előtt vitt el az utam. Mivel látványa szíven ütött, meg kellett állnom. Miután alaposan megnéztem, azt kérdeztem tőle: „Mi az benned, amit mások nem látnak? Miért álltam meg előtted?”
A ház barátságosan azt felelte: „A belső kincseim!”
Az alábbiakban egy újabb érdekes részletet közlünk a „Katolikus Egyház, merre tartasz?” című új magyar interjúkötetből, amelyet Fülep Dániel teológus és szövegfordítóként Sallai Gábor készítettek el a kazahsztáni Asztana segédpüspökével, Athanasius Schneiderrel.
A magánkiadásban megjelent könyvet a készítői a teljes terjedelmében elérhetővé tették a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében, magyar nyelven és eredeti angol nyelven egyaránt. Az elolvasását mindenkinek jó szívvel ajánljuk!
(A bölcsek) elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték!
Lárva helyett álcát mondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.
Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém !
Uralt erő a család és a társadalom szolgálatában
„Hová tűntek a férfiak?” kérdezik lépten-nyomon nők és férfiak egyaránt. Ma már tudósok, kutatók jelzik, hogy ez a nyugati világ egyik legsúlyosabb problémája…
Ez a könyv támpontot ad nemcsak ahhoz, hogy miért jutottunk ide, hanem a férfiasság gyökereihez, a férfivá válás lépéseihez és ahhoz is, hogy a ma oly divatos külsőségek helyett mi tesz valakit valóban férfivá, aki valódi társa lehet a nőnek, példaképe, mintája a gyereknek. Könyvek százai, bestseller írók sokasága akarja elhitetni velünk, hogy „a férfiértékek elavultak, hasznavehetetlenné váltak, a nők minden területen értékesebbek, hatékonyabbak, a férfiasság véghanyatlásban van, és el fog tűnni!”
– Miért akar pap lenni? – szögezte neki a kérdést a rektor.
Tisztelt Rektor úr! – válaszolta szerényen a fiatalember. Harmincévesen úgy érzem, meg kellene valahol állapodnom. Körbeutaztam a világot. Mindent kipróbáltam, amit csak lehetett. Halálveszélyben voltam többször is, szárazon és vízen. Volt amikor kiraboltak, többször megsebesültem. Nem egyszer kerültem viharba a nyílt óceánon, társaimmal együtt. Amikor a szemünk láttára kezdett beszivárogni a víz a kabinba. És ilyenkor megéreztem, Isten is valahogy így szivárog be életembe, onnan is, ahol nem várom.
„Sokan estek el már az arany miatt, és lelték vesztüket a csillogása miatt” (Sir 36,6, Neovulgáta)
