„Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem.” Jn 10,27
Talán előtted is mondott már valaki ilyeneket, hogy „És akkor az Úr azt mondta nekem…” vagy „Éreztem, hogy az Úr ezt és ezt súgja a szívembe”. Eltöprengtél, vajon te meghallod-e Isten hangját?
Az interneten napok óta kering ez a sokkoló videó. Azt hiszem, az ISIS rémtetteit leszámítva mostanában kevés elborzasztóbb dolgot láttam ennél. Nem tudom máshogy mondani: a felvételen a jogokért harcoló, álszent, liberális nyugatot látjuk pőrére vetkőztetve. Saját világunkat. Még mindig a videó hatása alatt írom ezt a bejegyzést, émelyegve, mint a Mátrix vagy a Saul fia megnézése közben.
Ugye ismeritek Szent Bakhitát? Már akkor megigézett a mosolya, amikor még semmit se tudtam róla, csak egy idős szerzetesnő fotóját láttam. Olvasva ezt-azt, megpróbáltam versben összefoglalni őt, valahogy úgy, ahogy Harsányi Lajos foglalta össze szonettben a szenteket. A szonettforma persze korlátoz, különösen a szigorúbb, négyrímes változatban.
Érdekes volt olvasnom a Medjugorje Hangja c. összeállítás októberi számában az alábbiakat, melyek elgondolkodtattak.
„Vicka unokatestvére, Karlo mondta nekem minap: Amikor gyerekként a sötétben elmentem a házak mellett, azt hallottam, hogy minden család a rózsafüzért imádkozza. A Miatyánk és az Üdvözlégy ritmusára mentem, mely minden ablakból hangzott felém. Ma, ha elmegyek ugyanazon ablakok előtt, akkor a televíziók zaja jön felém, és ez elszomorít. Nem ismertük fel meglátogatottságunk idejét, ez súlyos dolog.
Már az előző hétvége, de hétfőn már abszolút mértékben szinte minden a görög krízis és csődhelyzet körül forgott. További megszorítás igénye, kilépés a valutaunióból, Grexit, Igen, Nem: ezek a kulcsszavak. Mindeközben az elmúlt 5 évben mintha az igazi emberi oldal elveszett volna. Mit tesznek az emberek magukért? Mit tesznek másokért? Mit tesznek a keresztények? Mit tesz a Görög Ortodox Egyház? Mit tesznek a katolikusok?
A lovagiasság a férfi különleges udvariassága a nők felé. Vigyázat! Legtöbb nő számára ma is vonzó! Hogyan is viselkedik az úriember?
1. Feláll, ha nő lép a szobába
A felállás a régi időkben a tisztelet jele volt, valahányszor hölgy, rangos személyiség vagy idős ember lépett a szobába. Ma udvariasságból állunk fel, ha egy összejövetelre újabb vendég érkezik, vagy ha a munkahelyen bemutatnak valakinek. A férfi, ha nő belépésekor feláll, figyelmességről tesz tanúbizonyságot.
Nem ülhetünk a babérjainkon. A házasság újradefiniálása az egyéni szabadságjogok megóvásának és a törvény előtti egyenlőség helyreállításának egyik fontos ügye. Még sok fontos ügyünk van. Nagyszerű, hogy a haladás legújabb vívmányaként a jogalkotók és jogértelmezők lassan megszabadulnak az avítt előítéletektől, és belátják, hogy a férfi és női test különbözéségének és úgynevezett „komplementaritásának” jogi szempontból az égvilágon semmi jelentősége nincsen. Végső soron egyéni választásunktól függ, milyen neműnek tekintjük és tekintetjük önmagunkat.
Immáron újra Magyarországról írok. Egy hosszú út után kavarognak a fejben a gondolatok, pláne, hogy az Jetlag-al párosul. Még soha sem olvastam Ernst F. Schumachertől, de az Acton University-re való készülés erre is rábírt. Általában Schumacher kapcsán mindenki „A kicsi szép”-et szokta emlegetni, de nekem most egy másik könyv volt előírva: Tévelygők útikalauza (A Guide for the Perplexed). A könyv alapvető problémákat feszeget kompakt módon, egyúttal kicsi és szép (mindössze 200 oldal, kis méretben, nagy betűmérettel.) A hosszabb repülőútba még nekem is belefért.
„Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10)
Rögtön tudtam, hogy ez életem nagy lehetősége.
Évek óta álmodoztam róla, hogy író leszek. Egy csomó kis majom (akarom mondani gyermek) gondozása közben időről időre lehuppanok a laptomom mellé, és dőlnek belőlem a szavak. Ám az álom és a valóság közötti szakadék áthidalhatatlannak tűnt.
„Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.” (Zsolt 19,9)
Nem tudom, nem azért szalasztjuk-e el a legjobb alkalmakat a bizonyságtevésre mi, keresztények, mert mindig rohanunk valahová. Nemrég történt. Minden gondolatomat lefoglalták előttem álló tennivalóim.
Mialatt a stoplámpánál álltam, felhívott egy ismerősöm, és panaszkodni kezdett, hogy a fia reggel otthon felejtette az uzsonnáját és az iskolai egyenruhához tartozó övet. Ismerősöm hiába próbálta hívni a férjét, aki iskolába vitte a gyereket. Ő maga egy újszülöttel volt otthon, nyűgösen az álmatlan éjszaka után. Ez az egész tehetetlenség nagyon nyomasztóan hatott rá.
Szomorúságot, panaszt, gondot, problémát, betegséget egyaránt megoldanának az emberek. Ezért veszi ölbe anya gyermekét és törli le könnyeit, miközben vigasztaló szavakat mond; a megoldás utáni vágy motivációs erő kutatóknak vagy gyógyszerfejlesztőknek. De sajnos van egy pont, egy olyan szakasz, amikor már nem tudjuk megoldani, megszűntetni, elsöpörni, semmissé tenni a fájdalmat, betegséget és elmúlást. Mégis nagyon szeretnénk mondani valamit, mert hallgatni ciki. Pedig dehogy is. A hallgatás, az ölelés, a sírni engedés nem kisebb dolog, mint a tanácsolás. Sőt, a bánat lelki kínjának elszenvedője számára a megértésnek és együttérzésnek világos kifejezése.
A Bakhita-film nagyon tetszik nekem. Néhány szót mondanék mégis az egyetlen dologról, ami nem tetszik.
A kis Bakhita, miután találkozott egy hatalmas hímoroszlánnal és az nem bántotta, a törzsi varázslóhoz megy és néhány madártollat visz neki ajándékba. A varázsló azt mondja a kislánynak: „Az oroszlán rád ismert. A természet szelleme van veled. Te kivételes lény vagy.”
Alábbiakban a Győri Egyházmegye Hitvallás című lapjában megjelent, Jakab Gábor által készített exkluzív interjút adjuk közre.
Az Örök-Egy vonzásában – Angyalok találkozása címmel adott közös hangversenyt a Szent Efrém Férfikar és Nishat Khan indiai szitárművész április 19-én a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A Filharmónia Magyarország szervezte keresztény–muszlim zenei párbeszéd létrejöttéről Bubnó Tamást, a férfikar vezetőjét kérdeztük.
„…mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek, amelyek várakat is lerombolnak.” (2Kor 10,4)
Szombat reggel gyakran előfordult, hogy Ryan fiam felhívott, és így kezdte: – Szia, Anyu, épp most futottam 13 mérföldet! Te mit csinálsz?
– Hát… Épp befejeztem a reggelit. Mindjárt megmosom a fogamat. Ja, és meg is fésülködtem. De hogy tizenhárom mérföldet futottam volna? Na ne…
