Égigérő fa
Kovács Gábor atya -Istennek hála- visszakerült a billentyűzet mellé. Kórházban töltött napjait néhány szösszenet rögzíti blogján – mai írása az égigérő fáról szól.
Kovács Gábor atya -Istennek hála- visszakerült a billentyűzet mellé. Kórházban töltött napjait néhány szösszenet rögzíti blogján – mai írása az égigérő fáról szól.
A több mint 25 éve működő, kaliforniai székhelyű kutatócsoport, a Barna Group hatéves, átfogó projektje (Maximum Faith) során több mint 15 ezer telefoninterjút készítettek olyanokkal, akik az országos népszámláláskor kereszténynek vallották magukat.
Egy amerikai vallásszociológiai kutatócsoport 15 ezer keresztény válaszain alapuló felmérésének legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Bár minden ember lelki kibontakozása egyedi, az adatok alapján nagy vonalakban mégis felvázolható a lelki fejlődés útvonala, „térképe”.
„A bölcs ember a jó irányt választja…” (Préd 10,2a)
(Ford. megj: Az elmélkedés és a könyv, amit a szerző említ, egy szójátékon alapul. Angolul a „whole” szó egészet, teljeset jelent, míg az ugyanúgy hangzó „hole” rést, lyukat, hézagot.)
/Ismeretlen szerző/
Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg!
Az öledben fészket leltem, Isten adta hozzá lelkem.
Nagy a világ, majd elférek, Ne pusztuljak, mint a féreg!
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) január 25-én elfogadott határozata szerint „az eutanáziát mindig tiltani kell.” A megfogalmazás erőteljes állásfoglalás az élet mellett és a halálba segítés ellen; európai politikai intézmény most először utasította el ilyen határozottan az eutanáziát.
Sétálok egymagamban egy kedves német kisvárosban, csodálom azt a sok szép növényt, virágot, mely mindenünnen egészségesen, szépen kikandikál a békés otthonok közül. Gondozott, ízlésesen beültetett kertek, udvarok, az ablakokban virágok, lakható világ, mindenütt szorgalmas generációk kitartó munkájának igazgyöngyei. Visszafogott jómód vidám ragyogása, színek, formák összhangja, itt semmi sem bántó, semmi nem oltja ki a gyönyörködő emberben fellobbanó örömet, lángot.
Diószegi Vilmos, az etnográfus beszámolója a szibériai sámánokról.
Drámai játék: a sámán “utazása”
“A sámáni szertartás nemcsak gyakorlati gyógyító, jósló vagy áldozó tevékenység, hanem egyszersmind drámai is. Az ember és a világmindenség drámája, amelynek “konfliktusa” az ember és a “természetfeletti” erők között zajlik le.
Érdekes sorozatot ad közre a Biztos út blog a szerelem fiziológiai hátteréről.
Egy korábban (angolul tudóknak) már ajánlott videó hívta fel a figyelmünket egy nemrég kiadott könyvre, ami a tudomány oldaláról, objektív kutatások eredményeit felsorakoztatva támasztja alá azt, amit a blogunk is próbál bemutatni: van értelme az önmegtartóztatásnak, míg meg nem találjuk a párunkat, és monogámiára vagyunk “programozva”.
„Legyetek alázatosak és szelídek; legyetek türelmesek, viseljétek el egymást szeretetben.” Eféz 4,2
„Ha tudni akarod az ország sorsos állapotját, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van.” (Pázmány Péter)
A cím a Heti Válasz egy tavalyi írásából származik. Amolyan “átlag ateista” cikk, mondanák sokan. A cikk alatti egyik kommentárt viszont elolvasni ajánlom.
„Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.” Zsolt 51,19