Az Egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai a halálbüntetésről
Az alábbiakban három olyan idézetet közlünk, amelyek a katolikusok számára a halálbüntetés kérdésében tanítóhivatali tekintéllyel adnak eligazítást.
Az alábbiakban három olyan idézetet közlünk, amelyek a katolikusok számára a halálbüntetés kérdésében tanítóhivatali tekintéllyel adnak eligazítást.
Ez a motu proprio teljes egészében a régi liturgiáról szól. Egyes megállapításai máig is érvényesek, míg más rendelkezései már nem értelmezhetők, mert a későbbi rendelkezések megváltoztatták. Ilyen például a zongora és a dobok kitiltása a templomból, hogy nők nem lehetnek kántorok vagy kórustagok; az énekeseknek karinget kell viselniük, és egy ráccsal el kell takarni a kórust, hogy a hívek ne láthassák őket. (A szerk.)
“Mivel pedig a föléledõ keresztény szellemnek eredeti hatalma minden hely és kor sebeire alkalmas gyógyír, nincs kétség benne, hogy Szent Ferenc intézményéi korunknak is nagy hasznára válnának – annál is inkább, mert korunk több tekintetben hasonlít a XII. századhoz.
2240 A hatóságok iránti alárendeltséggel és a közjó érdekében vállalt közös felelősséggel együttjár az adófizetésnek, a szavazati jog gyakorlásának és az ország védelmének erkölcsi kötelessége:
“Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak adót, akinek vám, annak vámot, akinek hódolat, annak hódolatot, akinek tisztelet, annak tiszteletet” (Róm 13,7).
A pápai tévedhetetlenségről szóló katolikus tanítást manapság kétszeresen is fontos megértenünk: egyrészt, hogy tudjuk mire vonatkozik a tévedhetetlenség, és mit kötelező hinnünk katolikusként, másrészt azért is, hogy tudjuk mire nem vonatkozik a tévedhetetlenség.
Az “ex cathedra [Petri]” (latin, ‘[Péter] tanító székéből’) dogmatikai szakkifejezés, az Egyház tévedhetetlenségének az az esete, amikor a pápa ünnepélyesen, Péter székéből szólva hirdet ki egy tételt.
2241. A lehetőség határain belül a gazdagabb országok tartoznak befogadni az idegent, aki biztonságot és alapvető megélhetést keres, amit szülőföldjén nem találhat meg. A közhatalom tartsa tiszteletben a természetes jogot, amely a vendéget a befogadó oltalma alá helyezi.
A politikai hatóságok a rájuk bízott közjó érdekében a bevándorlási jog gyakorlását különböző jogi feltételekhez köthetik, különösen azáltal, hogy a bevándorlókat kötelezik bizonyos dolgokra a befogadó országgal szemben. A bevándorlónak hálával tiszteletben kell tartania a fogadó ország anyagi és szellemi hagyományait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez.
A felszabadítás teológiájának veszélyeire, főleg a keresztény közösségekkel kapcsolatos súlyos következményeire hívta fel a figyelmet XVI. Benedek pápa a brazil püspökökkel történt szombati találkozóján.
A pápa emlékeztetett, hogy [2009, a szerk.] augusztusban volt a 25. évfordulója a Libertatis nuntius című dokumentum megjelentetésének, amelyben a Hittani Kongregáció állást foglalt a felszabadítás teológiájával kapcsolatban. Ebben különösen is figyelmeztettek a marxizmusból átvett állítások és módszerek veszélyeire.
A társadalmi rend megújltásáról és evangéliumi szellemű tökéletesítéséről
I. Bevezetés
1. Boldog emlékezetű elődünk, XIII. Leó kitűnő körlevele, a Rerum novarum kibocsátásának negyvenedik évfordulóján mélységes hála tölti el az egész katolikus világot, amely méltó megemlékezéssel készül ennek az eseménynek a megünneplésére.
XI. PIUS AZ IGAZI VALLÁSEGYSÉG ELŐSEGÍTÉSÉRŐL (A HAMIS ÖKUMENÉRŐL)
Tisztelendő Testvérek! Üdvöt és apostoli áldást!
Az emberi szíveket talán soha máskor nem szállta meg akkora vágy, mint épen napjainkban, hogy megerősödjön és az emberi társadalom közös javára váljon az a testvéri viszony, amely minket, embereket az azonos származásnál és természetnél fogva egymással egyesít és összeköt. A nemzetek még nem élvezik teljesen a béke áldásait, sőt sok helyütt a régi és újabb meghasonlások lázadásokban és polgárharcokban törnek ki.
Róma, 1956. november 2.
Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó “LUCTUOSISSIMI EVENTUS” kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.
Ezért most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani Istennek, mert megindult a sok könyörgésen, különösen az ártatlan gyermekek imáin és úgy látszik végre megengedi, hogy felderengjen az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország és Magyarország népei számára.
XIII. LEÓ PÁPA ARCANUM DIVINAE SAPIENTIAE kezdetű enciklikája, 1880
BEVEZETÉS
A MEGÚJÍTÁS MŰVE
Az isteni Bölcsesség titokzatos terve, amelynek megvalósítására jött az emberiség Üdvözítője, Jézus Krisztus, arra irányul, hogy az elöregedett és elavult világot Benne és Általa isteni módon megújítsa. E tervet Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelében ezzel a nagyszerű mondattal fejezi ki: Isten kinyilvánította “akaratának titkát…, hogy Krisztusban újít meg mindent, ami az égben és a földön van” (Ef 1,9–10.).
ELŐSZÓ
E kötet tizenhét olyan dokumentum magyar nyelvű fordítását tartalmazza, amelyeket a Római Katolikus Egyház legfőbb hatóságai (II. Vatikáni Zsinat, VI. Pál pápa, II. János Pál pápa és különböző kongregációk) adtak ki a megszentelt életről. E dokumentumok bemutatják az egyháznak a megszentelt éltre vonatkozó tanítását, szabályozását, illetve útmutatást adnak a megszentelt élethez. Olvasásukkor érdemes figyelni arra, hogy tipológiailag különböznek egymástól, vannak köztük ugyanis zsinati szövegek, törvényszövegek, apostoli buzdítások, instrukciók (utasítások)3, megfontolások, irányelvek stb.
Június 14-én kedden délben mutatták be a Szentszék sajtótermében a Hittani Kongregáció Iuvenescit Ecclesia, az Egyház megfiatalodik kezdetű dokumentumát, melyet Ludwig Müller bíboros-prefektus és Luis Ladaria érsek-titkár látott el kézjegyével a Hittani Kongregáció részéről. Az egyház hierarchikus és karizmatikus jellegét és egymáshoz való viszonyát bemutató dokumentumot Ferenc pápa március 14-én hagyta jóvá és így a dekrétum maga március 15-i keltezésű. A „Iuvenescit Ecclesia” dokumentum a püspököket szólítja meg, de természetesen rajtuk keresztül az egész egyházat és alapvető kérdésként a hierarchikus és karizmatikus adományok kapcsolatát elemzi, melyek az egyház életét és küldetését szolgálják.