Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Egy a megkülönböztetést magas fokon gyakorló atyától a következő észrevételt kaptam, ami miatt a fohászt eltávolítottam. A szerk. „az elsők
Egy a megkülönböztetést magas fokon gyakorló atyától a következő észrevételt kaptam, ami miatt a fohászt eltávolítottam. A szerk. „az elsők
Bagdi Bella életmódfejlesztő és mantraénekes a szenvedést akarja kiiktatni az emberek életéből és a szükségletek beteljesedését tartja kiemelten fontosnak. A Boldogságórák már Erdélybe is eljutottak. A szerk.
Először is a pozitív pszichológia1 a valóságban inkább különféle ezoterikus gyakorlatok és tanok gyűjteménye, mintsem pszichológia. Mikor el akarják adni, rengeteg szó van arról, hogy milyen komoly tudományos háttere van2, ettől elringatva az ember nem veszi észre, hogy a pszichológus szépen lépésenként beviszi egy ezoterikus meditációba, ahol pár perc múlva már szellemi segítőt kell hívnia.
Hogyan tudhatjuk előre, hogy milyen hatása lesz Krisztusnak mint a világ ítélőbírájának megjelenése az emberekre, a jókra és gonoszokra egyaránt?
Tudhatjuk, vagy legalábbis valószínűnek tarthatjuk három forrásból. Az első forrás Krisztus Urunknak saját jövendölése: „Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen és jajveszékelni fognak a föld minden népei.” (Mt. 24, 30.)
A második forrás a következtetés abból a hatásból, amelyet Krisztus Urunk megjelenése már földi életében gyakorolt az emberekre.
NEM. ÉS LIBERÁLIS SEM.
Ma a katolikus rádióban a szocializmust tárgyaltuk. Feltettük a kérdést: Lehet egy katolikus szocialista? A válasz: „nem!” Eljutunk oda, hogy mi ez, legalábbis nagyon kezdetleges formában.
Gondolj például IX. Piusra, Qui Pluribus: 16. Ehhez a célhoz a kommunizmus kimondhatatlan doktrínája is irányul, amint azt nevezik, egy olyan doktrína, amely a leginkább ellentmond a természeti törvénynek. Mert ha ezt a doktrínát elfogadnák, bekövetkezne mindenki törvényeinek, kormányának, vagyonának, sőt maga az emberi társadalomnak a teljes pusztulása.
Az utolsó ítéleten értjük az egyeseken már megejtett isteni ítéletnek a világ végén az összes eszes lények előtt való nyilvános megerősítését és ünnepélyes kihirdetését.
Hogy ilyen egyetemes és ünnepies ítélet lesz a világ végén, azt a Szentírás számos helyen tanítja és hirdeti.
Ez általában „tradicionalista” katolikusok általánosan hangoztatott közös kifogás, akik nem ismerik el a karizmatikus megújulás legitimitását az Egyházban (melynek kezdete egy katolikus egyetemen az Oltáriszentség előtt indult – nem protestantizmus. Ld. Charismatic? I. rész). Az igazság az, hogy VI. Páltól kezdve minden pápa elismerte a megújulást, mint hiteles mozgalmat. Nem ironikus-e, hogy azok, akik azt állítják, hogy a látnokok engedetlenek az egyházzal szemben, egyidejűleg elutasítják a Magisztérium egyértelmű kijelentéseit a karizmatikus megújulásról?
A feltámadás általános és egyetemes lesz. Vagyis minden elhunyt ember teste, kivétel nélkül fel fog támadni, a jóké és gonoszaké egyaránt. (Dán. 12, 2; Jn. 5, 28. s köv.; Jel. k. 24, 15; I Kor. 15, 22. 51. Symb. Athanos.)
Az összes emberi testek egyszerre támadnak fel, amidőn „eljön az óra” (Jn. 5, 28.), mégpedig „hirtelenül, egy szempillantás alatt”. (I Kor. 15, 52.)
A feltámadás nem pusztán ébredés lesz, mintha a holtak a feltámadásig csupán aludtak volna. A feltámasztás nem is új teremtés, azaz semmiből való új test létrehozása lesz, hanem Isten mindenhatósága révén a földi halandó testnek teljes és tökéletes életre keltése és egyesítése a lélekkel.
Az alábbiakat Mark Mallett (Kanada) volt televíziós újságíró és díjnyertes dokumentumfilmíró írta.
Már könyvünk e részének elején említettük és hangsúlyoztuk, hogy a „világvég” szokásos szava nem a világ megsemmisülését jelenti, hanem megújhodását, újjászületését, tökéletesebb állapotba emelését, az örökkévalósághoz való igazítását, megdicsőülését.
A hit és tudomány párhuzamosan tanítja, hogy a világ a mostani alakjában és szerkezetében össze fog omlani. De a hit egyúttal biztatóan és vigasztalóan a világ megújulásának, mondhatnók „színeváltozásának” örömét és nagyságát hirdeti.
Szent Pál apostol a régi világból az új világba való átalakulást a szülőanya vajúdásához hasonlítja. (Róm. 8, 19-23.) Az új világ megszületése is a természet vajúdásával fog járni. „Mikor pedig az asszony megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra örömében, hogy ember született a világra.” (Jn. 16, 21.) A világ újjászületése is örvendetes és dicsőséges lesz. A mostani világot a halál és enyészet jellemzi, a leendőt az elmúlhatatlanság és tökéletesség.
A templomok tele vannak fiatal lányokkal, de egyre kevesebb a férfi. Mi az, amit a férfi hiányol a szakralitásból? Hogy lehetséges, hogy Jézus egy ennyire markáns férfiképet közvetít és mégis egyre nőiesebb a kereszténység? A 777 ONLINE legújabb interjújában Bedő Imre többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt.
A természettudósok, csillagászok és geológusok legnagyobbjai csaknem egyértelműen tanítják, hogy Földünk abban az állapotban, amelyben jelenleg áll, meg nem maradhat és hogy rá is vonatkozik a múlandóság törvénye. Sőt ezt a meggyőződésüket kiterjesztik az összes világtestekre.
Csupán a világ és elsősorban Földünk elmúlásának előidéző okára vonatkozólag eltérőek a nézetek.
A hinduk „csalódottak” és „szomorúak” a görög ortodox egyház nemrégiben tett nyilatkozata miatt, amely szerint a jóga összeegyeztethetetlen az ortodox keresztény szellemiséggel.
A jóga valójában bármilyen vallás gyakorlásával összeegyeztethető – véli Rajan Zed, a nevadai Egyetemes Hinduizmus Társaság vezetője.
Isten két alkalommal ítél örök sorsunk felett. Először egyénenként, külön-külön ítél meg minden lelket a halál után. Ezt az ítéletet külön ítéletnek nevezzük. Majd az összes emberek halála után egyetemesen és ünnepélyesen ismétli és erősíti meg ítéletét. Ezt egyetemes vagy világítéletnek nevezzük. Jelen fejezetben csak a külön ítéletről lesz szó.
A Szentírás szerint Jézus Krisztus, az Istennek megtestesült második személye fog ítélkezni minden egyes ember lelke felett. „Nem is ítél az Atya senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (Ján. 5, 22.)
Még a múlandó természetben is sok helyütt megtaláljuk az élet három szakaszát, fokozatát, fejlődési fokát. Vegyük csak például a lepkét. Első élete a földön csúszó-mászó hernyóé, a második a gubóban levő, amely szinte hasonlít a sírjához, látszólag mozdulatlanul, élettelenül nyugszik benne. A gubóból azután kikel, feltámad a színes, csillogó, magasba emelkedő, napsugárban fürdő, a virágok mézét élvező gyönyörű pillangó.
A mi életünk is hármas.