Az ember csodálkozó lény
Dr. Barsi Balázs OFM nagyböjti első konferenciabeszéde 2021. február 21.
Dr. Barsi Balázs OFM nagyböjti első konferenciabeszéde 2021. február 21.
Egy középkorú férfi a halálát követően az ítélőszék előtt találta magát. Ott felettébb kényelmetlenül érezte magát, mivel tudta, hogy nem elég jó ahhoz, hogy a mennyországba jusson. Sorban állt a többiekkel, akik szintén várták, hogy megtudják sorsukat.
Jézus, aki az ítélőszéken ült, azt mondta a sorban állók egyikének: ,,Beléphetsz a mennybe, mert szomjas voltam, és adtál innom;” egy másikhoz pedig így szólt: ,,Lépj be a mennybe, mert éhes voltam, és adtál nekem ételt.”
Néhány ember szeret álmodozni. „Bárcsak lehetőségem lenne megmutatni, mire vagyok képes!” Mások arról beszélnek, hogy mit fognak elérni, ha „beindul a szekerük”. Azokról az emberekről beszélünk, akiknél akkor jön a nagy áttörés, amikor „beüt a lehetőség”. De mi történik akkor, amikor beüt a lehetőség, és éppen szundítunk? A szemetet visszük ki, vagy valamilyen hobbival foglalkozunk?
(vö. Mt 25,14-30)
Ma a nagy gazdasági világválságban, akinek valamennyi pénze van, azon gondolkodik, hogy azt valamibe befektesse, hogy azt ne elveszítse, hanem megtartsa, vagy ha lehet, még többet nyerjen. Az anyagiak terén az emberek rendkívül leleményesek tudnak lenni, gyakran még a másik ember kárára is. A másik ember becsapása vagy kiszipolyozása azonban Isten előtt lopásnak és rablásnak számít, mert a tíz parancsolat nyolcadik parancsolatával („Ne lopj!”; Kiv 20,15) ütközik, és azzal az isteni elvvel, hogy minden, ami van, annak az ember csak a sáfára, és nem a tulajdonosa ezen a földön.
A Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség napi üzeneteket tartalmazó kis füzetet készített az idei nagyböjti időszakra. A Nagyböjti tárgymutató mindennap egy hétköznapi tárgyra fókuszál, azon keresztül vezetve az olvasó napi gondolatait, cselekedeteit.
Varga László megyéspüspök Irgalmasság Háza Lelkinap 2021. január 30.
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)
Heteken át nem tudtam átaludni az éjszakákat. Lefeküdtem, elaludtam, aztán 3 körül felébredtem, s csak bámultam a plafont. Számláltam báránykákat. Próbáltam olvasni a Bibliát. Próbáltam imádságokat mondani.
Nem működött.
Február – Remény
A remény erénye nélkül az ember nem csak sok bűnbe esik, de nagyon nehéz vidám, elégedett életet élni, és elviselni a kereszteket, melyek elkerülhetetlen az egész emberiség számára. Ezért ez az önvizsgálat nem csak az Istennel való kapcsolat próbája, hanem annak tanulmányozása is, hogy az élethez való hozzáállás vallásilag helyes, és pszichológiailag megalapozott-e. A remény olyan teológiai erény, mellyel magabiztosan várjuk Isten segítségét örökkévaló boldogságunk eléréséhez, és mindent, amire szükségünk van e cél elérésének eszközeként.
Varga László püspök atya homiliája
Tudom, hogy sokat írtam a pornóról és a tisztaságról az utóbbi időben. Jó okom van erre – ez egy HATALMAS probléma.
A keresztény férfiak 64%-a beismeri, hogy legalább havonta néz pornót, és a fiatal lelkipásztorok legalább 21%-a elismeri, hogy rabja ennek. Nincs értelme úgy tenni, mintha ez nem volna.
Ahogy jó barátom, Matt Fradd szokta mondani: „Miért prédikálunk a kórusnak a pornóról? Azért, mert a kórus pornót néz!” Kellemetlen erről beszélni, de akkor is szükséges.
Melinda (Budapest)
Sajnos annak a jeleit kezdem észrevenni magamon, hogy kezdek kiégni szakmai téren. A járványhelyzet majdnem az összes elképzelt tervemet felrúgta, ami nagyon elvette a motivációm, hogy időben haladjak az általam tervezett dolgokkal. Ha valamit le kell adnom, sokat halogatok, míg elég későre marad, vagy nincs motivációm elkezdeni a munkát, a végén pedig úgy összegyűlik minden, hogy elveszek bennük. Keresztényként tudom, hogy munkámmal Isten országát, a közösségemet gyarapítom, és a feletteseimnek örömöt szerzek, de mégsem megy úgy, ahogy kellene. Hogyan lehet megakadályozni, hogy az ember kiégjen, illetve keresztény módon hogyan álljon ellent az örökös halogatásnak? Mit lehet tenni a motiválatlanság ellen?
,,Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” (Róm 8,28)
Nemrégiben azon kaptam magam, hogy a megszokottnál jobban törekszem az optimizmusra. Nem részletezem az okokat; mindannyianunknak van listája. De rájöttem, hogy a listámon vannak törlendő dolgok, melyek miatt jobban elmerültem a világban, mint ahogy Isten szerette volna.
Kétségen kívül fennáll annak veszélye, hogy a korszellem képviselői ezen kis dolgozat szerzőjének azt fogják felróni, hogy szemmel láthatólag az obskuránsok, a „sötét alakok” közé került, hiszen valóban bizonyos fokig „komor” téma felé fordult. Bár a katolikus teológiában biztosan akadnak szebb és fényesebb témák, az ördög és az ellene folytatott harc mégis a keresztény élet realitásai közé tartozik. Az ördögűzés, különösen a keresztelési, de egy valódi megszállottság esetén alkalmazott is, a keresztény-európai vallástörténelemben az eltelt csaknem 2000 évben nem lebecsülendő szerepet játszott.
Nikolett (Mezőkövesd)
„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” írja Máté evangélista. 24 éves vagyok és eddig nem igazán értettem ezeket a sorokat, mert mindig is jókislány voltam, szerető, katolikus, hívő családban nőttem fel. Mindig azt éreztem, hogy én “egészséges” és “igaz” vagyok. Az utóbbi időben valami megváltozott bennem, talán a kimaradt lázadó kor miatt is, és mintha szükségét érzem annak, hogy csináljak valami “rosszat” ahhoz, hogy vissza tudjak térni Istenhez. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehet megtört szívűvé válni? Mert a valódi alázat csak ennek segítségével valósulhat meg, azonban jobb lenne a megtört szívűséget valamilyen más módon elérni.