Szabadulás a sátántól

Varga László püspök homiliája, Évközi 4. vasárnap

Hogyan tapasztalhatom meg, hogy Isten meggyógyítja a lelki sérüléseimet?

Sokan kérdezik tőlem, hogy régóta  kérik Istentől a lelki sebeik gyógyulását, komolyan imádkoznak ezért, és mégsem tapasztalnak semmilyen gyógyulást. Mi lehet ennek az oka? Természetesen nagyon sok lehet, de a leggyakoribbnak azt látom, hogy teljesen mást várunk Istentől, mint amit kaphatunk Tőle.

Az elnémított lelkiismeret kiáltása

A legalattomosabb gonosz motiváció az összes gonosz motiváció közül az a vágy, hogy az elhallgattatott lelkiismeret csendben maradjon. Az ember szinte bármire képes ennek érdekében. Hazudik, bujkál, tagad, gyűlöl, öl, vádol, rágalmaz, befeketít, csakhogy ne hallja a belső, számonkérő hangot. A lelkiismeretét csendben tartó ember akár a bűn létét is tagadja. Ha kell, eltörli a mércét. Megszünteti a törvényt. Leleplezi mások képmutatását. Manipulál és összezavar. Cinikusan kacsint. Elpusztít bármit, ami fölébresztheti az alvó óriást: a vádló lelkiismeretet.

Ő szeretné ezt a kincset boldognak látni, akit a te személyiségedbe rejtett el

Varga László megyéspüspök homiliája a Veni Sancte szentmisén a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Iskolaközpontban (2021. szeptember 2.)

Karcolatok az örömről

Káröröm

„Legszebb öröm a káröröm” – tartja a mondás.  Vannak emberek, akik őszintén tudnak örülni amikor a másik ember szégyenbe, vagy kellemetlen, kínos helyzetbe kerül. Örülnek a másik kudarcának, és ettől mintha még elégedettek is lennének. Örülnek, ha elesel, örülnek, ha kudarcaid vannak. Talán ismersz is olyan embereket, akik mintha folyton azt keresnék az életedben, hogy mikor tudnak fogást találni rajtad, és ha találnak valamit, akkor örömittas elégedettség tölti el őket. A kárörömmel az a gond, hogy kikezdi a szeretetet. Ahogy a nevében is benne van: káros, kárt hoz. Nemcsak annak, akin nevetsz, hanem annak is, aki nevet. Ha csak káröröm van az életünkben, az egy roppant szegényes örömforrás.

Szükséges, kell, nem elkerülhető

Kétezer éve élt két ember, aki bűn nélkül való volt. Az egyiket keserves kínhalállal kivégezték, a másik bűn nélkül való pedig végigszenvedte azt tehetetlen nézőként. A szög és a lándzsa a Fiú testét, az Anyának pedig lelkét járta át.

De „szükséges, hogy az Emberfia sokat szenvedjen és hogy ez a nemzedék megtagadja”, „el kell, hogy vessék”, „meg kell, hogy öljék”.

Egy démoni támadás következményei

Tibor atya internetes blogján akadtam erre a tanúságtételre, melyből kiderül, hogy a sátánnal való foglalkozás is „szakma”, kőkemény szabályokkal.

A megbocsátás nehéz, de szabaddá tesz minket

Könnyen vagy nehezen bocsátasz meg? Mennyi ideig neheztelsz a másikra, ha megbántott? Isten tud segíteni nekünk, hogy szívünk megenyhüljön a másik felé, ha imádkozunk érte.

Jenny 92 éves volt, amikor elhunyt. 50 éven át, amikor ismertem Jennyt, újra és újra elmondta azt a történetet, amikor a nővére nem adta meg neki azt az összeget, amire szüksége volt, hogy vehessen egy pár cipőt.

A csalás anatómiája

A kísértés egyidős az emberiséggel, hiszen az ősi kígyónak engedve Éva leszakította a tiltott fa gyümölcsét. Szinte felfoghatatlan tett, mert az Édenkert minden gyümölcsét megkapta az ember, mindössze egy fa volt csak tiltva. Elgondolkoztató, hogy miért mindig az kell nekünk, ami tilos, és miért hisszük, hogy a tiltott gyümölcs édesebb és elengedhetetlenül szükséges.

Az adósság

„Mert nagy árat fizettek értetek! Dicsőítsétek meg tehát Istent…” (1 Kor 6,20)

Az elmúlt időszakban sokszor adtunk közre beszédeket, írásokat Chad Ripperger atyától. Ennek oka röviden az, hogy ezekkel szembesülve csodálkoztunk rá arra, hogy milyenek lehetnénk (kellene lennünk) a teológiai képzés után, hogyan kellene a hit dolgairól értelmesen beszélnünk.