Kategória: Tanítás (atyák, tanító testvérek)
A négy végső dolog: a Mennyország
Az Egyház tanítása az, hogy csak azok jutnak a mennybe, akik a kegyelem állapotában halnak meg. A menny Isten lakóhelye, és ezért mindenkinek, aki oda belép, olyan szentnek kell lennie, mint amilyen ő maga. Ahogyan a templom szentélyébe sem kerülhet szentségtelen dolog, a legkevésbé sem történhet szentségtörés, hasonlóképpen nem léphet be Isten legszentebb jelenlétébe olyan, aki nem szent. Amint azt a legutóbbi előadásban említettem azt a lelket, aki inkább töltene egy örökkévalóságot a tisztítótűzben, minthogy egyetlen alkalommal is Isten jelenlétében legyen akár legkisebb folttal a lelkén. Ez annak a jele, hogy a lelkek számára haláluk után teljesen világossá válik, mennyire feltétlenül szükséges, hogy tiszták legyenek, amikor Isten jelenlétében állnak.
Maria Simma: Élményeim a szenvedő lelkekkel (5)
Találkozás a vasúti fülkében
„Megismersz?” – kérdezte tőlem egyszer egy szenvedő lélek. Kénytelen voltam nemmel válaszolni. „Dehogynem. 1932-ben vonattal mentél Hallba, azon a vonaton utaztam én is”.
Már emlékeztem: Volt ott egy ember, aki hangosan szidta az egyházat és a vallást. Bár akkor még csak 17 éves voltam, összeszedtem minden bátorságomat, és megmondtam neki, hogy nem jó ember, ha a szent dolgokról ilyen gyalázatosan beszél. „Túl fiatal vagy te ahhoz, hogy kioktass!” – vetette oda. „De mégis okosabb vagyok, mint maga!” – válaszoltam hetykén. Erre már nem szólt semmit, csak leszegte a fejét. Amikor leszállt a vonatról, arra kértem az Üdvözítőt, hogy ne hagyja elveszni ezt a lelket. „Ez az ima mentett meg” – mondta a szenvedő lélek – különben a kárhozatra jutottam volna”.
Mást se hallok, csak fújolást
„Minden utadon Őrá figyelj, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,6)
Már megint az volt, ami az utóbbi időben annyiszor: magány és csüggedés uralta a lelkemet. Dagonyáztam az önsajnálatban, s esélyem sem volt, hogy elaludjam.
Péter: megtérés és Krisztus-követés
Péter történetét meghatározza a Jézus Krisztussal való találkozás. Az evangelistákelbeszélse szerint ennek a találkozásnak a története egyúttal megtérés-történet is. Tehát mindegyikünkre vonatkozik. Hiszen mi is találkozunk emberekkel, akik találkoztak életükben Jézus Krisztussal. S ezek az emberek minket is Jézushoz vezetnek. Jézus tekintete és ígérete, követésre hívó szava, mindenkit személyesen érint, mindenkinek a személyes szabadságát szólítja meg. Jézus hangsúlyt fektet az első találkozásokra, ezekben az első találkozásokban érezhetjük a szeretet sajátos dinamikáját.
Anyák napjára – Imre atya írása
Az Egyesült Államok egyik városában új intézetet építettek vakok számára. Az épületre nem terveztek ablakot. Gondolták, hogy a vakok úgysem látnak ki rajta. Rövidesen észrevették, hogy a vakok rosszkedvűek, szomorúak, és sokan megbetegednek. Rájöttek, hogy a napsugár hiánya okozza a bajt.
Imádkozz a haldoklókért és ők imádkozni fognak a te szándékaidért
„Ma van szükségük az imáitokra” – mondta a tiszteletreméltó Mary Potter. „Holnap már túl késő lesz.”
Mi lehet sürgősebb, mint egy halálközeli, a halálos bűn állapotában lévő ember? Semmi. Pillanatok választják el őket attól, hogy az örökkévaló döntést meghozzák: Isten vagy nem Isten. Mennyország vagy pokol. Örökre.
Nem tudjuk elképzelni, hogy ne Istent válasszuk ebben a helyzetben. Mégis, Stefan Starzynski atya, a Miracles: Healing for a Broken World (Csodák: Gyógyulás egy széttört világnak) című könyvének szerzője és a Virginia állambeli Woodburn 1000 ágyas Inova Fairfax Kórház főállású káplánja, tanúja volt ennek. „Az emberek gyakran úgy halnak meg, ahogy éltek” – magyarázta.
Mi a jelentősége a kérő imának?
Kérdés:
Mi a jelentősége a kérő imának, amikor Isten úgyis mindentudó, mindenható és jóságos, s pontosan tudja, mire van szükségünk, mi szolgálja az üdvösségünket és mi nem? Barsi Balázs atya válaszol
A keresztény vezető etikai alapja a lábmosás
Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!” (Márk evangéliuma 10, 43-44) Az idézett szövegben Jézus a második esetre egy olyan arámi szót használhatott, amely az alantasabb tevékenységet végző szolgák megnevezése volt. A különbségtétel mélyebb értelmét az világítja meg, amikor Jézus megmossa apostolai lábát, azaz egy olyan tevékenységet végez, ami a gazdagabb házakban a rabszolgáknak volt a feladata.
Kilenc gondolat az evangelizálásról
Az evangelizálás azt jelenti, hogy Jézus él a szívünkben. „Vigyük Jézust magunkkal mindenhova” – ezt mondta Teréz anya is. Bármerre járunk, az utcán, a boltban, autóvezetés közben, a munkahelyen, lakóhelyünkön, kérjük mindenütt áldását.
Az evangelizálás az, amikor az egyik koldus megmutatja a másiknak, hol van a kenyér. Ne féljünk ilyen koldusok lenni. Áldozáskor éppen úgy nézünk ki, mint a koldus, úgy kérjük Krisztus testét, mint a koldus a kenyeret az utcán. Sokan még a kezünket is úgy tartjuk ilyenkor, kérve-könyörögve, összetéve.
A szenteltvíz titokzatos ereje
Katolikus templom bejáratánál szenteltvízbe mártott ujjal vetünk keresztet. Mi történik, amikor ujjunk ezzel a titokzatos anyaggal érintkezik? Miféle erő rejlik benne?
„Egy alkalommal egy kápolnában voltam, amikor egyszerre csak megjelent [az ördög] a bal oldalamon, utálatos alakban. …Azt mondta nekem, rettenetes hangon, hogy kimenekültem ugyan a karmai közül, de ő tudni fogja a módját, hogy újra hatalmába kerítsen. Nagyon megijedtem, s keresztet vetettem oly sűrűn, ahogy csak tudtam; erre eltűnt ugyan, de azonnal megint visszajött. Ez kétszer is megismétlődött; úgyhogy nem tudtam, mit tegyek. Szerencsére volt ott szenteltvíz: abból hintettem feléje, s akkor nem jött többé vissza.”
Az ember, mint Isten tulajdona
Három állítást szeretnék tenni Isten érintését illetően. Ez a három pont az üzenet lényege: 1. Mikor Isten valakit megérint és magáévá tesz, ez nem egy részleges hanem egy életre szóló tulajdonba vételt jelent. Az Úr soha nem fogja feladni tulajdonát az ördögnek.
Külön egyikünk sem okosabb
Szerkesztői éveim alatt a kedvenc időszakaim közé tartozott mindig, amikor kreatív csapatunkkal együtt megterveztük a következő kiadás címét és grafikáját. Ezekre az alkalmakra mindig a saját ötleteimmel indultam el, de minden találkozás után lenyűgőzve jöttem ki a kreatív szinergiák eredményeként. Amikor pedig egy-egy szám megjelent, nem volt kétséges, hogy egyben az egész többet ér, mint az egyes részek összege.
Egyik munkatársam fogalmazta meg: „Külön egyikünk sem olyan okos, mint együtt.” Ugyanis mindannyiunknak megvan a maga erőssége és szakterülete. Képesek vagyunk arra, hogy jó dolgokat hozzunk létre. Mégis, ha különböző embereket állítunk csapatba, akik lelkesen egyesítik erőiket és képességeiket, a jó munkából remekmű születhet.