A zuhanó kő a földfelszín felé tör. Ha megáll a zuhanásban, annak két oka lehet. Az egyik, hogy legyőzhetetlen akadály került az útjába: mondjuk, egy háztetőre esett, begurult az ereszcsatornába és ott elakadt. A másik, hogy már elérte a földfelszínt. A célt elérve a célirányos mozgás megáll.
A gall egyházat Iréneusz, Lyon püspöke alapította, aki 140 körül Kisázsiában született, és 202 körül, valószínűleg mártírként halt meg. Fő műve az Adversus haereses (Az eretnekek ellen) című írás. Ebben a könyvben a gnosztikus eretnekek azon elméletét utasítja vissza, amely szerint e világ egy démoni teremtő alkotása.
A „nincs irgalom” világában élünk. Mégis 20 évszázad keresztény fémjelzésű kor van mögöttünk. Nem azt mondom, hogy keresztény, vagyis krisztusi korszak, mert az evangélium paraméterei csak tört százalékban jutottak érvényre. De ha nem lett volna az önmérsékletre nevelő evangélium, a sátáni és ösztönös brutalitás még hatalmasabb méreteket öltött volna a 20 évszázadon át.
Korábban jeleztem, hogy a Szent Mihály rózsafüzéren kívül még Szűz Mária szerepéről is szándékozom kifejteni egy-két gondolatot. Egyébként volna még mondanivalóm a Bibliában az angyalokra használt kifejezésekről: ezek mögé is lehet teológiai értelmezést állítani, mint ahogy magam is tettem a Kerubban a kerubokkal kapcsolatban. Csak ne az angyalok osztályozására használjuk föl őket, hanem bizonyos angyali tevékenységek leírására.
“Egy mise sok emberért felajánlva éppen annyira hasznos mindegyikük számára – az Istennek való átadottságuk mértékében – mintha csak egy emberért lenne felajánlva. A nap éppen olyan könnyen világít tízezer emberre, mint egyre.” 1
(egy listalevélből)
“Az ezoterikus, okkult természetgyógyász praktikákhoz egy megjegyzés kikívánkozik belőlem, amire a lelkivezetőm is figyelmeztetett. Érdemes odafigyelni, hogy az ember a véges energiáit, idejét, milyen dolgok “leleplezésével” és milyen mélységig fordítja. Amivel én foglalkoztam, ott nem érzem még az aránytalanságot, de arra általános (irányadó) szabályként érdemes figyelni, hogy amelyik területen a démoni behatás, megkötözöttség, esetleg megszállottság nagyobb gyakorisággal fordul(t) elő, arra nagyobb figyelmet szentelünk, mert ott sokkal közvetlenebbül van veszélyben valaki.
„Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavatát.” (Ef 6,10-20)
(egy levelezőlistáról)
“Egy nő a férje halála után erősebb szexuális késztetést érez, mint magában a házasságban. Szimpatikusnak talál egy papot, de katolikus neveltetésénél fogva tiltakozik a szerelem érzése ellen. Ilyen vele nem fordulhat elő. Folyton harcol ellene, s állandó félelemben él, hogy túl közel kerül az illetőhöz.
„Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek- ittak, nősültek és férjhez mentek egészen addig a napig, amíg el nem jött a vízözön, és el nem sodorta valamennyit.” (Mt 24,37)
(Elhangzott Budapesten, a pálos sziklatemplomban, 2003 december 21.-én)
Kedves Testvéreim!
Advent 4. vasárnapjának ószövetségi olvasmányában Mikeás próféta jövendölését hallottuk a Messiás születési helyéről. Mai elmélkedésünkben gondolkodjunk el arról, hogy a Mennyei Atya sok-sok évszázadon keresztül prófétákat küldött a választott néphez, s a prófétáknak kettős feladatuk, kettõs szerepük volt.
Az ikonok nagyban hozzájárulnak az istentisztelet szépségéhez. Olyanok, mint Isten országára nyíló ablakok, amit imádságunkban megjelenítenek már itt a Földön.
10 évvel ezelőtt nem tudtam még jól szavakba önteni férjem édesanyjának, hogy miért is készültünk tisztán a házasságra, mikor aggodalmát fejezte ki a “tapasztalatlanságunkkal” kapcsolatban. Nehéz volt hirtelen megfogni a témát, alátámasztani konkrét, logikus érvekkel, mert annyira természetes volt számomra magyarázat nélkül is. Ebben a felfogásban nőttem fel, erre láttam példát, erre neveltek otthon, az iskolában, a templomi közösségben.
Az Isten által összekötött házaspárok együttléte nagy titkot rejt. A különböző nemek, személyiségek, jellemek, a hazulról hozott, változó minták ellenére, a Teremtő, férjet és feleséget „egy testté” formál át. Ez az egyik igazság, mely megtapasztalható, a megvalósulás folyamán.
Amikor egybegyűlünk, hozzuk magunkkal hétköznapjaink minden terhét, s amikor hazamegyünk a közösségből, mindig valami frissességet viszünk magunkkal és egy rejtett mosolyt a szájunk sarkában. S ez a jelenség rendre, sorra, újra meg újra ismétlődik. Érkezéskor sebekkel borított lelkek vagyunk, mint akik a háborúból tértek haza – legalább is egy kis fegyverszünetre. Ebből a jelenségből messzemenő következtetésre jutottam.