A lelki béke fájdalmak árán szerezhető meg. Az Írás azt mondja: Tűzön és vízen kellett átmennünk, végül elvezettél a megenyhülésre (Zsolt 65,12). Akik Isten kedvében akarnak járni, azoknak sok fájdalmon át vezet az útjuk. Hogyan hirdessük boldognak a szent vértanúkat szenvedéseikért, melyeket Istenért viseltek el, amikor mi magunk a lázzal járó kisebb betegségeket sem tudjuk elviselni?
Társblogunk szerzőjének Terápia online szolgáltatásáról már korábban beszámoltunk. Újabb bejegyzésére is felhívjuk az érdeklődők és rászorulók figyelmét.
Okkult apriori és keresztény hit – A kineziológia csapdája – Fedőnév: „természetgyógyászat” – Drogosok a metrón – A marihuána ártalmai – Klapka és a hasis – A cselédlány kiszalad – A kábítószer rokonsága a mágiával
Az előző fejezetben Betlehemi Boldog Mirjam életével szemléltettük, hogy a démoni megszállás jelenségét Isten olyan személyek életében is megengedi, akik a maguk részéről teljesen ártatlanok benne. Ez segített nyomatékozni az alapvető jelentőségű tételt: a megszállottság nem erkölcsi, hanem fizikai rossz. Isten persze nem öncélúan engedi a démonoknak, hogy egy ártatlant kínozzanak, hanem mindig valami nagyobb jó kedvéért, ami lehet az engesztelő áldozat, a Jézus megváltó szenvedésébe való bekapcsolódás, de lehet más is.
“Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük!” (Jn 17,26).
A ma élő keresztény ember két dologban képes egyformán nyilatkozni: amikor hitét megvallja (“Hiszek egy Istenben…”) és amikor imádkozik (“Miatyánk, aki a mennyekben vagy…”) Jézus ezt az óhaját fejezte ki búcsúbeszédében is, amint az evangéliumban hallhattuk. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni azt, hogy meddig maradhatunk Jézussal egységben. Nagyon fontos, hogy ezt el is fogadjuk: addig az egység, amíg képesek vagyunk őrizni a tanítást!
13. Az aszketikus cselekedetekről
I. Milyen az Isten?
A kereszténység, illetve a zsidóság előtti vallásoknak, filozófiáknak különböző elképzeléseik voltak Istenről (az istenekről).
A görög és római, az egyiptomi és mezopotámiai vallások, mítoszok istenei hatalmasak, de gyakran erőszakosak, féltékenyek, bosszúállóak voltak. E vallások híveit rettegés, félelem fogta el, ha isteneikre gondoltak.) Különböző varázslatokkal, áldozatokkal próbálták isteneik jóindulatát megnyerni.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Fontos, hasznos gondolatsor: Megfontolni, hogy miként lehet megmaradni a szeretetben ? Hiszen ez létkérdés volt és marad mindörökre. Mi egyéb más keresnivalónk van itt a Földön, ha nem az, hogy szeressünk. S semmit érő mivoltunk éppen ebből adódik, hogy ennek az alapvető feladatnak nem teszünk eleget. – A megoldás, hogy szeretetünket t á p l á l n i k e l l !
18. Az elme őrzéséről
“Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,14-15)
Nem egymásnak kellene élnünk, egyik Krisztus-hívő a másiknak? Nem, mert egymás iránti szeretetünk nem lehet forrás, csak következmény.
Miközben felnőttem voltak feladatok, amelyeket édesanyám kért tőlem és rettegtem tőlük. Mondjuk a krumplipucolás. Először is, egy nagy ír családból származom, így elképzelheted azt a tömérdek számú krumplit, amelyre rendszeresen szükség volt. Másodsorban, azelőtt nőttem fel, mielőtt a teleshop forradalmasította a konyhai eszközöket, így amikor azt a 15000 krumplit pucoltam elkerülhetetlen volt, hogy olykor az ujjpercem bele ne kerüljön. (sajnálom azt a testvérem, aki azt a morzsát kapta…)
22. Az alamizsnálkodásról
A koldusok és jövevények iránt könyörülettel kell viseltetni; ezen sokat fáradoztak a nagy szentek és az egyházatyák.