Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Eljutottunk odáig, hogy szívünk szeretetét, vagyis a szeretet isteni erényét, táplálni kell. Mivel Isten maga a Szeretet, ezért Isten maga táplál minket önmagával.
MENJ KERESZTÜL A FALON c. sorozat 10. rész
Nem is kopogott. Vidáman besétált hozzájuk a falon át. “Itt vagyok!” A tanítványok csak pislogtak döbbenten.
Jézus kereszthalála után a tanítványok a veszteségükön búsongtak. Együtt depresszióztak a “felső szobában”. Csöndben voltak, kultúráltan viselkedtek. Egészen megbénította őket a félelem. Volt rá okuk. Veszélyben voltak, gyászoltak… úgy vélték, hatalmas veszteség érte őket… mert nem látták a teljes igazságot.
A lelki béke fájdalmak árán szerezhető meg. Az Írás azt mondja: Tűzön és vízen kellett átmennünk, végül elvezettél a megenyhülésre (Zsolt 65,12). Akik Isten kedvében akarnak járni, azoknak sok fájdalmon át vezet az útjuk. Hogyan hirdessük boldognak a szent vértanúkat szenvedéseikért, melyeket Istenért viseltek el, amikor mi magunk a lázzal járó kisebb betegségeket sem tudjuk elviselni?
Társblogunk szerzőjének Terápia online szolgáltatásáról már korábban beszámoltunk. Újabb bejegyzésére is felhívjuk az érdeklődők és rászorulók figyelmét.
Okkult apriori és keresztény hit – A kineziológia csapdája – Fedőnév: „természetgyógyászat” – Drogosok a metrón – A marihuána ártalmai – Klapka és a hasis – A cselédlány kiszalad – A kábítószer rokonsága a mágiával
Az előző fejezetben Betlehemi Boldog Mirjam életével szemléltettük, hogy a démoni megszállás jelenségét Isten olyan személyek életében is megengedi, akik a maguk részéről teljesen ártatlanok benne. Ez segített nyomatékozni az alapvető jelentőségű tételt: a megszállottság nem erkölcsi, hanem fizikai rossz. Isten persze nem öncélúan engedi a démonoknak, hogy egy ártatlant kínozzanak, hanem mindig valami nagyobb jó kedvéért, ami lehet az engesztelő áldozat, a Jézus megváltó szenvedésébe való bekapcsolódás, de lehet más is.
„Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük!” (Jn 17,26).
A ma élő keresztény ember két dologban képes egyformán nyilatkozni: amikor hitét megvallja („Hiszek egy Istenben…”) és amikor imádkozik („Miatyánk, aki a mennyekben vagy…”) Jézus ezt az óhaját fejezte ki búcsúbeszédében is, amint az evangéliumban hallhattuk. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni azt, hogy meddig maradhatunk Jézussal egységben. Nagyon fontos, hogy ezt el is fogadjuk: addig az egység, amíg képesek vagyunk őrizni a tanítást!
13. Az aszketikus cselekedetekről
I. Milyen az Isten?
A kereszténység, illetve a zsidóság előtti vallásoknak, filozófiáknak különböző elképzeléseik voltak Istenről (az istenekről).
A görög és római, az egyiptomi és mezopotámiai vallások, mítoszok istenei hatalmasak, de gyakran erőszakosak, féltékenyek, bosszúállóak voltak. E vallások híveit rettegés, félelem fogta el, ha isteneikre gondoltak.) Különböző varázslatokkal, áldozatokkal próbálták isteneik jóindulatát megnyerni.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Fontos, hasznos gondolatsor: Megfontolni, hogy miként lehet megmaradni a szeretetben ? Hiszen ez létkérdés volt és marad mindörökre. Mi egyéb más keresnivalónk van itt a Földön, ha nem az, hogy szeressünk. S semmit érő mivoltunk éppen ebből adódik, hogy ennek az alapvető feladatnak nem teszünk eleget. – A megoldás, hogy szeretetünket t á p l á l n i k e l l !
18. Az elme őrzéséről