Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Jézus bennünk való „lakása” az átélt hitben válik belső megtapasztalássá. A hit tudatállapota szüntelenül ezt suttogja bennem: Ő az enyém, én az Övé; Ő bennem, én Őbenne. Ez a tudat- ill. lelkiállapot sarkall szüntelenül arra, hogy Rá figyeljek, s Neki megfelelően gondolkodjam, érezzek, beszéljek, cselekedjek, éljek.
Rég nem láttalak. Tudtam rólad, hisz olykor-olykor felhívtál vagy találkoztunk egy-egy szentmisén Stuttgartban vagy a környéken. De mert nemzedéked gyermeke vagy Te is, és közösségünk többi fiatalja is így tesz, nem aggódtam miattatok.
„Nem azt kérem, hogy gondolkodjatok Rajta, sem hogy sok gondolatotok legyen, vagy nagy és fennkölt megfontolásokra késztessétek értelmeteket. Nem kérek többet, csak hogy tekintsetek Rá . Hiszen ki akadályoz meg abban, hogy lelki szemeiteket Rá emeljétek – még ha csak időről időre is, ha nem vagytok képesek többre?
Részlet Pezenhoffer Antal „A magyar nemzet történelme III.” c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki, és amely ITT megtekinthető.
Az egyház időről időre új dogmákat is mond ki. Szűz Mária mennybevitelét például csak a mi időnkben, a szeplőtelen fogantatást 1854-ben, a pápai tévedhetetlenséget pedig csak 1870-ben.
Jézus öntudatos emberként járt a földön, tekintéllyel lépett föl, nyugodt magabiztossággal tanított és cselekedett. Biztonságát az Atya folytonosan megtapasztalt szeretetéből merítette. Ugyanakkor így szól hozzánk: “Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Alázata három dologban nyilvánul meg.
Csak kapkodtam a fejem, hogy jól hallok-e. A Kossuth rádióban többször is hallottam a reklámot, mely a Müpa egyik előadására hívja a nagyérdeműt. Mit mondanak? Opera Ádám első feleségéről, Lilitről?
Nem Dávid tette magát királlyá, hanem az Úr választotta és kente föl, mégis neki magának is meg kellett érte harcolnia. Mi pedig a szent keresztségben Krisztus királyságának fölkent tagjai lettünk, az ő isteni természetének részeseivé váltunk, és a Szentlélek mint Isten élete, kenete működik bennünk.
1918 szept. 23-án (három nappal a stigmák elnyerése után) egy lelki leányának ezt írja:
…Az ima szent ajándéka, leányom, az Üdvözítő kezében van, és minél inkább kiüresíted majd önmagadat, vagyis minél inkább megszabadulsz egyéni hajlamaidtól, és minden testi köteléktől ( – belegyökerezve ugyanakkor a szent alázatosságba – ), annál inkább megadja majd ezt az ajándékot szívednek.
Márton Áron Kiadó, Budapest,1989.
Az angol eredeti címe és kiadója:
Spiritual Direction and Meditation. The Liturgical Press 1960
The Order of. S. Benedict. Inc., Collegeville, Minnesota
Fordította: SZABÓ JÓZSEF
Egyházi engedéllyel
„Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.” (Lk 15,20)
A lányom a két barátnőjével és jómagam bepakoltunk az autóba, hogy felmenjünk a hegyekbe egy ottalvós csúszdázásra. Azt terveztük, hogy útközben felvesszük a fiamat is, aztán irány a hócsúszdapálya. Gyönyörű napot töltünk majd fenn, s szép, havas emlékekkel térhetünk haza. A valóság viszont tele volt csalódással.
A mai ember kissé furcsállkodva olvassa a gonosz lélekről szóló bibliai beszámolókat. Hol helyezzük el ezt a megfoghatatlan tartományt fölvilágosult világképünkben, eszmerendszerünkben? Beilleszthető-e ez egyáltalán a modern kornak az Istenről, emberről, természetről alkotott elképzelései közé? Mit értünk a Sátán, a gonosz lélek fogalmán? Mit kezdjünk vele?
Prófétai helyzet: eltávolodva mindentől és mindenkitől, az éjszaka csöndjében kettesben lenni a mindenható Istennel. Kóstoltad‑e már azt az édességet, mely az Úr fizikai, szinte tapintható közelségének folytonos, de csöndes tapasztalatából fakad?
A Pio atya írásai és szavai alapján összeállított Buona Giornata című gyűjteményből
1. A dicsőség pálmája azoké, akik mindvégig bátran küzdenek. Kezdjük hát meg idei szent küzdelmünket! Isten segíteni fog, és örök dicsőséggel koronáz.