Évekkel ezelőtt, az akkori főnököm kinevezett egy munkacsoport élére, hogy megoldjak egy, a cégünknél levő nagyobb problémát. Számomra ez a helyzet egy politikai aknamezővé, egy klasszikus ’nem-nyerhetsz’ helyzetté vált. Gyanítom, a főnököm azt remélte, hogy meg fogom védeni őt a munkacsoport valószínű döntésének eredményétől, de nem tettem.
„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.” (ApCsel 4,32)
Valójában az a keresztény közösség, amelyről az Apostolok Cselekedeteinek az elején olvashatunk, sokkal szorosabb közösség volt, mint egy mai egyházközösség. Sok egyházközségi élet egyik gyenge pontja a szorosabb közösségi kapcsolat hiánya. A karizmatikus imacsoportok – más csoportok mellett – segítenek a szorosabb közösség kialakításában, melynek szükségességét sok keresztény jól érzi.
VÁZLAT A CSALÁD SPIRITUÁLIS ÉLETÉNEK FEJLŐDÉSÉÉRT – Bíró László püspöktől
Ahhoz, hogy megérthessük a keresztény, a krisztusi család titkát, ahhoz meg kell értenünk, hogy valójában ki a keresztény.
A létében megrendült, és Isten felé kitárulkozott emberre kell tekintenünk. Arra, aki találkozott a Szenttel, akit megérintett az Úr szeretete. És csak ezután érthetjük meg a család titkát, amely Krisztus képére formáltatott.
Imre atya írása Stuttgartból
Ma durcás vagy. Legalábbis úgy mutatod. Haragudni akarsz – talán az életre, a munkádra, az emberekre, a Téged körüllengő stresszre vagy mindenre és mindenkire –, de nem sikeredik. Ismerlek már: látszik, hogy nem komoly az egész, csak valamit el akarsz mondani… „Atya, én ezentúl senkinek nem köszönök meg semmit! Nekem se köszöni meg senki, hogy meghallgatom, kiszolgálom, segítem. Miért kell egyáltalán hálásnak lenni?” – fakadsz ki, miközben táskádat a székre ejted, és leülsz…
Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül (Máté 24:12)
Megtévesztő táblák
Egy háborús filmen láttam azt a jelenetet, hogy egy ellenséges ügynök elfordította az útjelző táblákat egy fontos kereszteződésnél. Emiatt a hadsereg autói és tankjai nem a kitűzött cél felé haladtak, hanem csapdába rohantak.
„Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.” (Lk 18,22)
Szeretnék szorosan Jézus nyomában járni. Nem arra a kereszténynek mondott életre gondolok, ami tele van vallásos szabályokkal és megjátszással. Nem, mert abban sok lehet a kétszínűség, vagy akár ki is üresedhet teljesen.
A diktatúra idején, a “föld alatti egyházban” életerős lelkiségi mozgalmak bontakoznak ki, nagyszámú kisközösség jött létre. Ezek ma is jelentős erőforrásai a magyar egyháznak. Az egész magyar egyház ügye, hogy ezek a közösségek és mozgalmak, megtalálva új helyüket az egyházban, tovább fejlődjenek és növekedjenek.
John Clauder a Mamas and Papas együttes egykori dobosa, a Fire Team tagjaként többször jár Magyarországon evangelizációs körúton. A szerk.
Az evangelizálásnak számtalan módja lehet, itt néhányat mutatnék be azok közül, melyeket San Diegóban sikerrel alkalmaztunk.
Rendszeresen tartunk evangelizációs szemináriumot, ahol megtanítjuk a résztvevőket, hogyan kell evangelizálni. Praktikus módszereket mutatunk, melyek könnyen alkalmazhatók más helyszíneken és más körülmények között is.
Korunkban könnyen kapható a testi intimitás, mégis sok a boldogtalan kapcsolat és a magányos, örömtelen ember. Az ok felismerése fél gyógyulás.
Az öröm nem átmeneti feldobottság, hanem tartós lelki derű. Némi köze van a külső körülményekhez, de nem csak azokra vezethető vissza. Hiába gazdag vagy sikeres valaki, hiába van párkapcsolata, mégis lehet örömtelen. Ugyanakkor vannak, akik nélkülözés, sőt szenvedések közepette is derűsek. Az öröm ellentéte ugyanis nem a szenvedés, hanem az önzés.
Jeff Mirus, a CatholicCulture.org online magazin szerkesztőségi elnöke kétrészes elemzésben vállalkozik arra, hogy felvázolja napjaink egyházi megújulásának irányát és követelményeit. Az első részben arra a korszellem-idegen lépésre szólítja fel testvéreit, hogy Szent Pált követve tegyük „követelménnyé” a közösségeinkbe való tartozáshoz „a Krisztusban átalakulásra való vágyat” – a befogadás és a nyitottság erre kell, hogy korlátozódjon. Azokról, akik magát a tanítást vitatják – és ezáltal az átalakulásra való nyitottság elől maguk zárkóznak el – ezt írja: „egy bizonyos ponton, amikor szembesülünk egy bűnössel, aki visszautasítja a korrekciót, szükséges, hogy kimondjuk: ‘a pokolba a kíséréssel!'”.
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (2Tim 3,16-17)
Mi lenne, ha valaki videokamerával követne, és felvenné az egész napomat? Minden szót, amit kimondok, minden arckifejezést, cselekedetet, reakciót? És mi lenne, ha utána, mint egy valóság show-t, az egészet leadná egy TV csatornán? Mit üzenne az életem a nézőknek? Szégyenkezem, ha ebbe belegondolok.
Az életet kétféleképpen lehet megélni: tudatosan vagy tudatlanul. Az első esetben figyelmet fordítunk valamire. Látjuk a dolgokat, észrevesszük azért, hogy értékeljük azokat. Meghalljuk a dolgokat, hogy megértsük. Arra törekszünk, hogy ne felületesen ismerjük meg a dolgokat, hanem teljes egészében. Élünk a jelen pillanatban, és csodálkozva tapasztaljuk meg a világot, teljes megbecsüléssel kóstolgatjuk misztériumait.
Isten a választott néppel kötött szövetség alapjául ezt a kikötést tette: „Ha hallgattok szavamra… az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket…, papi királyságom és szent népem lesztek.”(Kiv 19,5-6).
Isten a választott népet papi küldetéssel és közvetítő feladattal bízta meg: a hitnek és az üdvösségnek általa kell eljutnia az egész emberiséghez. Az Újszövetségben ez a feladat az Egyházra, Isten újszövetségi népére vár. A keresztség minden hívőt arra kötelez, hogy ne csupán személyesen élje a hitet és a megkapott kegyelmet, hanem sugározza is azt szét maga körül, hassa át vele a világot. Ezért mondja Péter apostol: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok”(1 Pét 2,9).
Ehhez a témához szeretném felidézni VI. Pál pápa 1972. november 15-én tartott beszédének két mondatát: „A bibliai és egyházi tanítás talaját hagyja el az, aki vonakodik a démonok létét elfogadni, vagy aki elvet csinál abból – ami pedig nem igaz –, hogy nekik is, csakúgy, mint minden teremtménynek, Istenben van az eredetük, vagy aki pszeudo-realításnak, azon okoknak beképzelt és fantasztikus megszemélyesítésének állítják be őket, melyek betegségeinket előidézik.