A nagyszerű vezető jellemzői

Egy információs lomtárnak tűnhetek. Gyűjtöm a cikkeket, rovatokat, különböző jegyzeteket, és évekig őrizgetem őket, hátha jók lesznek valamikor egy hivatkozáshoz, soha nem lehet tudni, hogy mikor és hogyan használhatom őket. Legutóbb találtam egy cikket 2005-ből, amely egy elismert üzleti újságban, a Forbes-ban jelent meg. A címe „A nagyszerű vezető öt jellemvonása”.

Paul Johnson, egy angol történész és író írta, aki azt a kérdést tette fel, hogy „Mitől lesz valaki igazi vezető? Hogyan ismerhetjük fel?”

A „hiszekegy” a hit kapuja

dr. Barsi Balázs ferences atya előadása a KÉSZ szervezésében Kecelen(2014)  

Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban (9)

9. Közösségi lelkigyakorlatok – világi vezetésével

Egyre gyakoribb, hogy különböző kisközösségek világit kérnek fel lelkigyakorlataik vezetésére. Egyrészt azért, mert kevés a pap, nem jut mindenhová, főleg hétvégeken, amikor a papok különösen elfoglaltak. De azért is, mert a közösségek által megélt, sajátosan világi lelkiség ápolására a világit alkalmasabbnak tartják. A családközösségek ilyen meggondolásból például szívesen hívnak meg lelkigyakorlatuk vezetésére egy családanyát, egy édesapát, esetleg egy házaspárt.

Mit fejez ki a hittétel: Szűz Mária Isten anyja?

Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a kinyilatkoztatás szerint két természet van Krisztusban: az isteni és az emberi, és ez a két természet Krisztus isteni Személyében egyesül olyan formán, hogy Krisztus emberi természete még gondolatban sem választható el az Igétől, a második isteni Személytől, mert mint Szent Cirill mondja (Al. Epist.1.): benne van a fönnállása és létezése.

Ennek megfelelően Szűz Mária istenanyasága azt fejezi ki, hogy szent Fia emberségének alakítására más anyákhoz hasonlóan ő nyújtotta az anyagot éspedig azon a módon, amint az a természet szerinti szülésben történik, s mivel a szülés határpontja nem a természet, hanem a személy, ezért joggal mondjuk, hogy Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istennek anyja.

Az irgalom a család működésében

Papp Miklós görögkatolikus parókus, Kézdy Anikó és Somogyiné Petik Krisztina pszichológusok az Országos Lelkipásztori és Teológiai Napok (2016) keretében tartottak

Az önzésből ered minden szenvedély

Beszélgetések
Az önzés – az óember minden kívánalmának teljesítése, vagyis saját óemberünk iránti szeretet. A falánkság, az egoizmus, a makacsság és az irigység eredete mind az önzésben gyökerezik.

– Atya, mi az önzés?
– Az önzés – az óember minden kívánalmának teljesítése, vagyis saját óemberünk iránti szeretet. A falánkság, az egoizmus, a makacsság és az irigység eredete mind az önzésben gyökerezik. Láthatjuk, hogy valaki önzésből kényelmet és komfortot keres magának, és nem számol senkivel sem. Másvalaki skolasztikus pontossággal gondoskodik magának az ételről és az alvásról, nehogy bármi is történjen drága egészségével. A harmadik azt követeli, hogy számoljanak vele, értékeljék őt. Elég csak egy kicsit korlátozni valamiben, valami olyat tenni, amit nem ő akar, és már zaklatottá válik. „Miért nem számolnak velem? Majd én megmutatom nekik”. Igen, rettenetes dolog az önzés!

Mikor az erős édesanya nagyon gyengének érzi magát

„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” Józs 1,9 (KG)

Dühösen álltam az italautomata előtt. Nemcsak bosszús voltam. Nemcsak mérges. Nem is csak egyszerűen dühös. Rettenetesen dühös voltam.