A rekeszek hasznosak. Itt van például az autó „rekesze”, a kesztyűtartó, még ha kesztyűt nem is tartanak benne, inkább zseblámpát, térképet, javítási útmutatókat és más efféléket. A szerszámosládákat, barkácsfelszereléseket szintén rekeszekre bontják, hogy könnyebben lehessen megtalálni bennük a különböző dolgokat. Viszont mi a helyzet a hitünkkel, lelkiségünkkel? Rekeszbe zárjuk, és csak néha vegyük elő?
Az Amoris Laetitia pápai buzdítás nyomán hithű katolikusok könnyen ellentétben találhatják magukat Ferenc pápa tanácsaival és megjegyzéseivel. Ezeket a hívőket, noha ők csak az Egyház örök érvényű tanításához ragaszkodnak, elkerülhetetlenül azzal fogják vádolni, hogy „magukat katolikusabbnak tartják a pápánál.”
26. FEJEZET – Első rész
A GONDOLATOKAT, SZENVEDÉLYEKET ÉS ERÉNYEKET MEGKÜLÖNBÖZTETŐ BELÁTÁS
1. A megkülönböztető belátás a kezdőkben: önmaguk igaz ismerete, a haladókban: szellemi érzék, mely hibátlanul megkülönbözteti az igazán jót a pusztán természetes jótól és ennek ellenkezőjétől. A tökéletesekben pedig: isteni felvilágosítás folytán bennük lévő tudás, mely fényével azt is meg tudja világítani, ami másokban homályosan van meg.
Vagy általános értelemben talán inkább így határozható meg a megkülönböztető belátás, és ennek meg is felel: Isten akaratának biztos felismerése minden időben, helyen és dologban. Ez csak azokban szokott meglenni, akiknek tiszta a szíve, a teste, az ajka. A belátás szeplőtelen lelkiismeret és tiszta felfogás.
12. Kapcsolatteremtés templomba nem járó családokkal
Minden plébániához sok olyan család tartozik, melynek tagjai katolikusnak vallják magukat, talán rendszeresen fizetik az egyházi hozzájárulást is, de templomba nem járnak, szentségekhez nem járulnak. Adataikat nyilvántartjuk, de személyesen csak elvétve találkozunk velük: temetés, keresztelés, esetleg első áldozás alkalmával, a karácsonyi éjféli misén, a nagyszombati feltámadási körmeneten, vagy talán még olyankor sem.
Vannak közöttük vallási szempontból érdektelenek, akiknek nincs is igényük többre, akik az egyházi közösség részéről történő jó szándékú közeledést visszautasítják. Velük nem tudunk mit kezdeni. De a tapasztalat szerint mindig akadnak közöttük a vallási kérdések iránt érdeklődést mutató családok is, akiket rendszerint vallástalan környezetük, kialakult szokásaik, életrendjük, esetleg hiányos, vagy hibás vallási ismereteik tartanak távol az egyháztól.
„Amikor Józsué Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsué odament hozzá és megkérdezte tőle: ’Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?’” Józs 5,13
Mind voltunk már ilyen helyzetben. Ott állunk az elénk tornyosuló nehézségek mozdulatlan fala előtt, s elkerülhetetlen vereségről suttog a fülünkbe a félelem.
Ezért is vagyok annyira hálás Isten igéjének. A Biblia lapjain újra meg újra elénk kerülnek történetek emberekről, akiknek példája segíthet küzdelmeinkben. Akik tudják, mit jelent Az Úrra tekinteni, és Rá bízni magunkat.
Schneider püspök: ’Súlyos felelősség’ terheli a pápát, aki ’úgy tűnik’, hogy megengedi a házasságtörést
Lengyelország, 2017. augusztus 31. (LifeSiteNews) — Úgy tűnik, hogy Ferenc pápa Amoris Laetitia kezdetű apostoli buzdítása a lelkipásztori „megkülönböztetés” irányába halad, amely „megengedi, hogy a házasságtörő folytassa a házasságtörést” – mondta Athanasius Schneider püspök a legutóbbi Lengyelországban tartott Tradition, Faith and Property konferenciáján.
III. RÉSZ
Családpasztoráció
11. A családpasztoráció fogalma, jelentősége, munkatársai
11.1. A családpasztoráció fogalma
A családokkal való foglalkozás gondolata századunk első felétől egyre gyakrabban jelenik meg az egyházi dokumentumokban. A II. Vatikáni Zsinaton igen hangsúlyos helyet kap, a zsinat okmányaiban mintegy harminc alkalommal szerepel.
Maga a „családpasztoráció” kifejezés, mely lényegében a családi lelkipásztorkodást, pontosabban a család lelkipásztori gondozását jelenti, a VI. püspöki szinódus (1980), és az annak nyomán keletkezett Familiaris Consortio (II. János Pál pápa apostoli buzdítása, 1981.) megjelenése óta használatos.
„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik teljes szívvel az övéi.” (2Krón 16,9a)
„Enyém szemembe nézz, apu! Enyém szemembe nézz!” kiabált kicsi gyermekünk egy zsúfolt vasárnap délután. A fura mondat szavajárásává vált. Nemegyszer nevettünk rajta férjemmel, tetszett a benne rejlő nyomaték, amit Chase másképpen is megerősített: két kis tenyerébe vette az apja arcát, maga felé fordította, és előre hajolva alig pár centiről belenézett a szemébe.
Dr. Papp Miklós görögkatolikus pap előadása az elidegenedés útjáról a házasságban, 2014. október 21-én a szegedi Katolikus Házban a
10. hagyományos plébániai csoportok lelki gondozása
Ebben a fejezetben nem a zsinat utáni időkben létrejött kisközösségekről lesz szó, velük a 3. fejezetben már foglalkoztunk. Olyan, a legtöbb plébánián működő hagyományos csoportokra gondolunk, mint például az énekkar, a szkóla, a gitáros ifjúsági csoport, vagy a ministráns közösség, a rózsafüzér-társulat, a hitoktatói munkacsoport, a karitász munkatársainak csoportja, a templomgondozók, esetleg a különféle klubok, például az öregek, a magányosok klubja és hasonlók.
E csoportok tagjai általában elkötelezett, komoly lelki életet élő keresztények. A lelkipásztorkodásnak velük kapcsolatban a továbbsegítés, az elmélyítés, a folyamatos „feltöltés” a célja és a feladata.
Az előadás elhangzott Szegeden a Katolikus Házban 2016. szeptember 29-én a CsaládEgyetem keretében. Előadó: Dr. Papp Miklós görögkatolikus paróchus, háromgyermekes