Meg kell menteni Ágotát

Mint fiatal lelkész a nagyváros legfélelmetesebb részén levő plébániára kerültem. Egyik forró július eleji pénteken, délután kimentem a templom lépcsőjére levegőzni, amikor hirtelen olcsó parfüm illata csapta meg az orromat.

Koravén, kiélt arcú utcalány állt előttem, és támadóan így szólt:

– Légy nyugodt, szép fiú, nem ájtatoskodni jöttem ide.
– Akkor miért van itt?

Egy újévi jó tanács… – Imre atya írása Stuttgartból

Nem tudom, miért, de ma, az új év első napjaiban az alábbi történet jutott az eszembe.

Egy ateista eltévedt a hegyekben. Ráesteledett. Ahogy botorkálva kereste a helyes utat, egy óvatlan pillanatban leesett egy kiálló kőszirtről. Esés közben utolsó lélekjelenlétével még hirtelen megkapaszkodott egy fa ágába. Most ott himbálódzott ég és föld között, fölötte a szikrázó csillagos égbolt, alatta pedig a feneketlen mélység.

Fatimai engesztelőnap, 2018. január

Rosner Zsolt atya homiliája a Havihegyi kápolnában (13:00-kor indul).

A gőg

AZ ARSI SZENT PLÉBÁNOS, VIANNEY SZENT JÁNOS (1786-1859) KATEKÉZISE

A gőg az az undorító bűn, ami az angyalokat a mennyországból kiűzte és a pokolba taszította. Ez a bűn a világ kezdete óta létezik. Figyeljétek meg gyermekeim, hogy a gőg által többféleképpen vétkezünk. Lehet valaki például dölyfös az öltözködésében, a beszédjében, az ülésében, magában abban is, ahogyan jár. Akadnak emberek, akik az utcán páva módjára lépdelnek, szinte felszólítva a körülöttük levő világot: „Nézzétek, milyen nagy vagyok, milyen peckesen, szépen tudok masírozni.”

Imádság lehet az ordítás is

„Földi életében könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott.” (Zsid 5,7)

Huszonéves koromban volt két hamis elképzelésem. 

Az egyik az volt, hogy Isten fájdalommentes élettel tartozik nekem gyermekkorom traumái miatt. Elég sérelemben és fájdalomban volt már részem, s úgy gondoltam, az a természetes, ha Isten megvéd a további szenvedéstől. Egy ideig úgy is tűnt, hogy egyetért velem: lediplomáztam, jó álláshoz jutottam, és találkoztam későbbi férjemmel, Patrickkel. Minden az én terveim szerint alakult.

Hogyan lelhetek újra örömöt a munkámban

„Akiről azt látják, hogy ügyesen dolgozik, az biztosan a királyok szolgálatába fog állni, nem marad az alacsony rangúak szolgája.” (Péld 22,29)

Életem legzsúfoltabb időszakát nagyon idegesen kezdtem. A megszaporodott tennivalóktól, a sok apró részlettől egyre fáradtabb voltam. Napkeltétől napnyugtáig dolgoztam mindennap, s éjszakánként a következő 24 óra tennivalóin töprengtem.

Kimerült voltam, csüggedt, és azon járt a fejem, van-e értelme egyáltalán annak, amit csinálok. Aztán két dolog jutott eszembe, ami megváltoztatta a hozzáállásomat.

Dolgozni és pihenni bűntudat nélkül

„Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok.” Ésa 30,15 (KG)

A lelkiismeretfurdalás hosszú időn át hűséges társam volt. Ő motivált a munkában, aztán ő gyötört, mert túl sokat dolgoztam. Motiválta a pihenésem, hogy aztán számon kérje, miért nem dolgozom eleget.

Minden oldalról megvédve

„Keresd fel újra és újra ezt a helyet mennyei Atyád szívében és az Atyaistent úgy fogod megismerni, ahogyan Róla vélekedsz és bízol Benne.” (M. Basilea)

Bízd magad Istenre, mint egy gyermek önmagát az apjára bízza. Ő nem ejt el téged.

Belsőleg meg vagy törve; szerencsétlen, gondterhelt és egyedül vagy. Ilyenkor vonulj egy időre vissza és a csendben képzeld el magadban, hogy ki is a mennyei Atya. Ismerd fel Isten szavainak igazságát: „Minden oldalról körülveszel és kezedet felettem tartod.” (139. Zsoltár, 5.)