Az egyházkritikus keresztények számára Küng (1928-ban született Svájcban, 1980-ban a pápa megvonta tőle a tanítás jogát) mindenekelőtt az Egyház és a pápa tévedhetetlenségének tagadása miatt lett ismertté. Ez a tévedés Küngnél egy nagyobb összefüggés része, amely a „svájcinak” az egész retorikai teológiájára rányomja a bélyegét.
Helyénvaló-e halat tenni a keresztelőkút vizébe?
Halak elhelyezése a keresztelőkútban teljesen helytelen. A keresztelőkút, akárcsak az egész keresztelőkápolna, „a keresztség szentségének van fenntartva, és [annak] egyértelműen méltónak kell lennie arra, hogy a keresztények számára a vízből és a Szentlélekből való újjászületés helyéül szolgáljon” (Keresztény beavatás, Általános bevezetés, 25. sz.). A liturgikus könyvek közül az Áldások könyve, 1085. sz. a keresztelőkút legátfogóbb leírását tartalmazza:
Évekkel ezelőtt hallottuk már ezt a mondást, hogy az életben csak két dolog biztos: a halál és az adók. Ez a kettő meg is maradt, de legalább egy bizonyosságot még hozzá kell tennünk, amellyel mindannyian szembe kell nézzünk: a változást. Ahogyan minden reggel felkel a nap keleten, minden új nap hoz magával valamiféle változást, akár tetszik, akár nem.
A COVID-19 világjárvány természetesen óriási változásokat hozott. Az utóbbi időben pedig azt halljuk, hogy a vírus nem kívánt visszatérése mellett, ami új társadalmi korlátozások és szabályozások fenyegetésével jár, más jelentős egészségügyi kihívások is felmerülhetnek.
Idei életrajzi előadásom témája Richard Wurmbrand volt. A romániai lelkipásztor tizennégy évet volt börtönben a hitéért, három évet egy földalatti magánzárkában, ahol soha nem látta a napot, viszont őrei rendszeresen verték és kínozták. Wurmbrand szenvedélyesen szerette Jézust, szerette a kommunistákat, szerette a megszálló orosz katonákat, és azoknak is Krisztust hirdette, akik gyűlölték őt.
Előszó
Szükségét érezzük, hogy mielőtt a hatodik s kilencedik parancs tárgyalásába belekezdünk, néhány megjegyzést bocsássunk előre.
Aki okosan gondolkodik s az emberi nem legfontosabb érdekeit szívén hordozza, bizonnyal helyeselni fogja, hogy e két rokon-parancs ismertetésére is vállalkozunk. Sőt – jól tudjuk – vannak, kik különös érdeklődéssel várják, miként fog sikerülni e kényes tárgyra vonatkozó kérdéseket tapintattal megoldanunk. Feladatunk nehézségeinek teljes tudatában vagyunk s reméljük, hogy azt mások is méltányolják.
Egy ördögűző asszisztense ad gyakorlati útmutatást, ami az egyház tanításában gyökerezik, azt állítván, hogy „a szentségi élet hatalmas védelmet nyújt” az egész család számára.
Ezt nem olyan munka, amit az apróhirdetésekben megtalálsz: ördögűző asszisztens. Amellett, hogy feleség és anya, Kathleen Beckman ezt a munkát az Egyház ördögűzés és szabadítás szolgálatában végzi. Az egyházért végzett egyéb munkája közé tartozik az evangéliumi üzenet terjesztése a katolikus rádióban és televízióban, a Nemzetközi Ördögűzők Szövetsége tanfolyamának elvégzése a római Regina Apostolorum pápai egyetemen, továbbá az Imádság a papokért Alapítvány társalapítója, és a papság szentsége és védelme érdekébent végzett ima- és áldozatvállalási szolgálat.
(LifeSiteNews) – Egy híres amerikai ördögűző azt tanácsolja a katolikus egyháznak, hogy a doktrínát kell rendbe tenni, mielőtt [az egyház] saját erkölcsi helyzetét orvosolják és a kegyelem újra kiáramolhat a világba, mivel a világ állapotát végső soron az egyház állapota határozza meg.
Chad Ripperger atya egy nemrégiben tartott lelki hadviselésről szóló konferencián kifejtette, hogy a világban egyre növekvő gonoszságok, amelyek megmutatkoznak nemcsak „geopolitikai helyzetünkben”, de az emberkereskedelem, a pedofília és a sátáni rituális visszaélések minden eddiginél nagyobb számában is, a katolikus egyházban bekövetkezett „kegyelmi összeomlásra” vezethetők vissza. Ezt az erkölcsi összeomlást az egyházban Fr. Ripperger szerint egy teológiai összeomlás váltotta ki.
(részlet egy listalevélből)
Alapvető, hitelvi nehézség nincs a Szent Mihály rózsafüzérrel, de van néhány problematikus dolog. A két szövegváltozat (a Szent Mihály Alapítvány weblapján lévő [már nem elérhető. A szerk. Helyette megtalálható itt] és ami a Stella Maris kiadványokban áll) ugyanazon szöveg rövidebb és hosszabb változata. Én az utóbbit, a bővebbet tartom most szem előtt, de lényeges tartalmi különbség nincs közöttük.
5. Hogyan lehet segíteni rajta?
Hogyan lehet a szexualitás pozitív energiáit beépíteni, és mégis megőrizni magunkat egyes romboló kitörésektől?
a) A tisztaság gyakorlása
Sohasem lehet eleget hangsúlyozni, egy főbűn ellen mindig az ellentétes erénnyel kell küzdeni. A tisztátalanság ellen a tisztasággal. Ezt a szót nevetségessé tették, kigúnyolták. Mégis a szabadsággal áll összefüggésben. A KEK szép bekezdést szentel neki:
A szerkesztő megjegyzése: Az alábbiakban Viganò érsek üzenete olvasható, amelyet a Reggio Emilia-i Boldog Giovanna Scopelli Egyesület által 2022. július 2-án tartott jóvátételi felvonuláson mondott.
Az Egyház most ünnepli a Kibehói Szűzanya megjelenésének 40. évfordulóját
1981. november 28-án a Szűzanya megjelent a ruandai Kibehóban, és üzenetei nemcsak ennek a kis afrikai országnak, hanem az egész világnak szóltak. Ezért az Egyház a kibehói Szűzanya hivatalos ünnepét november 28-án tartja.
A Szűzanya először a 17 éves Alphonsine Mumurekének jelent meg, aki éppen egyedül volt egy kibehói katolikus bentlakásos középiskola ebédlőjében, amit egy plébános alapított, és a Benebikira nővérek irányítottak. A tinédzser az év októberében érkezett az iskolába. A Szűzanya így mutatkozott be: „Én vagyok az Ige Anyja” (Nyina wa Jambo). Később elmagyarázta, hogy ez az Umubyeyl W’iamna, vagyis az „Isten Anyja” szinonimája.
Jézus azt tanította, hogy csak az lehet a követője, aki kész elveszíteni az életét érte és az evangéliumért (Mk 8,35). A lemondás alapvető a tanítványságban. Pál ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy aki tiltja a házasságot és az ételek élvezetét, démonokra hallgat (1Tim 4,1-5). Vagyis az élvezet is bizonyos szempontból alapvető a tanítványságban. Jézus nem azt kérte a sokaságtól, hogy böjtöljenek, hanem megszaporította számukra a kenyeret, sőt, borrá változtatta egy esküvőn a vizet, valamint rendszeresen együtt lakomázott bűnösökkel, ezért falánknak és részegesnek nevezték (Mt 11,19).
Viktória (Velence)
Szeretném tudni mi a véleménye arról a jelenségről, hogy sokan fiatal, idős egyedülállók és gyermektelen házaspárok kutyáikra társként, gyerekként tekintenek és abnormálisan sok időt, energiát, érzelmet “pazarolnak”rájuk, míg emberi kapcsolataik sorvadnak. A fiatalok pedig kutyájukat dédelgetve csak húzzák-húzzák a család alapítást. Értem, hogy egyszerűbb, kényelmesebb, sokszor hálásabb kutyát tartani mint emberi kapcsolatokat kialakítani, fenntartani, megjavitani vagy gyereket vállalni. Szeretnünk kell az állatokat, magam is elkötelezett természetvédő vagyok, de szerintem Istennek nem tetsző az, mikor ez túlzott és elsőbbséget élvez az emberekkel szemben. Engem személy szerint felháborít ez az aránytévesztés, mikor annyi tennivaló lenne a világban felebarátaink felé és sokaknál a jócselekedet kimerül a kóborkutyák felé tett gesztusokban. Veszélyes gyógymódnak tartom lelki problémák, érzelmi hiányok esetén is, mert könnyebb út, de szerintem tévút. Mit gondol erről?