(Elhangzott Budapesten, a pálos sziklatemplomban, 2003 december 21.-én)
Kedves Testvéreim!
Advent 4. vasárnapjának ószövetségi olvasmányában Mikeás próféta jövendölését hallottuk a Messiás születési helyéről. Mai elmélkedésünkben gondolkodjunk el arról, hogy a Mennyei Atya sok-sok évszázadon keresztül prófétákat küldött a választott néphez, s a prófétáknak kettős feladatuk, kettõs szerepük volt.
Az ikonok nagyban hozzájárulnak az istentisztelet szépségéhez. Olyanok, mint Isten országára nyíló ablakok, amit imádságunkban megjelenítenek már itt a Földön.
10 évvel ezelőtt nem tudtam még jól szavakba önteni férjem édesanyjának, hogy miért is készültünk tisztán a házasságra, mikor aggodalmát fejezte ki a „tapasztalatlanságunkkal” kapcsolatban. Nehéz volt hirtelen megfogni a témát, alátámasztani konkrét, logikus érvekkel, mert annyira természetes volt számomra magyarázat nélkül is. Ebben a felfogásban nőttem fel, erre láttam példát, erre neveltek otthon, az iskolában, a templomi közösségben.
Az Isten által összekötött házaspárok együttléte nagy titkot rejt. A különböző nemek, személyiségek, jellemek, a hazulról hozott, változó minták ellenére, a Teremtő, férjet és feleséget „egy testté” formál át. Ez az egyik igazság, mely megtapasztalható, a megvalósulás folyamán.
Amikor egybegyűlünk, hozzuk magunkkal hétköznapjaink minden terhét, s amikor hazamegyünk a közösségből, mindig valami frissességet viszünk magunkkal és egy rejtett mosolyt a szájunk sarkában. S ez a jelenség rendre, sorra, újra meg újra ismétlődik. Érkezéskor sebekkel borított lelkek vagyunk, mint akik a háborúból tértek haza – legalább is egy kis fegyverszünetre. Ebből a jelenségből messzemenő következtetésre jutottam.
„Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!“ (Zsolt 139, 23)
A sikeres exorcizmushoz feltétlenül szükség van a megszállott közreműködésére. Az exorcizmusok maguk csak 10 százalékát adják a gonosz elleni harcnak, 90 százalékot maga az érintett igyekezete tesz ki, akinek sok imával, a szentségek gyakori vételével, az Evangélium szerinti élettel és a szentelmények gyakori használatával kell hozzájárulnia saját megszabadulásához.
Isten 23 éven át figyelmeztette népét Jeremiás próféta által, és a fenyítés és figyelmeztetés sokféle ösvényén vezette őket (Jer25,3). De aztán eljött az óra, amikor szeretettel teljes figyelmeztetéseit és próbáit végképp elutasították és gyászos haragban merültek el.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO által közzétett álláspont szerint (2009) nem alkalmas súlyos, szervi eredetű betegségek gyógyítására a népszerű, ám vitatott gyógymód, a homeopátia.
A New Age egy újabb gyöngyszemére bukkantunk, ezúttal egy román internetes oldalon. Nem ajánljuk alkalmazását., sem önkezelésre, sem más módon.
A keresztényeknek ma az első keresztények példáját követve inkább tanúságtételükkel kellene hatni a társadalomra, mint a törvények megváltoztatására koncentrálni – mondta Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes, a Pápai Ház szónoka a Zenitnek adott interjúban.
Azért tartom értékesnek ezt a műfajt, mert önvizsgálatra és állásfoglalásra késztet.
Ráadásul pasztorációs szempontból egy nagy előnye is van, könnyebb egy ilyen jellegű gondolatébresztő alapján pl. csoportbeszélgetést elindítani, mert mindenki „pozícionálhatja” magát, hogy melyik áll közelebb hozzá, ráismer-e – egykori/időszakos – önmagára valamelyik állomásban, attitüdben, melyiket tartja a (leg)értékesebbnek.
Egy napon egy püspök azzal a kéréssel hívott fel, hogy végezzem el az exorcizmust egy bizonyos személyen. Először azt válaszoltam, hogy legyen szíves saját maga egy papot erre a feladatra kinevezni. Mire a püspök azt felelte, hogy nem talál olyan papot, aki ezt a feladatot hajlandó lenne elvállalni. Ezzel a nehézséggel máshol is találkozhatunk. Maguk a papok sem hisznek ebben a dologban; ha azonban püspökük azt ajánlja, hogy vegyék át az exorcista hivatalát, máris úgy érzik, hogy ezer ördög támad ellenük, és emiatt visszautasítják ezt a felkérést.
Pilinszky János mesélte, hogy egyszer megkérdezte tőle valaki, hogy hisz-e Jézus föltámadásában, s ha igen, miért. „Igen – válaszolta a költő –, mert olyan csendes volt. Mert amennyire közpréda volt a halála és agóniája, olyan rejtett maradt dicsősége, húsvéti allelujája. Ez Isten dramaturgiája” – mondta ő.