A család mint a Szentháromság ikonja 2.

4. A Szentháromság mintájára felépülő családi életet nemcsak az egyes  szentháromsági személyek felől  szemlélhetjük, hanem a szentháromságos relációk[1] felől is.

a. A „perichoresis”[2]

Alapvető fogalom ez a Szentháromság teológiájában.  Azt jelenti, hogy a személyek áthatják egymást, egyiknek a másikban való kölcsönös jelenléte ez, amely a  legmélyebb közösséget teszi lehetővé az identitások  tiszteletben tartásával. Ez egyike az isteni Szentháromságon belüli élet „töményeinek”, következőleg az emberi közösségekben, így a családban megnyílt szentháromságos dinamikának is. Aki nem fogja ezt fel, nehezen fogja megsejteni, mit jelent a „szentháromságosság”. A családban megélt közösségi tapasztalat segíti  annak megsejtését, hogy mit is jelent: a személyek kölcsönös egymásban léte, hogy a szentháromságos hit  mennyire tele van gyakorlatra való utalásokkal. Családjaink mennél inkább a Szentháromság módján élnek, annál inkább tudják befogadni ennek a titoknak  az igazságát, kimondhatatlan nagyságát.

Mi a Harry Potter könyvek sikerének titka?

Különböző próbálkozások a siker magyarázatára lehetnek intelligensek és nem éppen hamisak, de többet tussolnak el, mint amennyit a nyilvánosság elé tárnak. Ha pedig valaki meg merészelné nevezni a valódi okot, akkor a komoly Tagespost c. újság kész a csitítgatásra.

G. Garcia írja, hogy az Ezoterika gyanú mögött egy félreértés van. A klasszikus mesékben is előfordul mágia, varázslás, – végül Rowlingnál is a szeretet győz a hatalom felett. 

Isten atyai szíve (részlet)

Egyszer egy olyan emberrel találkoztam, aki soha nem vétkezett! Madrasban, Indiában történt. Egy piactéren futottam vele össze. Mivel mindketten érdeklődtünk a vallások iránt, a beszélgetés hamar komolyra fordult. Amikor elmondtam neki, hogy hitem szerint Isten megbocsát azoknak, akik beismerik bűneiket, azt válaszolta, hogy ó soha életében nem tett semmi rosszat!- Soha nem hazudott? – kérdeztem. – Nem, soha – volt a válasz.- Úgy értsem, hogy soha nem lopott el semmit, és nem gyűlölt senkit?- Nem, egyszer sem.

A szentmiséről

Húsz évvel ezelőtt tapasztaltam meg személyesen a Szentlélek kiáradását. Ez a tapasztalat megújította a szentmiséhez való hozzáállásomat és papi életemet. Ezután mélyebben éltem át a szentmise alatt Jézus jelenlétét és közelségét. De valahogy most az elmúlt hetekben kezdett bennem összeállni az egész! Vagyis az, hogy a katolikus karizmatikus megújulás célja nem más, mint hogy a lehető legteljesebb legyen a Jézussal való szentségi találkozás. Ez a találkozás az ember számára döntő jelentőségű. Amikor Zakeus találkozott Jézussal (Lk 19,1-10), minden megváltozott benne. A bűnös vámos szentté lett. Amikor a bűnös asszony találkozik Jézussal a farizeus házában (Lk 7,36), ott is tanúi lehetünk egy új ember születésének. Ezekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy aki Jézussal találkozik, az megváltozik.

A szülői hatalom

A Biblia egyik legcsodálatosabb kijelentése, amikor Istenről, mint Atyáról beszél. De neked mi jut eszedbe, mikor ezt a szót hallod: „atya”? Egyből védelemre, gondoskodásra, melegségre és gyöngédségre gondolsz? Vagy az „atya” szó egészen mást juttat eszedbe? Isten úgy jelenti ki magát az Igében, mint gyöngéd, megbocsátó édesapa, aki életünk legapróbb részletei iránt is érdeklődik. Ez nemcsak szép kép, de igaz is. Ennek ellenére általában mindenkinek más elképzelése van Istenről, mert akaratlanul rávetítjük a földi szülőkkel vagy vezetőkkel kapcsolatos tapasztalatainkat, benyomásainkat. A jó megtapasztalások közelebb visznek az Isten, mint Atya helyes megismeréséhez, míg a rossz tapasztalatok eltorzítják azt a képet, amelyet Isten irántunk érzett szeretetéről alkotunk.