Összefoglaló jellegű cikk jelent meg a Szeretetföldje portálon a “Nagy figyelmeztetés” és hasonló üzenetek értelmezése okán.
Székely János püspök vitát kiváltó nyílt levelét már közreadtuk, most Ibanez testvérünk a portálon megjelent cikkre küldött egy megszívlelendő írást. A szerk.
Egy levelezőlistáról érkezett egy rövid részlet XVI. Benedek pápa egyik könyvéből, megtoldva egy atya kiegészítésével.
“Minden kísértés magva Isten másodrangúként, vagy egyenesen feleslegesként és zavaró tényezőként történő háttérbe szorítása mindazon dolgok mögé, amelyek életünkben sürgetőbb jelentőségűekként jelennek meg.
Utalt Jézusnak a kafarnaumi zsinagógában tartott beszédére, amelyben az Úr az élet kenyeréről szólt, és amely nyomán több tanítványa visszahúzódott tőle. Magatartásuk nem sokban különbözik a mi ellenállásunktól, amelyet Jézus teljes önátadásával szemben mutatunk. Ahhoz, hogy valóban befogadjuk ezt az ajándékot, le kell mondanunk önmagunkról egészen odáig, hogy az Úrnak kell élnünk és meghalnunk.
Keczely Károly atya havonta adja közre gondolatait. A korábbi életigék folyamatosan kerülnek fel az oldalra.
Cantalamessa atya nagyböjti negyedik homíliája
Vatikán, 2011. április 15. (Zenit.org)
“A szeretet legyen tevékeny” Az evangélium szociális következménye
1. A szeretet tettei
Az előző elmélkedésben azt tanultuk Páltól, hogy a keresztény szeretetnek őszintének kell lennie, ebben a befejező elmélkedésben János tanít arra bennünket, hogy a szeretetnek tevékenynek is kell lennie. “7Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1 Jn 3:17-18). Még kifejezettebben találjuk meg ezt a tanítást a Jakab levélben: “Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, 16és egyiketek így szólna hozzá: “Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? ” (Jk 2:16).
A közelmúltban ismertettük Margaritha nővér új könyvét. Kedvcsinálásként egy másik fejezetet is közreadunk – köszönet Klára testvérünknek a lehetőségért.
Mi értelme van annak, hogy újra lehet latinul misézni? Ez nemcsak az idősebb generáció nosztalgiázása, miközben a fiatalabb nemzedékek inkább a gitáros miséket szeretik?
Mi a jelentősége a kérő imának, amikor Isten úgyis mindentudó, mindenható és jóságos, s pontosan tudja, mire van szükségünk, mi szolgálja az üdvösségünket és mi nem?
Az első hang, amelyet Szent Ágoston megüt, Isten dicsérete; – ez azután végigrezeg hatalmas hullámokban a Vallomások összes könyvein. Nagy szelleme azonban már itt is súlyos kérdést feszeget, nevezetesen azt, hogy Istenhez közeledésünk a természetes vallásos érzés indítása-e, vagy tételes ismeret erejében történik? Válasza itt rövid, de a tizedik könyvben (VI-XXVI. fej.) ismét foglalkozik e kérdéssel.
Az Úr békéje legyen veletek mindenkor.
Javaslom, hogy elmélkedjünk a Márk evangéliumba elbeszélt három exorcizmusról.
Márk evangéliumát olvasva az a benyomásunk, hogy Jézusnak küldetése a sátánnal történő állandó konfrontálódás. A kérdés, amit a tisztátalan lélek tesz fel Jézusnak az első exorcizmus elbeszélésekor, így hangzik: “Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél?” (Mk 1,24). Ez a benyomás nem kizárólag magából az exorcizmus elbeszéléséből származik, amiből csak három található (1:23-28; 5:1-20; 9:14-29), hanem számos hivatkozásból, melyek a legváltozatosabb kontextusban tűnnek fel.
A lelkipásztor szemével
Mi a küldetése egy világinak — mit tehet az egyház megújuló életéért, az evangelizáció érdekében… A kérdésnek könyvtári irodalma van. Most csak néhány alapvető szempontot kíséreljünk meg összefoglalni.
A Magyar Kurír adja közre az Osservatore Romano friss cikkét a Harry Potter sorozat legújabb filmjéről, melynek pozitív kicsengése ellenkezik XVI. Benedek pápa – Ratzinger bíborosként tett korábbi – véleményével.
6. rész – Az önfejűség és makacsság
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
5. rész – Az elcsüggedés
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.