“Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.” (1Pét.4, 12-13)
Az itt következő írás 1992-ben Nyugat-Németországban jelent meg, a „Das letzte Wort spricht Gott” című kiadványban. A fordítást a Szent Margit Lap 129. számában tették közzé.
Miért gyűlölik Jézus híveit manapság olyan nagyon? Mindenekelőtt azért, mert hozzá tartoznak, a Legmegvetettebbhez, akinek Anyja karjaiban már csecsemőként menekülnie kellett, akit gyermek évei óta üldöztek – míg végül keresztre nem feszítették.
I. A Szentírás az ítélőszék előtt
Jó száz éve történt… Ásatások során előkerültek az ókori kelet irodalmi, vallási művei. Az írások megfejtése után egyes tudósok így következtettek: A régészeti kutatások bebizonyították, hogy a Biblia nem Isten szava. – Mivel igazolták állításukat? – Azzal, hogy a felfedezett babiloni mítoszok kifejezési formája, sőt egyes elbeszélései is hasonlítottak az ószövetségi elbeszélésekhez. Tehát a Biblia nem isteni könyv – mondták. A zsidók csupán a keleti mítoszokat alakították át a maguk számára!
Róm 8,14-17
Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: ,,Abba, Atyánk!’ Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
“Jó lenne – ködszurkálóként – fényt hasítani, de legalább agresszív kérdőjeleket vésni ebbe a szélcsendes káoszba.” – írta Latinovits Zoltán. Amit itt találhat: gyógynövényekkel, gyógyszerekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhitek, rémhírek oszlatása, a köd piszkálása – szakemberektől (gyógyszerészektől, orvosoktól).
Félreértenénk Szent Pétert és az egész újszövetségi kinyilatkoztatást, ha ezt a mondatot egy pogányul elképzelt világvége beharangozásának gondolnánk. Nem riogatni akar ez a kijelentés, olyan inkább, mint mikor a fogolytáborban hírül adják, hogy már a kapuban állnak a felszabadító csapatok, már csak egy egészen rövid idő, és vége a börtönbe zárt létnek.
Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedései a lorettói litániáról
Képzeljük magunk elé a Boldogságos Szüzet mennyei dicsőségében, amint kedves mosollyal tekint le a földre, amikor fölhangzik hozzá a lorettói litánia, s kérjük hatalmas pártfogását a tökéletesség útján.
I. Az egység kovásza
Korunkban szervezetek, konferenciák és magas szintű találkozók jönnek létre azzal a céllal, hogy az emberiség egységéért dolgozzanak. De nem kevésbé figyelemre méltók ebben a munkákban a „lentről jövő” kezdeményezések sem. Szerte a világon kisebb-nagyobb közösségek alakulnak, amelyek a keresztények és a világ egységének ápolását tűzik ki célul. E közösségek jellemzője: egyrészt (befelé) a szeretetegységek ápolása, másrészt (kifelé) az emberiség szolgálata. Hatásuk nagy. Szinte láncreakció indul meg körülöttük.
XVI. Benedek pápa május 23-án, szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást több ezer zarándok részvételével. A Szentatya az imáról szóló katekéziseinek keretében a páli levelek fohászairól elmélkedett.
Az eddigiek alapján az olvasó megkérdezheti: miért olyan fontos számomra az Istentől jövő öröm, az élmény, a tapasztalat? A krisztusi élet nem érzelmeken alapul, hanem kitartó, áldozatos cselekvésen. Alapelv a lelki életben, hogy az isteni „vigasztalás” nem célja az imádkozásnak és az erénygyakorlatnak. A cél: Isten akaratának teljesítése. Ezt kell tennünk, akár örömöt jelent, akár fájdalmat, akár könnyen megy, akár nehezen. Nem gyerekes dolog hát az élmények számontartása?
Újfajta közösségek?
„Arról fognak megismerni titeket, hogy szeretitek egymást” – mondta Jézus. De általában megismerhetők-e kölcsönös szeretetről az egyházközségek és a keresztény közösségek? És megtérnek-e szeretetük láttán a nem hívők? És a környező világ rálép-e hatásukra a testvéri egység útjára? – Pedig Jézusnak ez volt a terve az egész egyházról, és a helyi egyházakról, az egyházközségekről és a keresztény közösségekről.