Az Isten felé nyíló kapcsolat

“… egyik tanítványa kérte: Uram taníts minket imádkozni…” (Lk 11,1)

Egy szerzetes hajótörést szenved és kénytelen kikötni egy elhagyatott szigeten. Ott talált egy pár bennszülött emberre, akik szívesen hallgatták tanítását és megtanulták tőle a Miatyánkot imádkozni. Amikor a hajót megjavították és tovább indultak, a bennszülött tanítványok kiabálni kezdtek utána: Atyám elfelejtettük, hogyan imádkozzunk! Ő pedig ezt mondta nekik: mondjátok, ahogyan tudjátok!

Ahol a próféták élnek

“Jézus erre megjegyezte: Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” (Mk 6,4).

Az ember általában azt tartja, hogy az ég, a mennyország legyen az Istené. A levegő a madaraké. A föld pedig az emberé. Az ember saját maga építi az elválasztó falat, és ki akarja rekeszteni a világból Istent a törvényeivel együtt. Ez a felfogás fedezhető fel a názáreti emberek viselkedésében is.

Te ismersz‑e engem?

Ami szívünk megosztottságára utal

„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.” (Lk 10,42)

Ökumenikus Szűz Mária

Egy fogalom körüli vita tisztázása.
Kérhetjük – e az Anyós segítségét?

Mi emberek már csak olyanok vagyunk, hogy ha ajándékot kapunk, akkor ugye szeretjük az ajándékozót is. A vőlegény is ezért szereti az anyósát is. Mert ajándékba kapta tőle a feleségét.

A türelemről és az alázatról

Mindig türelmesnek kell lenni és bármi is történik, Isten nevében hálaadással kell azt fogadni. 

Életünk csupán egy minutum, ha az örökkévalósághoz mérjük; és ezért, az Apostol szerint, “nem mérhetők a jelen élet szenvedései az eljövendő dicsőséghez, mely meg fog nyilvánulni rajtunk” (Róm 8,18). 

A Boldogságos Szűz Mária szülei

Jézus átment a falon – és nem kért elnézést

MENJ KERESZTÜL A FALON c. sorozat 10. rész

Nem is kopogott. Vidáman besétált hozzájuk a falon át. “Itt vagyok!” A tanítványok csak pislogtak döbbenten.

Jézus kereszthalála után a tanítványok a veszteségükön búsongtak. Együtt depresszióztak a “felső szobában”. Csöndben voltak, kultúráltan viselkedtek. Egészen megbénította őket a félelem. Volt rá okuk. Veszélyben voltak, gyászoltak… úgy vélték, hatalmas veszteség érte őket… mert nem látták a teljes igazságot.

A lelki békéről és annak megőrzéséről

 A lelki béke fájdalmak árán szerezhető meg. Az Írás azt mondja: Tűzön és vízen kellett átmennünk, végül elvezettél a megenyhülésre (Zsolt 65,12). Akik Isten kedvében akarnak járni, azoknak sok fájdalmon át vezet az útjuk. Hogyan hirdessük boldognak a szent vértanúkat szenvedéseikért, melyeket Istenért viseltek el, amikor mi magunk a lázzal járó kisebb betegségeket sem tudjuk elviselni?