„Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” Jak 3,5-6a
Láttam mostanában egy képet ezzel a felirattal: „Uram, karodat tedd a vállamra, kezedet pedig a számra.” Elmosolyodtam a mondaton, de egy kora reggeli telefonnal Isten megbökte a szívemet, hogy felfogjam szavaink hatalmát.
“Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: ,,Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!” (Mk 11,11)
Az a szent harag, amellyel Jézus kiűzi a templomból az árusokat, még csak érthető, de mit kezdjünk azzal a szavával, amellyel egy teljesen ártatlan teremtményt kárhoztat pusztulásra?
A magyar társadalom erkölcsi válsága sok tekintetben a család-eszmény válságára vezethető vissza. Mindent meg kell tehát tennünk a család központi szerepének helyreállítására. Erre az új alkotmány is feljogosít bennünket, amely „családban” gondolkodik. De mint keresztényeknek, ugyanilyen alapkötelesség számunkra a család védelme és megerősítése. Erre szeretnék kísérletet tenni a következőkben.
I. “Keresek valakit s nem tudom ki az… ”
“A mai fizika észrevehetően elmozdult Demokritosztól Platón irányába” – azaz a materializmustól az istenhit irányába – hangsúlyozta Heinsenberg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen díszdoktorrá avatásakor. (W. Heisenberg: Válogatott tanulmányok, Bp. 1967. 237) – De vajon (a fizikán túl) az én életemnek van-e köze Istenhez?
Egyik -tizenéves korosztályt tanító – hitoktatónk válasza:
“Válságban a házasság, aminek egyik megragadható oka, hogy nem tudjuk, mi a házasság, és belehullunk véletlenül. Meghatározás, a házasság megismételhetetlen, különleges kapcsolat két ember között, az intimitásnak olyan foka, ami megismételhetetlenségében és mérhetetlenségében csoda.
Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával! (Sir 17,27)
Nem arról van szó, hogy a halál után az ember megsemmisül, és már nem dicsérheti az Istent, hanem arról, hogy a földön énekelt istendicséret egy igen lényeges vonásban különbözik attól a dicsérettől, melyet a szentek és boldogok társaságában zengünk a mennyben örökké.
Isten nevet…
Sűrűn elgondolkozom rajta, hogy vajon Jézus nevetése hogyan hangozhatott. Lehet, hogy mély bömbölésszerű nevetése volt, amely megrázta egész testét? Sűrűn nevetett annyira, hogy már-már sírt? Hajlandó lennék fogadni, hogy nevetése ragályos volt. Ha egyszer elkezdte, mindenki elkezdett nevetni hallótávolságon belül. A Szentháromság második személyének, teljesen betöltve a Szentlélek örömével, biztosan ragályos nevetése volt és egyedülálló személyes varázsa.
És neked?
“Akkor engedelmes fia leszel a Fölségesnek, s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad!” (Sir 4,11)
Tavasszal kezdenek a traktorok életre kelni és „kizarándokolnak” a földekre, vetik a kukoricát, búzát, szóját, gyapotmagot és más terményeket. Az időjárás függvényében pedig az öntözőrendszerek pedig vízzel látják el a földeket.
Mi az, amit a gazda csinál ezután? Azon kívül, hogy műtrágyáz és rovart irt, nem mást, mint figyel és vár. Van azonban valami az ő irányítási és ellenőrzési képességén túl: a magnak ki kell csírázni és el kell kezdenie növekedni. A farmer, bármennyire is szeretné, nem tudja kikényszeríteni a növekedést.
I. Szeressük az ellenséget?
Filmek, drámák, regények gyakran fejeződnek be azzal, hogy a sértett fél bosszút áll. Lúdas Matyi háromszor veri vissza a jogtalan ütéseket…
Halld Jézust a kereszten: imádkozik keresztre feszítőiért. És figyeld Jézus követőit: Szent István és a többi vértanúk ugyancsak imádkoznak gyilkosaikért.
Jézus szavahihetősége a keresztény hit központi eleme. Ha Őneki hihetünk, akkor bízhatunk abban, amit Istenről mondott beleértve például, hogy Isten a Szentháromság, ami három személyből áll: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Minden Jézus szavahihetőségén áll vagy bukik.
“Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása.“(ApCsel 2,1-2)
A termet, ahol Pünkösd napján együtt voltak az apostolok, a hagyomány joggal azonosítja az utolsó vacsora termével. Ez az azonosság mélységes tanítást hordoz magában.
“Szeretettel – és persze nagy késéssel, mert nálam késéssel mérik a szeretetet – küldöm az áprilisi életigét. Azért igyekezni fogok a májusival is, s akkor majd az “igyekezet” lesz a mérce, s nem pedig a késés. De teljesen lazán és minden garancia nélkül, mint szabadúszó és műkedvelő az életige-műteremben.”
„Mágia és hit” rádiósorozat, 8. előadás