„Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” Róm 12,1a – mai nyelvre lefordítva: „Vegyétek mindennapi életeteket – az alvást, az evést, a munkába menést, minden tevékenységeteket – és nyújtsátok át Istennek áldozati ajándékként.”
„Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.” (Lk 16,25)
Naponta találkozunk velük. A gazdagokkal, akik dúskálnak a földi javakban, akiket rövidlátóvá, érzéketlenné tesz az öncélú és sokszor ízléstelen, pöffeszkedő luxus. A másik oldalon meg a nyomorgó Lázárokkal. No és a kutyákkal.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! Isten imádása csak a teljes szolgaságra, szolgálatra és alázatra vetett testtel valósulhat meg érdemben. Mivel a bűnös testben élő ember ezzel nem rendelkezik, ezért nem képes megadni Istennek azt, ami neki jár, az imádás adóját. Így viszont nem tud üdvösségre jutni,, s egész élete veszendőbe megy.
A KÉK nevelés “Kapcsolatra Épülő Következetes” nevelés. Ha a nevelés nem a kapcsolatra épül, hiába következetes. Ahhoz, hogy célba érjenek a szavaid, befogadó lelkületre, feléd nyitott fülekre, hozzád ragaszkodó szívre van szükség. Ha azt akarod, hogy hallgasson rád a gyereked, akkor először arra kell törekedned, hogy rád hallgasson, és te legyél az, aki felé nyitott a füle és a szíve.
Imre atya írása Stuttgartból
„Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” ApCsel 4,12
Fiatal lánykoromban volt egy elképzelésem arról, mit kell elérnem, hogy jó életem legyen. Jó tanulmányok. Jó állás. Jó férj. Jó gyerekek. Jó ház. Jó virágoskert a ház előtt. És egy jó kisbusz a feljárón. Így az élet is jó lenne.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A „szent” utáni vonzódás gondolatából kiindulva arra a felismerésre kell eljutnunk, hogy a Szent, vagyis a teremtő Isten maga szerkesztette bele az eszes teremtmény, vagyis az ember természetének mélyébe ezt az egyedülálló vonzódást saját maga iránt.
Mit tanulhatnak a szerzetesek és a hívek Szárovi Szent Szerafimtól? Lényegében ugyanazt, mert a két életforma nem két tőről fakad, hanem egyről; a szent keresztségben ellene mondottunk a sátánnak, minden cselekedetének és minden pompájának, és a Hiszekeggyel az Anyaszentegyház hitében köteleztük el magunkat.
Örömmel fedeztem fel Hardi Titusz atya tanítását, mely formájában is szakított a hagyománnyal. A Prezi szoftverrel készített bemutató forradalmian új
János evangéliumában ezt olvassuk: szeressétek egymást. A lelkivezető olyan, mint a patent-pár: ha az egyik nem jó, nem lehet összekapcsolni. Az egyik mindig jó: a Szentlélek, aki osztogatja az igazságot. Minden összecsapott prédikáció vagy felületes intelem gyóntatáskor, megakadályoz egy nagy lehetőséget.
„Magtalan vagy és nincs fiad. Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, mert fogansz és fiút szülsz.” (Bír 2,13)
Foganás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban.
„Ha (lakomára) hívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ’Barátom, menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.” (Lukács 14,10-11)
A lelkivezetést is tanulni kell, folyamatosan alakul ki és érződik hatása. Egész életre szól, mindenkinek ott, ahol és amilyen helyen van!