“Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak. (ApCsel 1,26)
Ha nem is gyakoroljuk ezt a sorsvetést – amely egyfajta játékosságról és talán ószövetségi gyakorlatról tanúskodik, ami igencsak meglephet bennünket ilyen nagy horderejű vállalkozásban –, érdemes a mélyére tekinteni, mert a mélyben örök érvényű tanítást találunk.
A tisztaság szent törvényének a házasélet küszöbén sem szabad megtörnie. Az elv: „kívánságod alattad leszen és te uralkodjál rajta” (Ter 4,7), épp úgy kötelező a házasokra, mint a nem házasokra, csupán érvényesülése módosul a cél s állapot szerint.
Azért is, úgy véljük, nem teljesítenők kitűzött feladatunkat, ha hallgatnánk a házas tisztaságról; annál is inkább, minthogy a tapasztalás szerint, igen nagy azok száma, kik házasságra lépnek s abban élnek, anélkül, hogy állapotbeli kötelességeik eme fontos kitevőjéről tájékozva volnának.
“Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban, és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad.” (Zsid 12,4-5)
Isten kegyelmének jó felhasználása vagy elhanyagolása nem a mi magánügyünk, hanem mindkettő kihat Krisztus Titokzatos Testének egészére.
„Ha felfoghattuk volna a drágalátos vérnek néhány cseppjét, melyet Üdvözítőnk a kereszten ontott s azt törékeny edényben göröngyös úton vinnők, mily óvatosan lépkednénk, hogy el ne ejtsük. Hogyan, tehát nem tudjátok‑e, hogy szívetek az az edény, mely ez isteni vér árát tartalmazza? És mivel oly törékeny, nagy gonddal kell reá vigyáznotok.” Szent Bernát e szép szavai hűen jellemzik azt a körültekintést s szorgosságot, mellyel legféltettebb kincsünket, lelkünk tisztaságát óvnunk s ápolnunk kell.
„Jézus azt mondta neki feleletül: ’Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.’ Erre az asszony kérte: ’Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.’” (Jn 4,13-15)
Volt-e már, hogy azt gondoltad, olyat tettél, ami miatt Isten elfordult tőled? Ha igen, nem vagy egyedül: mind átéltük már ezt. Mind hoztunk helytelen, rossz döntéseket. Előfordul, hogy ennek ára a házasságunk, a munkánk, barátságokat vagy a lelki békénket veszítjük el.
Mi a hit? Ezt a kérdést sokféleképpen megválaszolhatjuk, attól függően, hogy a hit mely aspektusát akarjuk előtérbe helyezni. Beszélhetünk arról, hogy a hit a láthatatlan valóság megragadásáról, illetve Istennek a nem létezőt létbe hívó hatalmáról szól, vagy hogy a hit bizalom, Isten ígéreteinek komolyan vétele és egyben az azokra való ráhagyatkozás, vagy hogy a hit egzisztenciális megtapasztalás, melyben Istentől függő helyzetbe hozzuk magunkat, vagy hogy a hit alázat, saját csődünk elismerése és Isten kegyelmének befogadása, stb.
V. A bűn átka
Miután a VI. és IX. parancs elleni bűnöket részletesen ismertettük, még csak rá kell mutatnunk az átkos következményekre, melyek azokat – a vétek súlyának megfelelő arányban, de feltétlen bizonyossággal – kísérik.
Nagy tévedés azt hinni, hogy művészet címén mindent szabad rajzolni, festeni, vésni és hogy a művészet bája megszünteti a bűn ingerét, veszélyét. Az erkölcsi törvény, nevezetesen Istennek VI. és IX. parancsa alól a művészet sem kaphat felmentést. Botránykoztató mezítelenségeket ábrázolni, azokhoz modellt állni, azokat kiállítani rendesen súlyos bűn. Akadémiai növendékek, kik mezítelen alakok rajzolására, festésére stb. kizáratás terhe alatt vannak kényszerítve, a bűntől ugyan menthetők, de nagy óvatossággal kell eljárniok, ha szívöket tisztán akarják megőrizni.
Nagyon világos, hogy a látás érzéke, mely bár sokkal szellemiesebben, de annál bensőbben hoz bennünket a bűnre ingerlő dolgokkal összeköttetésbe, sok s nagy bűnnek lehet forrása. Erre int maga az írás, midőn azt mondja: „Az ablakon (szemeken) át jön a halál a lélekbe”. Viszont „aki lesüti szemét, az megszabadul”.
Hogy magától értetődő dolgokra az időt s helyet ne fecséreljük, itt csupán a szemeknek egynémely különös veszélyére hívjuk fel a figyelmet.
Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál. (Zsid 4,12)
Mindennap találkozni Isten igéjével nem veszélytelen dolog: könnyen megkísérthet minket a megszokás miatti érzéketlenség, az intellektuális ínyenckedés vagy saját bűnös életvitelünk megideologizálásának lehetősége. A legalattomosabb kísértés azonban, hogy Isten igéjét fegyverként használjuk mások ellen, Isten nevében ítéletet mondva fölöttük.
A szemérmet sértő külső bűnöket a gyónás szempontjából voltaképpen egybefoglalhatnók. Valamennyi egyfajta bűnt alkot, ha ugyan egyikhez-másikhoz bizonyos körülmény, pl. másoknak megbotránkoztatása, újabb bűnt is nem csatol. Ha mégis külön-külön tárgyaljuk azokat, ez csak azért történik, hogy a tilos s megengedett határmezsgyéjét annál világosabban lássuk s így lelkiismeretünk épségét s tisztaságát annál könnyebben s biztosabban megőrizzük.
“Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.” (Mk 2,18-22)
Vajon miért kellett Jézusnak engedelmességet tanulnia, hiszen ő nem volt soha engedetlen, sőt szívének legfinomabb rostjáig átjárta a vágy, hogy megtegye Atyja akaratát? Az ő engedelmessége nem a miénkhez hasonló, a megromlott emberi természet ellenében kifejtett erőfeszítés, hanem az Atya akaratának szüntelen keresése minden körülmények között.
Vannak a természetellenes fajtalanságnak még egyéb megnyilvánulásai is, melyek nem csupán a régi pogányság között, melyet Isten Szent Pál igéi szerint „a gyalázat indulataira hagyott”, voltak gyakoriak, hanem modern, Istentől elrugaszkodott társadalmunkban sem ritkaságok. Ilyen a szodomai bűn.
Hadd mondja el Szent Pál helyettünk azt, amiről beszélnünk oly nehéz. „Asszonyaik a természet szerint való szokást azzal cserélték fel, mely a természet ellen van. Hasonlóképp a férfiak is elhagyván a természet szerint való szokást az asszonnyal, felgerjedtek kívánságaikban egymás iránt, férfiak férfiakon undokságot cselekedvén …” (Róm 1,26.27) Szóval a férfi s nő szenvedélye kielégítésére saját nemét vagy a másik nemen nem az erre alkotott szervet használja.
A Lelkiatya válaszol rovatban olvasható eligazítások írója Erdődy Imre (1927–2005) egykori sajóvámosi plébános. A szerk.
Egyre jobban terjed az úgynevezett Szent Antal-lánc. Íme, egyik változata: „Ezt az imát 9 napon át mindennap 7-szer kell elimádkozni! Fénymásolatot kell készíteni 9 példányban, ebből mindennap egy-egy másolatot tegyen más-más templomba, vagy küldje el ismerőseinek. Ekkor kérése meghallgatást nyer. Még sohasem fordult elő, hogy ne nyert volna meghallgatást. De vigyázzon, ne tartsa magánál ezt az imát, tovább kell adni, mert különben nagy bajok érhetik.”