Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért gyűlölte az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Míg egyszer egy szép napon, végre találtak egy donort, aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon megörült ennek, a barátja pedig megkérdezte tőle, ha látni fog, hozzá megy-e feleségül. A lány igent mondott.
A legnagyobb és legmagasztosabb tevékenység, amit az ember megtehet, amíg él, hogy szentáldozáshoz járul, a kegyelem állapotában, a legméltóbb módon. Az angyalok a mennyben szent irigységet éreznek velünk, halandókkal kapcsolatban a földön: mi szentáldozáshoz járulhatunk, ők pedig nem!
Miután reggel a mentes kávémat leöblítettem egy mentes vízzel, a mentes kenyeremre kentem egy kis mentes vajkrémet, majd egy szelet mentes párizsival megkoronázva betetettem az uzsonnásdobozba. Ebédre mentes pizza, utána mentes rágó, este lazításként egy kis mentes sör – és mivel már régen leszoktam a valódiról – mentes elektromos cigi a haverokkal.
December 18-án pénteken délelőtt 9 órakor tartotta P. Raniero Cantalamessa kapucinus atya harmadik adventi elmélkedését. A Pápai Ház szónokának harmadik, egyúttal záróprédikációja Mária titkát Krisztus és az egyház összefüggésében elemezte, először zsinati majd ökumenikus kontextusban.
December 8-án kezdődött az irgalmasság jubileumi éve, mely forduló pont kell, hogy legyen mindannyiunk életében. Fel kell fedeznünk az irgalmasságot, irgalmassá kell válnunk, meg kell ismernünk bensőségesen az Isten irgalmát, és átalakulnunk általa. Kinek-kinek ez mást jelent: akit sokat bántottak, annak megbocsátania kell, aki viszonylagos jólétben él, annak adnia kell, aki a maga életét építgeti, annak nyitnia kell kívülállók felé, aki békességet talált, annak nyugtalanná kell válnia mások békessége miatt, és aki otthon érzi magát a világban, annak útra kell kelnie családjával és barátaival együtt az Isten országa felé, ahol Jézus igazi békessége várja őket.
Néhány népszerű tévedés Isten akaratát illetően
Az előző poszthoz írta valaki ezt a hozzászólást: “Isten nagyon diszkrét, ezért nem fog benyomulni a rejtegetett zugaimba, amit nem tárok Eléje. Továbbá ahol az elfojtott, megkeményedett szeretet-sebeim vannak, ÉN nem tudom befogadni a szeretetét. Hívnom kell Őt. (Másképp csak kilúgozott bábuk lennénk.)”
Háborgó világunk egyes térségei nagyon más képet mutatnak, mint ahogy azt a fejlett országok lakói általában elképzelik.
A Közel-Kelet és Észak-Afrika legsötétebb szegleteiben soha nem tapasztalt ébredés zajlik. A hozzánk elérő hírek azt mutatják, hogy az elmúlt évtized során több muszlim vált Krisztus követőjévé, mint az iszlám egész 1500 éves történelmében összesen.1
Advent II. vasárnapján természetesen továbbra is Jézus eljövetelére készülünk. Mielőtt Jézus elkezdett volna működni az Ő eljövetelének is volt egy felkészítője, keresztelő János, akit Isten hívott erre a feladatra. Ő pedig elment a Jordán egész környékére és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. A bűnbánatra hívott, ami az eredeti görög szöveg a μετανοια szóval fejez ki.
Az ember felnőttként annyira értékeli magát, amennyi szeretetet, elfogadást gyerekkorában kapott.
Ha csak keveset, akkor felnőttként – akkor is ha rendkívüli teljesítményei vannak, szeretetreméltó és kivételesen szép – meg lesz róla győződve, hogy értéktelen, szerethetetlen és csúnya. Azt hiszem, talán ez utóbbi mutatja legjobban, hogy a valóságtól teljesen elszakadva, milyen extrém negatív képük lesz az ilyen embereknek magukról: feltűnően szép nők komolyan meg vannak arról győződve, hogy csúnyák.
Olyan szépek, ahogyan itt ülnek előttem és fogják egymás kezét. Még nem tudják, mi vár rájuk, mit fogok nekik mondani vagy mit fogok tőlük kérdezni, csak annyit tudnak, hogy ha házasságot akarnak kötni, akkor szükségük van jegyes oktatásra… És a végén a legtöbbjük sajnálja, hogy véget értek ezek a meghitt beszélgetések, amelyekben összefoglalom nekik hitünk tanítását a házasságról és az őszinte, jézusi szerelemről…
December 4-én pénteken délelőtt 9 órakor kezdődött az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában P. Raniero Cantalamessa kapucinus barát első adventi elmélkedése. A Pápai Ház hagyományos, Karácsonyra készülő rekollekcióján részt vett Ferenc pápa és vele együtt a római kúria bíborosai, püspökei, kongregációs titkárai, a római kúria és helynökség prelátusai, valamint a legfőbb szerzetesrendek elöljárói.
Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. (Mt6:1-4)
Kell-e örülni, hogy egy gazdag ember eladományozza vagyonának 99%-át? Persze, ha ez azt jelenti, hogy Isten felé fordul. Jézus nem azt mondta a gazdag ifjúnak, hogy add oda mindened. Hanem, hogy add el, és kövess engem! (Mt19:26, Mk10:21, Lk18:22)
Noha siettem, mégis meghallottam, hogy magyarul beszélnek. Azon a nyelven, amelynek olyan elütő, olyan érdekesen csengő és olyan összetéveszthetetlenül más a zöngéje.
Széles mosollyal rájuk köszöntem. Kissé meglepődtek, de amikor pár szóban elmondtam nekik, mennyire örvendek, hogy találkozom velük, s ha akarják, van itt, Stuttgartban egy jó kis közösség, oda bármikor eljöhetnek, egyikük, a magasabb és fiatalabb, ezekkel a szavakkal hárította el a meghívásomat: „Nem azért jöttünk ki, hogy itt is magyarokkal keressük a kapcsolatot. Nem akarjuk, hogy tudják, honnan jöttünk!”
Harmadik alkalommal várta hallgatóit a pécsi szabadegyetemi konferenciasorozat november 25-én a Magtár Látogatóközpontban. A hit és a remény után ezúttal a szeretet volt a három, egyenként húszperces előadás témája.
Udvardy György megyéspüspök után Kellermayer Miklós sejtkutató professzor és Varga László, a Kaposvári Egyházmegye általános helynöke osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.