Hála a velem egyet nem értőkkel folytatott beszélgetéseknek az Amoris Laetitiáról és a Kasper-Ferenc javaslatról, most már hallottam két logikai érvet az újraházasodott elváltak áldozására. Természetesen nagyon érdekel, hogy az „irgalmasok” tábora mivel indokolja, és milyen pozitívumot látnak benne, és persze az is érdekel, miért nem látják azokat a buktatókat benne, amiket én látok.
Sok tekintélyes megfigyelő szerint az Egyház az ariánus eretnekség korában (IV. sz.) tapasztalthoz hasonló válságban van. Annak idején Urunk istenségének a dogmáját vitatták, ma pedig minden dogmát, a modernizmus nevében. A modernizmus szerint ugyanis nincsenek abszolút igazságok, még ha azokat maga Jézus Krisztus is nyilatkoztatta ki, hanem csakis a vallási érzület számít. A hit válságát világi oldalról tovább fokozza az uralkodó polkorrekt-progresszív-liberális kultúra is – vagy ha úgy tetszik, ennek a kultúrának adja meg magát éppen az Egyház.
7. FEJEZET
AZ ÖRVENDETES BÁNKÓDÁS
1. Az Istennek tetsző bánkódás a lélek szomorúsága, a fájdalommal átjárt szív állapota, ahogy egyre lázasan keresi azt, ami után szomjazik, de minthogy el nem éri, fáradhatatlanul keresi, és fájdalmasan siránkozik utána.
2. Vagy pedig így: A bánkódás a lélek aranyösztökéje, amely mentesíti minden kötődéstől, ragaszkodástól, és a szent Szomorúság jóvoltából a szív vizsgálatára összpontosítja lelkünket.
FEBRUÁR
1. Szükséges, hogy mindenben Krisztusnak és Egyházának tanítása szerint éljünk. Ezen az úton kell szellemi tudatlanságunkra és gyengeségünkre gyógyulást keresnünk.
2. Csak abban az esetben szabad valamely dolognak, mely természetfölötti módon jelentkezik előttünk, hitelt adnunk, ha nem ellenkezik Krisztusnak és Egyházának tanításával.
3. Az a lélek, amely kinyilatkoztatásokat kíván, hibát követ el. Ezekre ugyanis semmi körülmények között nincs szükségünk, mert a természetes eszünk és az evangélium törvénye minden dologban eligazíthat bennünket.
„Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” (Mt 6,27 UF)
Aggódásból olimpiai érmet szerezhetnék. Ami nem meglepő, mert felmenőim igencsak jártasak voltak az aggódásban.
Nagyszüleim viszik el a pálmát. Gyermekkoromban a családi összejövetelek előtt két órával már megjelentek, nehogy véletlenül elkéssenek. Aztán fél háromkor Papa fészkelődni kezdett, mert haza kell érniük sötétedés előtt. Háromkor el is indultak, hogy utánanézzenek a kutyának, meg annak, hogy nem gyulladt-e ki a házuk.
Aldrich világhírű regényének (És lámpást adott kezembe az Úr) főhőse egy asszony, akinek a sorsát a vad préri viszontagságain keresztül vezeti az író, a hősnő kora gyermekkorától késő öregségéig. Csodálatos, hogy ez az asszony minden viszontagság, hajsza és szenvedés ellenére boldognak érzi magát. Az embereknek is olyan jól esik közelében lenni. Mi tagadás, az olvasó is csak tisztulni tud tőle. Ez az asszony titkot hordoz.
„Kedves Testvérek!
Az utóbbi időben mély megdöbbenéssel láttam az egyik katolikus budapesti könyvesbolt polcán (a valóban katolikus művek között) az Enneagram c. könyvet.
Amikor az eladónak említettem, hogy az enneagram egy nemkeresztény tévtanítás, amely a vatikáni, New Age-et elutasító dokumentumban is külön említésre került, azt válaszolta, hogy egy bizonyos szerzetesrend atyái ajánlották ezt a kiadványt, azért van ott. (Aki tudja, hogy pontosan ki terjeszti, kérem írja meg, hogy elküldhessem neki is ezt a levelet.)
„Beszéljük meg!” címmel sorozatot indított a Görögkatolikus Médiaközpont, melyben életünk alapvető kérdéseiről, hívőt és nemhívőt egyaránt érintő témákról hallgatjuk a
A szenvedés minden ember életének kikerülhetetlen része, a keresztény ember azonban másképp éli át. Élő példája: Jézus Krisztus, aki győzni tudott emberi természete gyöngeségén és a világon. „A kereszt tövében állva választ kapunk arra, milyen legyen magatartásunk…” vallja a szerző. E hét elmélkedésben Krisztus szenvedését saját életünkkel összehasonlítva gondolhatjuk át. Barlay Ö. Szabolcs maga is sokat szenvedett, gondolatai új erőt adhatnak az olvasónak.
6. FEJEZET
EMLÉKEZÉS A HALÁLRA
1. Minden szót megelőz a fogalom. A halálra és a vétkeinkre gondolás pedig a sírást és bánkódást előzi meg. Ezért került a hozzá illő helyre ebben a fejezetben.
2. A halálra gondolás mindennapi halál, a kimúlás gondolata pedig óránként ismétlődő sóhajtozás.
G.K. Chestertonnak rejtélyes prófétai adottsága volt. Nem feltétlenül mondanám misztikusnak. Nem hiszem, hogy valaha is ószövetségi értelemben vett prófétai látomásai lettek volna. De éles esze megláttatta vele, hogy a megzabolázatlan népszerű divatok és eszmék hova vezetnek, s majdnem mindig igaza lett. Erre kitűnő példa jövendölése a Katolikus Egyházon belüli szexuális erkölcsi válságról.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az élet egy lelki erőpróba, egy szorítóban megvívott mérkőzés, ahol emberi minőségünk megmérettetik. Ha a Krisztusi minőség fokát elérjük, akkor a „hűséges nép”-hez soroltatunk be.
A mi Mesterünk és „edzőnk” felszólított minket arra, hogy kövessük őt. Az Ő győzelmi mezébe öltözködünk bele, az ö harci taktikáját követjük. Mert „nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere.” ( Mt. 10, 24-25). Itt a nagyság nem emberi mértékkel értendő. Nagyon is mélyen el van rejtve a krisztusi nagyság. Csak a Nagy Kinyilvánulás napján fog láthatóvá válni, tehát mindaddig:Elrejtett nagyságról van szó!
Fellépésekor Jézus mintegy harmincéves volt (Lk 3,23). Harminc évet élt Názáretben Máriával. Szent József már nem él, amikor megkezdi nyilvános működését.
A keresztény hit egyik nagy probémája ez a harminc év. Jézus életében itt sűrüsödnek a titkok, a csendes isteni, transzcendens mélység, mellyel az ember nem tud mit kezdeni. Húsvét legnagyobb ajándéka, hogy az apostolok felismerik, ki ez a Jézus. Isten! Az Istentől van, az Istentől jött, Isten az Istentől. De ez a húsvéti hit hátranéz a keresztre, és úgy látszik, a húsvéti misztériumban a Szent Sebek jelzik a kinyilatkoztatás lényegét. Azt valahogy el tudjuk fogadni, hogy Isten testben meghal értünk, de az a csendes harminc év elviselhetetlen.
