Velünk az Isten

„A szűz fogan és fiút szül, akit Immánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, ’Velünk az Isten’”. (Mt 1,23)

Nyolchónapos kisbabám sírására ébredtem, aki így fejezte ki igényét tiszta pelenkára és tejecskére. Mire beértem a szobájába, sikerült teljesen felébrednem. Karácsony reggel volt. Mélyet sóhajtottam. Nagyon féltem ettől a naptól.

Az első karácsony férjem halála óta. Napjaim magányban és gyászban teltek. Tudtam, hogy az ünnep még rosszabb lesz, a egyedüllét érzése erősödni fog.

Így működik a Gondviselő

Az alábbi írás egy társblog szerkesztőjéhez érkezett, szerzője később hozzájárult a tanúságtétel közreadásához. Köszönjük. A szerk.

Nemrégen írtam arról a mindennapos tapasztalatomról, hogy Isten milyen csodálatosan vigyáz a kisgyerekekre. Egy újabb történetet szeretnék most veletek megosztani.
Néhány nappal az ünnepek előtt elkaptam egy szokásos bélrendszeri fertőzést, ami általában minden télen egyszer ágynak dönt. Mindig félek ettől, mivel kisgyerekeim vannak, nem engedhetem meg magamnak, hogy egész nap feküdjek, pedig ilyenkor alig tudok lábra állni, minden mozdulat nehezemre esik.

Katolikus hitre térek

Marcus Birro (sz. 1972, Göteborg) a legismertebb svéd újságírók egyike. Apja olasz, anyja svéd volt, egyikük sem volt vallásos. A nagymama révén került közel a kereszténységhez, az evangélikus Svéd Egyházban keresztelkedett meg. Későbbi alkohol- és drogfüggéséből egy mély, személyes, megtérés-megszabadulás élmény révén keveredett ki.

Könyvében is ír erről, melynek címe Evangelium enligt Marcus (Evangélium Marcus szerint). Az alábbi szenvedélyes cikkében jelentte be, hogy katolizálni akar.

Nem akarok beilleszkedni

„Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: „Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek: Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni.” (Dán 3,4-6)

Tudtam, hogy nem kéne annyit emlegetnem Greget, de újdonsült menyasszonyként, nem bírtam abbahagyni. Új asszonyként is mindenki hallhatta, hogyan áradozom az én bámulatos férjemről.

Isten csodálatos

Floribeth Mora Diaz a gyógyulásáról

Agyi verőértágulatot állapítottak meg a Costa Rica-i asszonynál 2011-ben és közölték, hogy legfeljebb egy hónapja maradt hátra. Az asszony a halálos ágyán feküdt, miközben II. János Pál pápa közbenjárását kérte a gyógyulásáért. A pápa boldoggá avatásának perceiben hallotta a hangot: „Ne félj, kelj fel!” – és azóta nyoma sincs annak, hogy egykor beteg volt.

Több orvos is kivizsgálta, de egyikük sem talált tudományos magyarázatot a gyógyulására. 2013-ban aztán a Vatikán bejelentette: megvan a lengyel pápa szentté avatásához szükséges csoda.

Az én javam Isten közelsége

„Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.” (Zsolt 73,28)

Gyermekkorunkban álmodozunk, reménykedünk, vágyakozunk – elképzeljük, milyen is lesz az életünk. Berendezzük a színpadot, ahol majd felnőtt életünk zajlik. Veszekedéssel teli otthonban nőttem fel, nekem majd békés, félelem nélküli életem lesz. Nem ismertem Jézust, de vágytam Rá. Vágytam a szeretetre, és miközben Jézusra vadásztam, számtalan élvezettel igyekeztem betölteni a szeretetűrt lelkemben. Betölteni azt a helyet, ami Jézus számára készült.

Mikor nem látszik, mit épít Isten

„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” (Ef 2,10)

Iskolai házi feladatként indult, Istentől kapott tanítás lett belőle. Hetedikes fiam osztálya azt a feladatot kapta a társadalomismeret tanártól, hogy építsenek otthon egy piramist. Nem volt megadva, miből, vagy hogy mekkorát építsenek. Támaszkodjanak saját képzeletükre.

Imádkozz mindig mindenért akkor is, ha apróság

„Szüntelenül imádkozzatok” (1Tessz, 5,17)

Szépen be volt karikázva a naptárban a nap, amikorra kiírtak – de a csecsemők híresek arról, hogy nem nézik meg a naptárt. Két héttel a várva-várt nap után azon töprengtem, vajon hajlandó-e valaha is bemutatkozni a világnak a kisfiunk.

Természetesen az volt nekem is a legfontosabb, hogy egészséges legyen, de azért apró kis önmagamért is aggódtam, hogy sikerül-e majd eljátszanom a szerepemet. Na jó, nem is olyan apró…

Együtt járó párok tanúságtétele (3)

Kik vagytok? Hogy ismerkedtetek meg? Mióta jártok?

Bakancslista – abortusz helyett

Jenna Haley három hónapos terhes volt, amikor gyermekét halálos betegséggel diagnosztizálták. Ezt a betegséget úgy hívják szakszóval, hogy anencephaly, ami azt jelenti, hogy mindössze az agytörzs fejlődik ki.

A babák általában születés után nem sokkal meghalnak, hiszen életképtelenek. Persze csak ha hagyják őket megszületni…

Együtt járó párok tanúságtétele (1)

Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?

Márti és Bence vagyunk, 20 ill. 21 évesek. Kicsit több, mint 3 éve döntöttünk úgy, hogy közösen szeretnénk tovább haladni a Jóisten felé. Gyerekkorunk óta járunk a Fokoláre Mozgalom rendezvényeire, táboraiba, egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg igen fiatalon, 13 évesen. Mivel egy Budapest-Szeged távolság választott el bennünket egymástól, főleg levelek és az időnkénti rendezvények tették lehetővé a barátságunkat.

El tudsz veszni anélkül, hogy kilépnél a házból

„Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal.… Az Úr azonban így felelt neki: ’Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle’.” (Lk 10,40a. 41-42)

„Úgy érzem, elveszítelek…”

Feltekintettem a munkámból – épp egy szuperhős jelmezen dolgoztam –, és üveges tekintettel meredtem a férjemre. Éjfélre járt az idő, ő a díványon ült. Borostás arcán az egész napos kórházi munka ráncai, zöld szemében könnyek csillogtak.

Egy nő misszióban

„Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: ’Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?’” (Jn 4,28-29)

Ha beleveted magad Jézus karjaiba, nem tudhatod, hova fog magával vinni. Újdonsült keresztényként biztos voltam abban, hogy Isten valami távoli misszióba küld. Nagyon messze: Indonéziába.

Igaz, egy évtizedes vad, rosszlány-élet után csak féléve voltam hívő. Nem volt férjem, nem volt diplomám, Indonéziáról annyit tudtam, hogy hol fekszik a térképen. De megtanultam, hogy a keresztények hivatása, hogy „menjenek szerte a világba” (Mk 16,15). Nemde nekem is mennem kéne?

Irgalmassága gyógyít és szabadít

“Egymással békességben éljetek!”  (1Tessz 5,13)

Margharita nővér első lelkigyakorlata után 2013 novemberében elmentünk ketten Zsolt atyával Krakkowba az Isteni Irgalmasság Centrumba, ahol korábban Jézus megjelent Faustina nővérnek és az irgalmasságról adott kinyilatkoztatást a világnak. Nem sejtettem, hogy mekkora meglepetésben és örömben lesz részem az Irgalmasság Szívében, de boldogan mentem, mert még nem jártam ott és mindig szívbéli lelkesedéssel tanítottam az Isteni Irgalmasságról is.