„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
Kedves Testvérek !
Az alábbi beszámolókat remélem nem képzelődésnek, vagy valami pszichikai furcsaságnak tartjátok. Alapvetően “racionalista” beállítottságú vagyok, az alábbi eseteket is alaposan átgondoltam, reflektáltam az akkori érzelmi, lelki állapotomra. Megtérésem után még egy időnek kellett eltelni, mire az angyalok (és démonok) létezésének valóságát elfogadtam.
2006. december 28-án tudtuk meg, hogy feleségem rákos, 2007. december 28-án kaptuk meg a legutóbbi leletet, ami az előzőekhez hasonlóan negatív volt, így jelenleg kontrollra kell járnia, de a többi rendben.
Rengetegen imádkoztak értünk, és hisszük, hogy imáik, Isten kegyelme, a Szűzanya közbenjárása segített minket és hozott gyógyulást.
2009. március 7-én gyógyító imaestet tartottunk a ladánybenei katolikus templomban, ahol lelki és testi gyógyulásokért imádkoztunk a budaörsi Imaközösséggel együtt. Eddig az alább olvasható ellenőrzött tanúságtételek érkeztek be hozzám. A tanúságtevőket meghallgattam, azokért garanciát vállalok és örömmel hirdetem, hogy az ÉLŐ ISTEN ma is gyógyít testet-lelket egyaránt ott, ahol élő hitre talál a szívekben.
Mennyi ember van, aki súlyos beteg és gyógyulást szeretne! Ha az orvos nem segít, van, aki mágikus módszerekhez (pl. homeopátia) vagy az istenített természethez (és “természetgyógyászhoz”) fordul Isten helyett, aki a természet Teremtője.
Én akkor tértem meg, amikor leesett nekem, hogy mindaz, ami a Bibliában le van írva ma is élő, jelenvaló valóság. Ez több, mint 13 éve volt. Akkor mellbevágott ennek a tényszerűsége.
(részlet Briege McKenna nővér könyvéből)
1959 karácsonyának napján, amikor még csak tizenhárom éves voltam, édesanyám hirtelen meghalt. Ahogy azon az éjszakán zokogtam, egy hangot hallottam: “Ne búsulj, én majd gondodat viselem.”